NBA 2K Playgrounds 2Teszt

Több mint egy éve írtunk az NBA Playgrounds első részéről, kapszulatesztünkben pedig kiemeltük az NBA Jam párhuzamot, a jópofa (de nehézségében olykor túltolt) árkádos stílust és a színpompás grafikát. Az NBA 2K Playgrounds 2 sorszámozott folytatás, és mint olyan, természetes fejlődésen és csiszolgatáson ment keresztül a bő másfél év során. Az amerikai Saber Interactive egész jó ponton ragadta meg a játékmenet azon pontjait, amelyek polírozást igényeltek. Ám hiába az öröm, jött a 2K, becsomagolta az egész mókát a saját NBA franchise-uk alá, és az egész pakkosba beleerőszakolta az utóbbi idők egyik legagresszívebb, legellenszenvesebb mikrotranzakciós szisztémáját.

Kezdjük a jó hírrel: a Playgrounds 2 szebb és jobb, mint az elődje. A látvány változatos, a nagyfejű kosarasok pofája és animációja kifejezetten vicces és mókás összképet eredményez. Fordítsuk ezt le mindennapi helyzetre: a cikkíró nekikezd a játéknak, majd bejön a nappaliba az asszony, aki „Jéé, de jópofa!” felkiáltással leül a TV elé és ott is ragad a meccs végéig, kommentálva a látottakat. Csini és vonzó az egész, na - annak ellenére, hogy a vizuális stílus magvai már a korábbi Midway ősben is felfedezhetőek voltak. A játékmenet is finomodott. Az ugrás csúcspontját segítő csúszka, valamint a lepattanó várható „udvara” grafikai elemként segítik az intuitív pont-, vagy labdaszerzést. Az animációk folyamatosak, az egyes lehetőségeket szépen össze lehet fűzögetni, ha ráérzünk a játékmenet ritmusára. A karakterek fejlődnek, a meccsek közepén töltjük az extra lehetőségeket adó bónusz métert, az összecsapás végén lootolunk, így valami jutalomérzet mindig adódik. 400 játékost szuszakoltak a programba ebből jó néhány igazi ős-sztár, de az újak is képviseltetik magukat szép számmal. Az azonnali exhibition játék mellett van egy NBA kampány, lehet hárompontosokat dobálni, és persze a netre is mehetünk acsarkodni, ha épp ránk szakad a versenyszellem.

Ez eddig szép és jó, de már a főmenüben pofánkba mászik egy koma, aki az orrunk alá dugja a kosaraskártyáit. Kártyacsomagból nyitjuk az új karaktereket, az új öltözékeket, stb, ehhez pedig kétféle valutát használ a játék. Az egyiket a meccsekért és trükkökért kapjuk, a másikat a szokásos módon valódi pénzért szerezhetünk. A legalapabb kártyacsomag körülbelül 1500 virtuális lasztivaluta, ehhez pedig 4-5 győztes meccset kell játszani. Ki lehet számolni mekkora grindelést igényelhet a többi szint, és akkor arról nem is beszéltünk, hogy a csomagból potyogó kezdő szintű játékosokat is hosszú-hosszú ideig kell hajtanunk, amíg magasabb szintre nem érünk. Miért kell a szintlépés? Mert a játék nem csak attól teszi függővé mondjuk a 2 pontos dobásunk eredményességét, hogy mennyire ügyesen engedtük el a gombot a dobó-méter zöld zónájában, hanem még pörget is egyet a virtuális dobókockával, aszerint, hogy a statjaink mennyire jók vagy éppen rosszak. Tegyük hozzá, hogy ezek a statok a helyi többjátékos módoktól a netes lehetőségeken át, mindenhová beisszák magukat, így gyönyörű fizess-hogy-nyerj rendszer áll össze a szemünk előtt. Ami megkerülhetetlen és ami szinte teljes mértékben elfogadhatatlanná, sőt bántóan idegesítővé teszi a játék ehhez kapcsolódó vonatkozásait. Így jobban fáj a grindelés, jobban fáj minden egyes random kihagyott zsákolás és félremenő lepattanó. Persze egy F2P játékban ezek a dolgok elmennének, de könyörgöm, a program 30 Eurós ára mellett egyenesen vérlázító ez a szintű hülyének nézés. Persze, lehet csengetés nélkül is játszani, csak kicsit nehéz elképzelni, hogy 2018 őszi felhozatalában mégis kinek lesz arra kedve és ereje, hogy ekkora energiákat szervezzen és összpontosítson egy ÁRKÁD videojátékba.

Ha a Playgrounds 2 állandó visszatérő a haveri kör esti duhajkodásához, akkor is nehezen fog összejönni 50-100 óra grindelés, amiből kipottyannak a híres figurák, vagy összeáll az áhított álomcsapat. A kampányból szingli módban egyesével nyerhető ólsztár' kártyákról, a könnyű módban is olykor szívatós AI-ról (vagy inkább, imba-erős ellenfelekről) meg ne is beszéljünk. Persze plusz tíz Euróért jöhet a mindenkit feloldó DLC, és akkor már ott járunk, hogy egy ökörködős bulijátékra majdnem annyit költöttünk, mint egy fullos megjelenésre, és még ilyenkor sem áll le a grind-gépezet…

Tessék, itt egy újabb cím, ami a játékok szintjén mért értékeit a cash-grab oltárán feláldozza. Biztos lesz aki jól szórakozik majd az NBA 2K Playgrounds 2-vel, de én meg úgy gondolom, velem ilyen szinten ne szórakozzon egy játék sem!