Pro Evolution Soccer 2018Teszt

A szezononkénti megújulás még a valódi futballban sem megszokott dolog, így nem meglepő, hogy a játékok világában sincs ez másképp: jellemzően két-három évente kapnak komolyabb ráncfelvarrást a focis címek. Persze a köztes időben sem tétlenkednek a fejlesztők: az apró finomításokra és a gameplay javítására mindig van lehetőség. Az idei évben a PES széria is inkább ezen az ösvényen halad: igazán komoly fejlődésről nem beszélhetünk, összességében azonban vihathatatlan, hogy a Pro Evolution Soccer 2018 érezhetően jobb játék, mint elődje.

Az "érezhetően" olyannyira igaz, hogy még mindig maga az "érzés" az, ami a legkiemelkedőbb elem a Konami focis szériájában. A virtuális gyepen látott játékot figyelve az embert egész egyszerűen hatalmába keríti egy ismerős érzés, aminél jobb nemigen történhet, hiszen az egész annak köszönhető, hogy a PES remekül átadja azt, ami a valóságban történik. A passzok, a helyzetek, a labda mozgása és a játékosok animációi egy olyan egységes egészet alkotnak, hogy egy kiélezett szituációban szerzett gól képes átadni ugyanazt a zsigeri örömöt, mint amikor kedvenc csapatunk gólt szerez. Pedig ezt mi irányítjuk, ez nem a valóság - kicsit mégis annak hat.

Nagy szerepe van ebben annak is, hogy a Konami kicsit visszavett a tempóból: a PES 2018 egy lassabb játék, mint az elődje, komótosabban csordogáló támadásokkal. Ha esetleg nem lenne egyértelmű: ez szuper dolog, hiszen élethűbbé vált a játék a változtatásoknak köszönhetően. Nincs illúzióromboló pingpong-effektus a passzoknál, de irreális sebességű driblizések sem, ezek a dolgok pedig szintén növelik a játékélményt - arról nem is beszélve, hogy időt adnak a finom technikai megoldásoknak, amik mindig is a PES-széria alapját képezték. Történt egyébként néhány apróbb finomítás is, mint például az intuitívabb szabadrúgások vagy éppen az extra utasításokkal bővült pontrúgások. De az új kurzor is nagyon hasznos, hiszen mindig látható, kire fogunk váltani - nem nagy dolgok ezek, de mind hozzájárulnak a még profibb végeredményhez. Kár is tovább ragozni: a gameplay tekintetében az összkép zseniális - nem is mondunk nagyot azzal, ha azt állítjuk, hogy az irányítás és a játék képe által alkotott egészet tekintve sosem volt még ilyen jó a PES.

A motorház alatt tehát egyértelműen tovább javult a széria, a tartalomról azonban ez már nem igazán mondható el. Leginkább apró változások történtek: a legérdekesebb mind közül a bekapcsolható Challenge mód a Master League-ben, ami jóval nehezebbé teszi az átigazolások lebonyolítását, illetve ha nem teljesítesz megfelelően, akkor simán ki is rúghatnak a választott klubodtól. A menükben bóklászva néhány új elembe is bele lehet botlani: ilyen például az új, háromfős felállású kooperatív játékmód, ahol két barátunkkal kell osztozni a csapat játékosain. A legkirályabb újítás azonban nem ez, hanem a Random Selection Match mód visszatérése a PS2-es érából, ahol egy előre beállított szempontrendszer alapján kapott random játékospoolból kell csapatot építeni. Mindezt azonban megelőzi egy (opcionálisan) többkörös, fejben zajló játékelméleti csata, ahol mindkét fél bejelölheti, hogy kit szeretne megszerezni a másiktól, és ki az a futballista, akit "megvéd" ettől. Természetesen nem látjátok egymás döntéseit, így nagyon szórakoztató egész, hiszen nem feltétlenül az a jó stratégia, ha rámegyünk a másik top játékosaira.

A fenti apróságok ellenére a PES 2018 összességében tényleg nem tartogat sok újdonságot a menükben bóklászva, és a látványt tekintve is azt mondhatjuk, hogy az idei epizód főleg a játékmenetre fókuszált. A prezentáció terén mindenképpen ráférne egy alaposabb előrelépés a szériára, az átvezető animációk ugyanis meglehetősen laposak már mai szemmel, de összességében a körítés sincs azon a grafikai színvonalon, amivel igazán elégedettek lehetnénk - pedig a hangulatnak és a futballélménynek ez is fontos eleme. A játékosok még viszonylag rendben vannak, igaz, a szórás meglepően nagy: a címlapon is díszelgő Barcelona sztárjaiba tényleg komoly energiákat fektettek, más csapatoknál azonban bőven akad példa arra, hogy több peremember is sokkal felismerhetőbb és valósághűbb, mint pár stabil kezdőjátékos.

Sajnos még mindig nem tartunk ott, hogy egy PES tesztet anélkül zárhassunk, hogy ne említenénk meg a licenszek hiányát. PC-n és PS4-en valamennyire még át lehet ezt hidalni a letölthető Edit fájlokkal, Xboxon azonban erre nincs lehetőség. Alapjáraton ráadásul különösen rossz idén a helyzet: a német bajnokság például teljes egészében hiányzik a játékból, és az egyéb kategóriában is mindössze két Bundesliga-csapat köszön vissza - a Bayern ráadásul nincs is ott köztük. Sőt, az idei PES egészen egyedülálló rekordot tudhat magáénak, hiszen az angol, a spanyol, a német és az olasz bajnok sem szerepel hivatalosan a játékban - sőt, a Bayern konkrétan semmilyen formában. Bárki bármit mond, az adott klubok szurkolói számára ez kegyetlenül illúzióromboló tud lenni.

Az igazán komoly tartalmi előrelépést hiába keressük az idei PES játékban, gameplay fronton azonban már sokadjára sikerül nagyot alkotni. Lehet, hogy a licenszek hiánya miatt a PES sosem lesz teljes értékű élmény, a játékmenet tekintetében azonban a Pro Evolution Soccer 2018 új etalon mind a sorozatban, mint pedig a műfajban.

***Pro Evolution Soccer 2018 | Platform: PS4 (tesztelt), PS3, One, 360, PC

Kiadó: Konami | Fejlesztő: PES Productions***