Ha március a tavasz jegyében telt, az áprilisi indie kapszuláink is változatosságot és sokszínűséget rejtenek. Bár robotmajom nem mindig a legmagasabb minőségi szintet képviselő játékokat sorsolja nekünk, indie-tesztereknek, azért a különlegesség-faktor most sem marad el.
Hozunk nektek szürreális kalandjátékot, amely alaposan rátelepedett a tesztelőre (Bad Dream: Coma). Lesz itt twin stick shooter, amire a főszerkesztőnk pörgött rá (Captain Kaon). Itt a legújabb David Jaffe program (Drawn to Death), amely firkagrafikájával és egyedi stílusával talán nagyobb füstöt szór, mint ahogy lángolhatna... Adta magát a válogatásba a Double Fine csapat legújabb agymenése, amely úgy szórja magából a mindenséget, mint a tavaszi mező virágai a pollent (Everything). És egy jó kis klasszikus CRPG-re is sor kerül, amely 3DS-ről mászott át a Steam boltjaiba (The Keep).
Most négy kolléga vetette rá magát a kapszulákra, de jó hírünk, hogy a cikk megjelenésével párhuzamban már további játékok is be vannak töltve a következő (lehet szintén áprilisi) tesztelési fázisba! Jó szemezgetést kívánunk!
Bad Dream: Coma - teszt
Nem tudom, hogy 2017-ben egy szűk réteget érdeklő tetszhalott műfajban mivel lehet még kitűnni, de az biztos, hogy a Bad Dream Coma készítői sok mindent bevetettek, hogy a klasszikus point & click kalandjátékok állóvizét kicsit felkavarják.
A teljes egészében kézzel rajzolt, nagyrészt fekete-fehér történet maga a megelevenedett David Lynch kalandjáték a szürreális helyszíneivel, szereplőivel és történéseivel. Azt már maga a cím és a kezdő képsorok elárulják, hogy egy hosszúra nyúlt rossz álomról fog szólni minden, de a minimalista stílus és a nagyrészt statikus képernyők azért végig képesek meglepetéseket okozni, ha elborzasztásról van szó.
A nyolc fejezetre bontott játék egyébként nem a kicsit kusza történetével próbál igazán érdekessé válni, hanem azzal, hogy a döntéseink következtében a kezdetektől épül a jó, semleges vagy rossz befejezés, és figyelemmel is tudjuk követni, hogyan állunk. Egyébként borzasztó nehéz elsőre nem a rossz befejezést előhozni, néha egyszerű kíváncsiskodó kattintásoktól hullanak körülöttünk a kisállatok és az emberi végtagok. Vannak apró elágazások is, bizonyos tárgyak kihagyhatók és később akár egészen más helyszínen begyűjthetők. A mai kalandjátékoktól szokatlan módon kimondottan szövevényesre sikeredett az a három-négy óra (nekem három közepes elakadással legalábbis kb. ennyi volt), ameddig az első végigjátszás tartani fog.
Stílusos, minimalista és jó értelemben egyszerű kaland a Bad Dream Coma, olyan fajta kísérleti játék, amit csakis indie fejlesztők rakhatnak össze egy öt főnél kisebb cégben. Nagy kár, hogy az igazi tökösség kimerül a formabontó képi világban és a néhol szándékoltan polgárpukkasztóra sikeredett világábrázolásban, emellett ugyanakkor komoly hibája, hogy néha túlzottan is rákényszerít a pixelvadászatra, és ahelyett, hogy szépen összeraknánk a történetet, inkább veszettül kattingatunk, ahova csak tudunk.
6/10
Nagy-Szakáll Ferenc
***Bad Dream: Coma| Platform: PC
Fejlesztő: Desert Fox | Kiadó: PlayWay S.A.
Megjelenés: 2017. március 09. | Ár: 9 EUR ***
Captain Kaon - teszt
A Captain Kaon zsánerét tekintve gravity shooter, azaz egy rétegműfaj további, meglehetősen keskeny rétegének jeles képviselője.
Gravity Shooter = mint a klasszikus Jupiter Lander, vagy a Thrust, kicsiny űrjárművet terelgetsz rakétahajtóművek segítségével, a gravitáció meg húzna lefelé folyamatosan (ez a gravity része) és közben lövöldözhetsz meg rakétázhatsz is 360 fokban (ez pedig a shooter része). Mivel tényleg szuperkeskeny rétegzsánerről van szó, nem meglepő, hogy Káon Kapitány kalandjai mögött nem egy nagyobbacska csapat, hanem egy 1 darab emberből álló stúdió, az Engage Pixel áll.
