A Microïds név számomra egybeforrt a Syberia kultsorozattal, további munkásságukról viszont vajmi keveset tudok, pedig sok egyéb mellett az ő nevükhöz fűződik a Shogo, vagy a Dracula és Still Life kalandjátékok is. Az idei gamescomon öt játékot mutattak be, cselesen a legvégére hagyva a mindenkit leginkább izgalomban tartó Syberia 3-at. Mi nem leszünk ilyen szadisták, úgyhogy csapjunk a mamutok közé és kezdjük Kate Walkerrel!
A 2004-ben, vagyis bő tíz éve megjelent Syberia 2 többé-kevésbé lezárta az amerikai ügyvédnőből kalandorrá avanzsált Kate Walker történetét, aki a Voralberg család automaton-játékgyárának örökösét követve egy kis francia falucskából végül egészen a kihaltnak hitt mamutok földjéig jutott. Az enyhén szürreális és misztikummal átszőtt, steampunk elemekben bővelkedő világ, amelynek festői szépségű és olykor egészen meseszerű tájaira Kate eljut, örökre belopták magukat velem együtt sok kalandkedvelő szívébe. El lehet képzelni az örömöt, amit egy esetleges folytatás híre hozott, de aligha vagyok egyedül azokkal, akik az évek múlásával már attól tartottak, hogy a Syberia 3 is a Beyond Good & Evil 2 sorsára jut. Az eleinte csak pletyka szintjén létező, majd 2009-re bejelentett játékot bizonytalan időre elhalasztották, amikor az Anuman Interactive 2010-ben felvásárolta a Microïds brandet. Ennek tetejébe a sorozat korábbi két részének írója és művészeti rendezője, Benoît Sokal is rendre egyéb projektekbe fogott, mert 2012-ben elárulta, hogy a Syberia 3-hoz semmiféle anyagi támogatást nem kapott. Ekkor már minden rajongó csak azért imádkozott, hogy a játék fejlesztése elé gördülő számos akadály miatt B. Sokal be ne sokalljon (ba dum tss!), de 2012-ben az Anumannal sikerült megállapodnia, tavaly napvilágot láttak az első screenshotok, és fellélegezhetünk, hiszen a már gőzerővel fejlesztés alatt álló Syberia 3 is az ő gondozásában készül.
A Syberia 3 közvetlen folytatása lesz az előző résznek, és bár tartalmazni fog jópár rajongóknak kedveskedő visszautalást, a végigjátszásához nem szükséges az előzmények ismerete. A kaland PC mellett a jelen generációs konzolokra is ellátogat, ezért fontos, hogy azok is élvezhessék, akik csak most csatlakoznak be Kate igen hosszúra nyúlt utazásába. A történet szerint Ms. Walker egy hajónak csak nagy jóindulattal nevezhető vízi járművön próbál Syberia szigetéről visszajutni a szárazföldre, és hosszas sodródás után már csaknem odaveszik, amikor véletlenül rátalál a youkol törzs, akikhez így ismét csatlakozik. A törzs egy hóstruccokhoz kötődő szent rituálé okán kelt útra, sámánuk kérésére pedig Kate velük tart a szent sztyeppékre, és szokásos talpraesettségét bevetve segíti őket abban, hogy célba érjenek. A hosszú és viszontagságos út legnagyobb kihívása a youkolok által korábban jól ismert vidék átalakulása: a modern civilizáció a korábban érintetlen tájakra is beférkőzött, és a törzs útvonalát hol egy város, hol egy felmelegedés következtében felolvadt folyó akadályozza, a rosszakaróikról nem is beszélve. Ennyiből már sejteni lehet, hogy a játék által közvetített fő mondanivaló ismét a hagyományok fontossága és megőrzésük nehézsége, a modern társadalom környezetre gyakorolt káros hatása, valamint a mindig újabb kihívásokkal szembesülő Kate kapcsán az önfelfedezés.
