Májusi második kapszularovatunk kicsit szűkösebb kereteket ölt. Talán nem spoiler, hogy ennek az oka: további sorakozó játékok várják, hogy kapszulateszt formájában bemutassuok őket nektek. Ellenben most egy konkrét téma köré tudtuk felsorakoztatni a játékokat.
Az absztrakt színei és girbegurba vonalai közé fonódva teszteljük a Double Fine Presents kiadó által gondozott GNOG-ot, amely PSVR tulajok számára szinte kötelező darabbá avanzsál. A Loco Roco Remastered-ed habkönnyű (és olykor hajtépő) játékmenete egyenesen 2006-ba repített vissza minket, a PSP és az indie-ébredezés hajnalára! Az Ovivo pedig váratlanul esett be a szerkesztőségbe, mégis befogadtuk és gondját viseltük. Meghálálta!
Nincs más hátra,mint hogy jó szemezgetést kívánjunk a Kedves Olvasóknak!
GNOG - teszt
Ha láttatok már első blikkre NAGYON furcsa játékot, akkor a GNOG-on sem igazán fogtok meglepődni. Én tudtam mire számítsak, az első betöltésnél mégis mély döbbenet, majd gyermeki lelkesedés telepedett rám, az ilyenkor kötelező, levakarhatatlan vigyorral párosulva. A KO_OP/Double Fine Presents kooperációban megszületett játék ugyanis egy csodás, absztrakt játékdoboz, amelyben semmi más dolgunk nincs, csak hogy megfejtsük a „játékot” magát!
Mit is értünk ezalatt? Nos, a GNOG egy nagyon egyszerű, mégis eddig talán kihasználatlan ötlettel indít. Eléd tesz egy kis dobozkát, amely tele van kapcsolókkal, tekerentyűkkel, mozgatható sínekkel, gombokkal… Neked - a játékosnak - pedig fel kell tárni a doboz titkát. Minden egyes „pálya” egy külön történet, legyen szó az éhes békáról, tengeralattjáróról vagy egy zenedobozban lakó pálcika-DJ-ről. Más dolgunk nem is nagyon lesz, minthogy puszta kísérletezgetéssel (bárminemű szóbeli iránymutatás nélkül) jöjjünk rá a történet megfejtésére. Ez az elképzelés pedig csodálatos megvalósítással társul.
Oké, a grafika nem épp úgy "csodás", mint egy CryEngine bemutató esetében - sokkal inkább úgy, ahogy pl. egy WarioWare játék is pusztán a megjelenésével jelentős móka-potenciált rejt. A GNOG szimpla, absztrakt látképei ráadásul VR-kompatibilis módon lettek kitalálva. Így a játékmenet új erőt kap, amikor a PSVR sisakot fejre téve tényleg magunk előtt láthatjuk a feltörésre várakozó mesedobozkát. A program telitalálat hangszerelésű muzsikákkal van felszerelve, ami legalább annyira az élmény szerves részévé válik, mint az egy oldallal odébb tanyázó Loco Roco esetében. (A pályák végén, a mamlasz szörnyfejekre hajazó dobozok öröméneke teszi fel a cseresznyét a torta tetejére.)
Az egyetlen sirámunk, hogy körülbelül kétszer ennyi pályát is el tudtunk volna viselni: az ügyesebbek 1-2 óra alatt végignyomkodják majd a GNOG-dobozok összes rejtelmét.
- Egy szó, mint száz, a GNOG egy igazi csendes pusztító, amely halkan érkezett, mégis nagyot szólt. A PSVR tulajok számára mondhatni kötelező ujjgyakorlat végigpörgetni a játék pályáit. A program érkezik később iOS-ra és Steamre is; gyanúnk szerint platformfüggetlenül jól jár minden vásárló. (Egyelőre nyilván a PSVR-élmény viszi a prímet!) Simán várunk egy kreatív folytatást, illetve fokozottan figyelünk majd a KO_OP istállójára.
***8/10
mcmacko***
***GNOG | PS4 (PSVR) (tesztelt), PC és iOS (később)
Kiadó: Double Fine Presents | Fejlesztő: KO_OP MODE INC
Megjelenés: május 02. | Ár: 4590 HUF***
Loco Roco Remastered - Teszt
Terápiás kezelés, ötletbomba ügyességi játék, művészeti bravúr és magasfokú indie inspiráció - röviden így lehetne jellemezni a 2006-ban megjelent PSP-s Loco Roco-t.
A játékot amely idővel meglehetősen korrekt sikereket ért el, de valahogy mégsem volt akkora megkerülhetetlen alapvetés (a maga korában legalábbis), ami miatt most különösebb hullámokat generálna egy HD újrakiadás.
Pedig.
És ezt a „pedig”-et tessék nagyon-nagy súllyal értelmezni. A Loco Roco egy zseniális játék, amely észrevehetetlenül ajándékozott friss szemléletet kreatív fejlesztők tengeri sokaságának. Nem mellesleg pedig 2017-ben, méretes HD kijelzőn is (4K-ban akár) pontosan ugyanolyan fain módon működik, mint annak idején a kis Sony kézikonzolon.