Mit hozhat össze egy ember? A Captain Kaon esetében bájosan bugyuta sci-fi háttérsztorit és tisztességesen megvalósított alap játékmenetet: a hajó irányítása egér + billentyűzet mellett jó, a fizika úgy működik, ahogy kell, a játék ügyesen kombinálja a lövöldözést a környezeti kihívásokkal (szűk, kacskaringós barlangok, mechanikus csapdák) és egyszerűbb puzzle-ekkel - utóbbiak általában a "hogyan tudom kinyitni ezt a nagy fémajtót" problémakör környékén mozognak.
Minden más csuszamlós. Ilyen, ha nincs pénzed külön hozzáértő grafikusra, nem azzal van a baj, hogy ez (is) egy pixelart játék, hanem azzal, hogy nyilvánvalóan amatőr munka, sokszor a játékmenetbe is belezavaró színválasztásokkal (nem tudod eldönteni, hogy az előtted tornyosuló barnaság szabadon repülhető terület, fal, vagy pöcegödör). Zene gyakorlatilag nincs (valami hümmögésféle van), a pályák nehézsége egyenlőtlenül hullámzik a könnyűtől az ökölrázósan nehézig, és a gamepades irányításra is ráfért volna egy alaposabb csiszolás. Ugyanakkor: a játék még nincs kész (befejezés közeli állapotban van). November óta elérhető a Steam Early Access programjában, és azóta 12 frissítést kapott, azaz a fentiek még javulhatnak.
A Captain Kaon egyrészt hiánypótló, másrészt valahol a „lelkes amatőr hobbiprojekt" kategória szélén táncol, ezzel együtt - ha szereted az ilyen típusú játékokat - még a hibái ellenére is inkább ajánlanám, mint nem.
6/10
Somosi László
***Captain Kaon | Platform: PC
Fejlesztő: Engage Pixel | Kiadó: Engage Pixel
Megjelenés: 2016. november 16. / Early Access | Ár: 7 EUR ***
Drawn to Death - teszt
A Drawn to Death bemutatkozásakor leginkább David Jaffe nevével, bizarr dizájnjával és túltolt káromkodásával hívta fel magára a figyelmet. És valószínűleg néhány hónap múlva visszatekintve nagyjából ennyire fogunk emlékezni belőle, ugyanis hatásvadász megközelítésén kívül semmi maradandóval nem tud szolgálni.
Az alapötlet szerint egy unalmas tanórán emberünk feltalálja a spanyolviaszt és füzetébe rajzol különféle furcsa kreatúrákat, akik aztán szépen igyekeznek egymás grafitvérét kiontani. Kapunk tehát egy négyfős aréna shootert, a szokásosnak mondható fegyverekkel (shotgun, sniper, RPG, gépfegyver), néhány speciális mordállyal, power-upokkal és speciális támadásokkal. Karakterekből sem szakad le a padlás, pont annyi van belőlük, ami (ha türelmesek vagyunk) kitart addig, amíg megunjuk a játékot. Merthogy tévképzeteink ne legyenek, a Drawn to Death nem fog bevonulni a videojátékok Hall of Fame-jébe.
Kezdésképp itt van rögtön az irányítás, ami jóindulattal is csak közepesnek nevezhető, néhol kimondottan nehézkes. Ehhez hozzájön, hogy az egyedi stílus miatt a harcok során a célzás is problémás tud lenni, majdnem annyira, mint a fegyverek kezelhetősége. Mindezeket azonban csak akkor fogjuk tudni megtapasztalni, ha sikeresen el is tudunk kezdeni egy meccset, azonban ez sem lesz egyszerű, hiszen a lobbyban hosszú percekkel teli várakozást kell abszolválnunk, és még ezek után is bármikor megszakadhatnak az összecsapások. Nem tudtam eldönteni, hogy a PvP mögé felhúzott online funkciók vagy a játékkal szembeni érdektelenség miatt kell az embert arra kárhoztatni, hogy akár 4-5 percig is ugyanazt a töltőképernyőt bámulja. Utóbbinak persze kisebb az esélye, hiszen olyan címek mellett, mint egy Horizon, Zelda, Andromeda vagy NieR (csak hogy néhányat említsek), ki ne akarna most épp pont a Drawn to Death-szel játszani.
Az egyetlen, ami pozitívumként vonulhat fel a játék renoméján, azok a zenék. A punk-rock betétek remekül passzolnak a lázadó diák unalmas agymenéseihez. Azonban ez sem képes ellensúlyozni a fenti hibákat, valamint azt, hogy az átmenetileg ingyenes (később 6 ezer jó magyar forintot gombolnak le rólunk érte) játék már most megkapta a mikrotranzakciós lehetőségeket. Elnézve a benne rejlő potenciált, aligha kell emiatt féltenünk a pénztárcánkat.