A bemutatón egy nem túl hosszú játékmenet videóba nézhettünk bele a Valsembor városának előterében felvert youkol táborról és környékéről. Az egyelőre kicsit félkész, de így is lélegzetelállítóan szép, Benoit Sokal művészi rajzai révén szinte festményszerű 3D-s környezetben tüsténkedő Kate Walker két új szereplővel beszélgetett. A korábban már említett sámán, a pöttöm Ayawaska amolyan mentor karakter, aki koránál fogva mindig bölcs tanácsokkal szolgál a fiatal nő számára, a youkol tábor közelében található városka, Valsembor órásmestere, Simon Steiner pedig mogorva természete ellenére szintén kedveli és szívesen segíti őt. A városlakók egyébként nem látják szívesen a youkol törzset, arról pedig hallani sem akarnak, hogy betegyék a lábukat a városba, holott az útjuk éppen keresztülvezet Valsemboron. A villámhárító szerepbe már korábban belerázódott Kate feladata most is a békítő kapcsolatteremtés, vagyis egyfajta kulturális hidat kell építenie az egymással szemben bizalmatlan városiak és a szemükben vadember youkolok között. Az egymásra utalt ügyvédnő és a törzs összetartását erősíti az is, hogy közös ellenségek üldözik őket veszélyes és varázslatos útjukon, amelynek során régi ismerősök is felbukkannak. A 3D-s környezet adta plusz lehetőségekről eddig nem sokat tudni, de a megújult külső nyilvánvalóan kihat a játékmechanikára, a fejtörők jellegére, és a helyszínek felfedezésére is.
Zárásként egy rövid, de igazi hangulatbomba trailert láthattunk, amely alatt a többek között Dragon Age sorozat emlékezetes dallamai révén ismert Inon Zur szerezte, a témához illően kicsit oroszos hangzású főcímdal szólt. Sajnos ez a trailer egyelőre nem publikus, viszont egy ismeretlen orosz kollégának hála felkerült róla egy videó a Youtubera, a gamescomon ugyanis a Video Games Live koncerten ez a dal is felcsendült a videóval megtámogatva. Élőben fantasztikus élmény lehetett, én még így, a telefonos videót nézve is beleborzongok.
A Syberia 3 2016 őszén, vagyis nagyjából egy év múlva jelenik meg PC-re, PS4-re és Xbox Onera.
Az utóbbi két évben a Microïds új stratégia szerint működik, amelynek lényege, hogy ambiciózus játékok fejlesztésével a lehető legszélesebb közönséghez eljussanak és ezáltal a nemzetközi porondon ismét bekerüljenek a köztudatba. Ennek az új üzletpolitikának az eredménye a Syberia 3 mellett az alábbi négy készülő játékuk is, amelyek némelyike mögött csak kiadóként állnak. A portfóliójukban még mindig a kaland műfaj dominál, de alább felbukkan egy motorverseny és egy szerepjáték is. Kellemes mazsolázást!
Az Agatha Christie azonos című detektívregénye alapján készülő The A.B.C. Murders egy cel-shaded grafikájú kalandjáték Hercule Poirot nyomozó főszereplésével, aki levelekben kapja meg egy A.B.C. álnéven tevékenykedő sorozatgyilkostól az épp soron következő gyilkosság helyét és idejét. A gyilkos üldözése három városban (Andover, Bexhill, Churston) zajlik, a rövid bemutatón pedig Poirot nyomozói módszereibe kaptunk némi betekintést. Az olyan nyilvánvaló teendőkön túl, mint a bizonyítékok gyűjtése és a tett helyszínének alapos vizsgálata lehetőségünk lesz a gyanúsítottakat alaposan megfigyelni, kifaggatni és a reakcióikból következtetéseket levonni, illetve a Vanishing of Ethan Carterhez hasonlóan az eseményeket időrendi sorba állítva rekonstruálni a történteket. Ezek mellé természetesen összetett feladványokat is ígérnek, amelyek gyakran igénylik a 3D-s tárgyak alapos szemügyre vételét és kombinálását, de a legszokatlanabb talán az a minijáték volt, amiben Poirot szürkeállományát megmozgatva kell összefüggésekre rájönnünk (az Ace Attorney Investigations: Miles Edgeworth játékokban volt hasonló, ha ez bárkinek bármit mond). Warhawkban egy jogos kérdés merült fel a játék kapcsán: na és mi van azokkal, akik olvasták a regényt és pontosan tudják, ki a gyilkos? Jövő januárban talán választ kapunk, a játék ugyanis ekkor jelenik meg PC-re, PS4-re és Xbox Onera.
