Yves Guillemot fellélegezhet, legalábbis egyelőre. A most (azaz 2016. szeptember 29-én) lezajlott Ubisoft részvényesi értekezleten a Vivendi végül nem próbált helyet szerezni a részvényesek vezetőségi tanácsában, gond nélkül be tudták azt a két független tagot (Florence Naviner és Frederique Dame) iktatni, akit az Ubisoft még júliusban javasolt. Ez azt jelenti, hogy (legalábbis egyelőre) elkerülte a játékkiadót az ellenséges felvásárlás réme. Ez talán a megfelelő időpont arra, hogy megnézzük, milyen titkos kis csata zajlik a nagyvállalatok között.
Kezdésnek nézzük meg gyorsan a szembenálló feleket! Az Ubisoft neve valószínűleg jól ismert mindenki előtt, aki videojátékokkal foglalkozik, a francia cég játékait a legnagyobbak közt tartják számon. Komolyabban nem is szükséges belemenni a működésébe, viszont a későbbiek érdekében annyit érdemes tudni, hogy a nyolcvanas évek végén családi vállalkozásként indult, Yves Guillemot négy másik testvérével alapította és vezeti.
Nézzük inkább a Vivendit! Az 1853-ban (nem elírás, 163 éve!) alapított francia cég leginkább a szórakoztatóiparban érdekelt, van tévécsatornája, az ő tulajdonában van a Canal+ Group filmgyártó vállalat, illetve a vezető zenei kiadó, a Universal Music Group. A kilencvenes évek végén a játékiparba is belekóstoltak, miután '98-ban felvásárolták a Havas nevű céget, akikről annyit érdemes tudni, hogy ők viszont nem sokkal korábban megvették a CUC Software-t, akinél olyan fejlesztők voltak, mint a Sierra, vagy a Blizzard. Nem sokkal később (és még néhány akvizíció után) megalakult a Vivendi Universal Games, aminek igencsak brutális játékfelhozatala volt a Diablótól kezdve a Half-Life-on keresztül a Crash Bandicootig.
Aztán jöttek a csendesebb évek egészen 2007-ig, mikor a cég összeolvadt az Activisionnal, a közös cég neve pedig Activision Blizzard lett. Újabb ugrás előre 2013-ba, mikor a Vivendi eljutott oda, hogy pénz kell neki, sok és gyorsan, ennek céljából pedig elkezdtek egy egész céget érintő felülvizsgálatot. Több korábban megvett céget elkezdtek eladni, azonban miután az Activision Blizzard közben jelentős pénztartalékot halmozott fel, itt az volt a terv, hogy az anyacég javára speciális osztalékot fizet ki a játékkiadó, ami lényegében az ActiBlizz gyors és igen látványos kivéreztetése lett volna.
Az Activision Blizzard azonban más megoldást talált: 2013-ban nagyjából nyolcmilliárd dollárért (meg utána 2014-ben még 850 millióért) visszavásárolta részvényeinek jelentős részét, lényegében megvásárolva a függetlenségét. Azonban úgy tűnik, hogy a Vivendi nem tett le arról, hogy szereplő legyen a videojátékos piacon, most viszont hazai fronton támadott: a célpont a Guillemot család két cége, a Ubisoft és a Gameloft, melyek részvényeit tavaly október óta vásárolgatja fel. Utóbbit már be is kebelezték, több lépésben. ellenséges felvásárlás segítségével július óta a Gameloft részvényeinek közel 100%-a már a Vivendinél van.
Itt pedig álljunk meg egy pillanatra és nézzük meg, mi is az az ellenséges felvásárlás (vagy ahogy gyakrabban lehet róla olvasni hostile takeover)! Maga a felvásárlás nem ritka dolog a videojáték üzletágban sem, gondoljunk csak arra, mikor a Facebook megvette az Oculust, a Microsoft a Mojangot vagy az Activision Blizzard a Kinget, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Brutálisan leegyszerűsítve általában az az ügymenet, hogy egyik cég ajánl egy legtöbbször szabad szemmel is jól látható summát a másikért (pontosabban a részvényekért), aztán a másik ezt megfontolja, elfogadja és néhány jogi és üzleti lépés után létrejön a kapcsolat. Van azonban az a helyzet, mikor az ajánlatot nem fogadja el a felvásárolandó cég menedzsmentje, ilyenkor is vannak lépések arra, hogy létrejöjjön az üzlet, azonban innentől kezdve ellenségesnek számít a felvásárlási kezdeményezés. Van, amikor egyszerűen egy brutális összeggel tesznek nyílt ajánlatot, de az is elképzelhető, hogy kicsit filmszerű lépéssel, a részvényeket szépen, kis adagokban felvásárolva próbál az egyik cég beszivárogni a másikba egészen addig, míg nála nem lesz a részvények többsége. Ha ez megtörténik (vagy mondjuk elég sok másik részvényest tudnak a saját céljaik mögé állítani), akkor előbb-utóbb kénytelen lesz a vezetőségnek is elfogadni az ajánlatot - vagy ha nem, akkor akár le is cserélhetik őket a saját embereikkel.