4/10
Váradi Dániel
***Drawn to Death | Platform: PS4
Fejlesztő: The Bartlet Jones Supernatural Detective Agency/SIE San Diego | Kiadó: Sony Interactive Entertainment Europe
Megjelenés: 2017. április 04. | Ár: PS+ ingyenes / 16 GBP ***
Everything - teszt
A létezés csodáját és a lét kérdéseit feszegető, soha véget nem érő dokumentumfilmbe oltott filozofikus-relaxációs játék az Everything, amelynek kipróbálása után bárki elmondhatja, hogy már játszott Mindennel, és közben talán még a világegyetemben betöltött szerepét illetően is megvilágosodik.
David Oreilly művészeti alkotása nem kevesebbet ígér, mint hogy eggyé válhatsz az univerzummal egy gyönyörű interaktív természet-szimulációban, ahol baktériumtól egy komplett galaxisig bármi lehetsz, és tényleg! Talán a világra jövetelünk pillanatában meglévő ártatlanságunk szimbólumaként egy gombszemű birkával kezdünk, majd más állatok, növények, fák, hatalmas és mikroszkopikus, élő és élettelen dolgok szemszögéből fedezhetjük fel a világot, és valamennyivel kommunikálhatunk vagy ellejthetjük az élet hipnotikus utódcsináló táncát, hiszen falkában minden jobb!
A rengeteg élőlény és dolog felett átvéve az irányítást azok bekerülnek a teremtés kategóriáiba, és később bármikor felölthetjük az alakjukat, miközben az örökké változó procedurális világban céltalanul bóklászva ezerféle bölcsességgel gazadagodunk. Mások mélyenszántó gondolatainak összességéből kissé zavaros saját következtetésekre juthatunk, illetve léleksimogató zeneszó kíséretében Alan Watts angol filozófus léttel kapcsolatos előadásaiba is belehallgathatunk.
Az Everything hiába szól mindenről, mégsem való mindenkinek, hiszen nem igazán játék, ráadásul teljesen lelkialkattól függ, ki mennyire fogja a mindenséget felölelő és elgondolkodtató virtuális utazásnak, avagy komplett időpazarlásnak tartani. Nincs vége és nincs végcélja, még csak játszanod sem kell, ha nem akarod, mert a beépített autoplay funkció révén megy tovább tőled függetlenül is, ha leteszed a kontrollert, akárcsak az élet. Részemről lenyűgözőnek találom, hogy egy két gigás minimalista játékban bármi lehetek, a mozgásanimációk híján szögletesen görgő, olykor mozdulatlanul fejükön állva megmerevedett állatok pszichedelikus látványa pedig még sokáig kísérteni fog.
7/10
Simon Klára
***Everything | Platform: PC, PS4 (tesztelt)
Fejlesztő: David OReilly | Kiadó: David OReilly, Double Fine Presents
Megjelenés: 2017. március 21. (PC-n április 24) | Ár: 4590 Ft***
The Keep - teszt
Néhány éve a Legend of Grimrock megjelenésekor nagyon reménykedtem, hogy reneszánszukat fogják élni a belső nézetes dungeon crawlerek, de sajnos néhány kísérleten kívül nem igazán sikerült újjáéleszteni a műfajt. A The Keep két évvel ezelőtt letölthető címként indult 3DS-en, most pedig feljavított modellekkel és nyomokban átalakított kezelőfelülettel PC-re is megjelent.
A dungeon crawler besorolás itt véresen komoly, a labirintusok mindegyike sötét járatokat, bányákat, romokat és pincéket takar, szám szerint tíz darabot. Nem csapatot, hanem egyetlen karaktert irányítunk, és mivel a változatosságot és szabadságot valahogyan biztosítani kellett, így ő fog csinálni mindent, egyszerre harcos és varázsló, csak győzzünk váltogatni a különböző menüpontok között.
A hat-nyolc órás kaland kivétel nélkül felvonultatja a műfaj kliséit, legyen szó kulcsok keresgéléséről, rejtvények megoldásáról, kapcsolók nyomogatásáról, térképezésről vagy éppen a falak átvizsgálásáról. A mozaikos mágiarendszere nagyon jól ki van találva, a teljes egészében stylusra tervezett vágások, amik a közelharcot működtetik, ugyanakkor nem igazán esnek kézre egérrel. És ez igaz a teljes kezelőfelületre, mert ami 3DS-en teljesen logikus, azt itt nulláról kellett volna újjáépíteni, ám ezt nem tették meg.
A The Keep egy teljesen korrekt múltidézés, egyedi vonások nélkül. Ennek a hiányát még meg is bocsátanánk neki, ha mellette kimagasló lenne a játékmenet, de sajnos csak a kötelezőt tudja hozni.
(Aki számára ez előny, alapból elérhető magyar nyelven is)
6/10
Nagy-Szakáll Ferenc
***The Keep | Platform: PC, 3DS
Fejlesztő: CINEMAX, s.r.o. | Kiadó: CINEMAX, s.r.o.
Megjelenés: 2017. március 16. | Ár: 15 EUR ***