Pedig semmi ördöngösség nincs a Loco Roco-ban. Adott egy stilizált környezet, amelyet jobbra balra tudunk döntögetni a ravaszok segítségével. A színes-szagos firkavilágban így döcögtethetjük jobbra-balra a kisgömböc lényünket, aki ha kell darabokra hullva folytatja kalandját, virágokat zabálva nagyobbra nőhet, és dupla ravaszhúzással elrugaszkodva ugrársra is kényszerítheti habtestét. A környezeti fejtörők mellett rengeteg rejtett járat, édes Moja ellenfél és megmentendő Mui Mui lényecske várja a barbacsalád távoli leszármazottját. A játékmenet tehát furcsa platformszerű elemekből felépülő, ügyességi és logikai motívumokkal tarkított mászkálda, izé, „gurulda” - rengeteg jópofa ötlettel, lassú és megfontolt játéktempóval, valamint frenetikus látványvilággal.
Bár a grafika totál szimpla, a stílus óriási ütőkártyaként funkcionál, egyben indikátora az indie-szcéna elmúlt tíz esztendős kölcsönző-hajlamának. A zenék szintén frenetikusak - gyerekkórus mammogja, nyammogja, halandzsázza a háttérben pörgő témákat, ráadásul, ha pacánkkal apró darabokra esünk, ők egyesével (és számosságuk függvényében egyre vaskosabb kórusban) folytatják a dalolászást. A kedves hablatyolást amúgy lehetetlen megunni, ráadásul a kis lényeink hangos felkiáltással kommentálják a közvetlen környezetben található dolgokat. Imádnivaló az egész, és tényleg nem túlzás, hogy egy ideges nap után, esetleg rossz passzunkban a program megaton-szintű boldogságbombaként funkcionál (nem csak a játékosra, hanem a játékot figyelő környezetre is)!
A Loco Roco Remastered ráadásul tartalmas is. Az eredeti pályák összessége sem a szokásos indie-kiméretet jelenti, pláne, ha az ember a titkokra is rá akar menni. Aztán ott van a házikóépítés (játszótér a kis mafláknak), valamint adottak az extra minijátékok, amelyek legfeljebb csak ideig-óráig szórakoztatóak. A lényeg úgyis a kampányba van belegyömöszölve.
A Loco Roco Remastered ma is zseniális szórakozás, amely a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenkit megérint. Ha egy bő évtizede nem találkoztál Locóékkal, nyomás a PS Store, és már mehet is a nagy gurulászás! Gyermekes gamer-családoknak pedig egyenesen kötelező a cucc beszerzése!
mcmacko
***Loco Roco Remastered | PS4
Kiadó: SIEE | Fejlesztő: Sony
Megjelenés: május 09. | Ár: 4590 HUF***
Ovivo - Teszt
Az Ovivo érkezésekor azt hittem, hogy ez valami indie relaxációs cucc, ahol a lágy zenére lehet lazán nyomkodni a gombokat és szépen végigmennek a pályák maguktól. Erre az első két pálya egy kicsit rá is erősített, felidéződtek bennem a tíz évvel ezelőtti “egyfícsörös” független játékok, ahol a második és az utolsó perc között annyi különbség volt, hogy ugyanazt a feladatot harmincszor nehezebb verzióban kellett megoldani, de öt perc után nagyjából mindent láttál.
Aztán beindult valami. Ez eleve nem egy lazulós játék, mert bár a zenéje tényleg kimondottan fotelbe süppedve józanodós after party hangulatot idéz, hamar kiderül, hogy egy speciális platformert bújtattak báránybőrbe, ami elsőre a legkevésbé sem harap. Az alaplogika egyszerűnek tűnik. Adott egy fekete-fehér világ, amiben mi egy ugyanilyen színű bogyót irányítunk. Fehér állapotban súlytalanok vagyunk és folyamatosan a képernyő teteje felé törünk. Fekete formában elnehezedik a testünk és elkezdünk süllyedni. De korántsem csak ennek a kettőnek a váltogatása adja a kihívást, hanem az, hogy a környezetben hogyan használjuk ki a határzónákat, ahol a két szín összeér.
Határvonalon színt váltva kilökődünk az addigi pozícióból, illetve beszippantódunk a másikba. Platformerré az teszi az egészet, hogy pontosan számolnunk kell az aktuális lendületünkkel, ami adódhat abból, hogy épp süllyedünk/emelkedünk, de abból is, hogy mikor, melyik ponton váltunk pólust. Talán bonyolultnak és furának hangzik, mégis rendkívül egyszerű az egész.
A kezdeti unalmas pályák után bejönnek a mozgó elemek, az ötletesen rétegzett sávok, az elsőre elérhetetlennek tűnő, fejben már-már fizikai szimulációkat igénylő pontok, és ha nem is válik egyszeriben hardcore mennyországgá a játék, igen tisztességes kihívást nyújt. A minimalista, de nagyon igényes képi világ tökéletes kiegészítője az egyszerű mechanikának, jól látszik, hogy nagyon tiszta volt a készítők víziója. Három órás játékidejével és néha monoton játékmenetével is kellemes szórakozást nyújt.
***7/10
NSzF***
***Ovivo | PC (tesztelt)
Kiadó: IzHard | Fejlesztő: IzHard
Megjelenés: május 12. | Ár: 7.99 EUR***