No, valami hasonló történik most az Ubisoft és Vivendi témában is, utóbbi csendes, apró vásárolgatások után már a szavazásra jogosult részvények közel 18%-át birtokolja. A Vivendi persze az állítja, hogy nem tervezik az Ubisoft átvételét, csak reprezentációt szeretnének az igazgatótanácsban, de mondjuk az ilyen kijelentések pont a Gameloft ügy után nem túlságosan nyugtatják meg a Guillemot családot. Ez abból is látszik, hogy az Ubisoft már áprilisban, a korábbi részvényvásárlások után is egy szűkszavú, de elég szigorú közleményt adott ki arról, hogy nem nézik ezt a lépést jó szemmel. De már ezt megelőzően is voltak olyan lépések, melyek ezzel az üggyel lehetnek összefüggésben, például mikor a kanadai miniszterelnök, Justin Trudeau meglátogatta a cég montreali stúdióját, ekkor Yves Guillemot az Ubisoft kanadai jelenlétének fontosságáról beszélt. Ez egyébként tényleg elég lényeges, a cég dolgozóinak közel egyharmada, nagyjából 3000 fő Kanadában dolgozik. Nyilvánvaló, hogy államvezetés szinten se mindegy, hogy mi történik ennyi munkavállalóval.
És ezzel el is jutottunk a legfontosabb kérdéshez: mit tud tenni az Ubisoft azért, hogy megőrizze függetlenségét? Erről a Game Informer Michael Pachtert kérdezte meg, aki több lehetőséget felsorolt. Az első és talán legérdekesebb az, hogy folytatják a normál ügymenetet, egy ilyen felvásárlás ugyanis akkor igazán egyszerű, ha a megvásárlásra becélzott céget rosszul vezetik és / vagy rossz pénzügyi helyzetben van, azonban jelen esetben ezek egyike sem igaz. Pachter szerint ha a Vivendi úgy érzi, hogy nem sikerülhet a hatalomátvétel, vagy túl drága lenne, akkor visszakozhatnak is, ugyanis egy ellenséges lépés esetén az is felmerülhet, hogy Guillemoték elhagyják a céget és jó eséllyel viszik a tapasztalt tagokat is magukkal. Az is elképzelhető, hogy a kanadai találkozó is egy ilyen elkerülő lépés része volt és a cég állami támogatást próbál szerezni, ezzel is növelve a piaci értékét és megnehezíteni a felvásárlást.
Másik érdekes lépés lehet egy „fehér lovag” felbukkanása, azaz a Vivendi lépése előtt egyesülni egy hasonlóan nagy céggel, mely szintén komolyan növelné a kialakuló társaság piaci értéket és közben az Ubisoft megőrizhetné a függetlenségét. Pachter gyorsan végig is vette a lehetséges udvarlókat: az Activisionnak jó üzlet lenne, azonban még „lábadoznak” a King felvásárlása után (közel 6 milliárd dollárért vették meg őket!), az EA pedig pont a rosszul időzített vásárlások miatt vált meg a korábbi vezérigazgatójától, szóval valószínűleg ők sem ugranának egy ilyen lehetőségre. Ott van viszont a Take Two, mely hasonló méretével ideális páros lenne. Ezen kívül pedig politikai csatározásra is van lehetőség a részvényesek között, az, ahogyan a Vivendi anno megpróbálta kivéreztetni az Activisiont olyan lépés, melynek lehetőségével Guillemoték ijesztgethetik a többi részvényest - értelemszerűen senki se tartja szívesen egy olyan cégben a pénzét, melyből bármikor kiszippanthatják a készpénz tartalékot.
Persze felmerülhet a kérdés, hogy ha mégis sikerülne a felvásárlás, akkor abból mi, játékosok mit éreznénk? Nos, a legoptimistább lehetőség az, hogy semmit, nyilván a Vivendi se akarna bezárni egy jól működő és pénzt termelő céget. Az viszont sokkal valószínűbb lehetőség, hogy Guillemot otthagyná a céget és valószínűleg a kulcspozícióban lévő emberek egy része is ezt tenné, ami azt jelentené, hogy legrosszabb esetben a Vivendi ottmaradna egy céggel és neves címekkel, melyekhez viszont nem lennének ott a fontos kreatív elmék. Cinikusan mondhatnánk, hogy a világon mindenki helyettesíthető, de valószínűleg egy ilyen változást mi is megéreznénk.
Visszatérve az első bekezdésre, egyelőre úgy látszik, még senki se szánta el magát egy komolyabb lépésre. Az Ubisoft készülőfélben lévő játékválasztéka kellően erősnek tűnik ahhoz, hogy ne kelljen a pénzügyi veszélyektől tartaniuk és ne érezzék azt a részvényesek, hogy Guillemot-ék rosszul vezetik a céget, az pedig, hogy a Vivendi nem próbálta befúrni magát a vezetőség közé mindenképp jó hír lehetett a francia kiadónak. Persze az üzleti életben mindig történhet valamilyen váratlan lépés, így kíváncsian várjuk, mi lesz ennek a játékosok számára szinte láthatatlan csatának a következő eseménye.