Szintén cel-shaded grafikájú kalandjáték a 2012-es Yesterdayt egyszerre folytató és annak előzményéül szolgáló Yesterday Origins, amelyben két főhőst, John Yesterdayt és Pauline nevű barátnőjét irányíthatjuk. A több műfajt ötvöző, fekete humorban bővelkedő történet két idősíkon játszódik, így a játékidő kétharmadát napjainkban, a fennmaradó egyharmadot pedig a spanyol inkvizíció idején töltjük. Kinézetre a fejlesztő Pendulo Studios korábbi rajzfilmszerű játékaira emlékeztet (The Runaway sorozat, The Next Big Thing), de ennél jóval érdekesebb a két játszható karakter sajátos állapota, tudniillik hogy halhatatlanok. Ehhez egy rituálén kellett átesniük, ami John esetében kicsit félresikerült, és valahányszor meghal, feltámadva elveszíti valamennyi emlékét, ezért mindenfelé feljegyzéseket hagy hátra magának élete fontosabb eseményeiről. Barátnője már jóval szerencsésebb, és a morbid humort is jó példázza, hogy mivel a halhatatlanok mindig annyi idősként támadnak fel, amennyi idősek a rituálé végrehajtásakor voltak, Pauline ránctalanító krémek vásárlása helyett inkább félévente öngyilkosságot követ el. Hiába, a szépségért szenvedni kell, de azért pár évig én tuti maradék a krémeknél. A felettébb érdekesnek ígérkező Yesterday Origins jövő ősszel jelenik meg PC-re, PS4-re és Xbox Onera.
Vallomás következik: a Moto Racer sorozat számomra a „hallottam már róla, hogy van ilyen” szinten létezik, mindenesetre a nálam hozzáértőbbek számára nagyszerű hír lehet, hogy készül a folytatás! A Moto Racer 4-ből mindössze egy rövidke gameplay videót láthattunk, ami alapján igen szórakoztatónak tűnt a továbbra is arcade jellegű, Unreal Engine 4-et használó motorverseny. Pálmafák, homokbuckákon ugratás, hatalmas versenypályák superbike és motocross versenyek garantáltan lesznek benne, meg némi baráti lökdösődés is a maximum tíz fős multiplayer versenyek során, ennél többel azonban egyelőre sajnos nem szolgálhatunk. A Moto Racer 4 2016 őszén jelenik meg PC, PS4 és Xbox One platforokra.
A Dungeon of Naheulbeuk volt az a cím, amiről egy beugratós “Hallottatok már róla?” kérdést követően kiderült, hogy igazából hacsak nem Franciaországban élünk, esélyünk sem lehetett hallani, ugyanis csak ott közismert (és állítólag szupernépszerű) ez a képregényekből kinőtt 15 éves franchise, ami hamarosan nálunk is műsorra kerülő rajzfilmsorozatot és játékadaptációt is kap. A Dungeon of Naheulbeuk a Bard's Talehez hasonlóan egy fantasy sztereotípiák kifigurázására épülő és a negyedik fal áttörésének eszközével folyamatosan élő izometrikus szerepjáték, amelyben egy hétfős partit navigálhatunk a megjegyezhetetlen nevű dungeonban (mert biztosítottak minket afelől, hogy a cím halandzsa, hiszen a legtöbb fantasy RPG-ben hülye nevű dungeonokat kell megtisztítani a gonosztól). A csapattagok egytől egyig ordas kliséket testesítenek meg és cuki külsejük ellenére szinte South Parkos stílusban osztják ki egymást, miközben körökre osztott harcokat vívnak, csapdákat kerülgetnek, kincseket keresnek, meg amit még általában egy dungeonban csinálni lehet. A történet dióhéjban annyi, hogy az elsőre elbukott és kis híján fűbe harapott csapat egy varázstárgy segítségével visszamegy az időben és elölről kezdheti kalandját, a sikertelen küldetés emlékei azonban egyre halványulnak, és csak néha jut eszükbe, miért is vallottak kudarcot elsőre. A fejlesztés munkálataiban a képregényeket jegyző John Lang (Pen of Chaos) is részt vesz, a megjelenés azonban még igen távoli, 2017-nél előbb ugyanis nem jön a humoros RPG-paródia, akkor viszont PC, PS4 és Xbox platformokon is támad.
A nagy visszatérésre készülő Microïds vegyes felvágottjában akadnak finom falatok, de a jelenleg rendelkezésre álló, egyes játékok esetében meglehetősen kevéske információ alapján nehéz megmondani, melyikből mi fog kisülni. Jó volt látni, hogy a kis francia cég ilyen lelkes és igyekszik a komfortzónáján kívül eső műfajokban is villantani, de azért mégiscsak a Syberia 3-at várjuk legjobban. Még egy év...!