Far Cry 4 Arena Master (iOS, Android)
Essünk túl ezen, aztán ígérem, a maradék három nem fog fájni. Ma már rengeteg nagyobb AAA címhez érkezik valamilyen mobilos applikáció, ami apróbb segítségekkel, esetenként direkt vagy indirekt kontrollal, de a leggyakrabban a nagy játékban felhasználható plusz erőforrásokkal bírja rá a játékosokat arra, hogy nap közben a munkahelyen se tudjanak szabadulni a szeretett világ rabságától. A Far Cry 4 megjelenésekor rögtön két ilyen “companion app” is érkezett, az egyik egy fél percig sem élvezetes fura pókerjáték, a másik pedig az Arena Master. Ez utóbbinak azért egy fokkal több értelme van, bár önmagában ez sem állná meg a helyét, segítségével mégis kisebb előnyökhöz juthat mindenki a nagy játékban, és gyanítom, ez az, ami igazán számít, nem a minőség.
A feladat, hogy lényeket vásároljunk, vadásszunk és fejlesszünk, majd egy arénában egyre erősebb és erősebb ellenfelek ellen küldjük őket. A harctérnek négy sarka van, ezekbe tudjuk helyezni a lényeinket, már amíg a “készletünk” tart, illetve amíg van erre elegendő pontunk, majd az egységeink egyedi támadásaikkal elkezdik aprítani a középpontban álló ellent. A harapós vadállatoktól kezdve a lőfegyveres zsoldosokig majdnem ötven különféle egységet vethetünk be. Az arénaharcok között kiküldhetjük a csapatunkat újabb egységek gyűjtésére, de ez kétesélyes játszma, nem biztos, hogy hoznak bárkit is, ellenben meghalhatnak.
Aki önmagában kíván játszani az Arena Masterrel, az gyorsan felejtse ezt el. Aki ellenben épp most ugrik neki a Far Cry 4-nek, az tegyen vele egy próbát, nyilván az idő majd eldönti, hogy ténylegesen mennyi érték van benne kiegészítő alkalmazásként. Annak még akár lehet is értelme.
Framed (iOS)
Egy újabb játék, amiben gyakorlatilag a bejelentése óta benne van a GOTY esélye, aki látta azt a tavalyi videót, amiben bemutatják a működését, szinte biztos, hogy a mai napig emlékszik rá. Most végre megjelent, és nagyjából azzal a lendülettel, ahogy olvasod ezt a cikket, akár mehetsz is megvenni még ma, ugyanis nem rontották el.
Pedig szinte kivitelezhetetlennek tűnik az alapötlet. Adott néhány képregénykocka, amelyeket szinte szabadon rendezgethetünk. Namost a történetet, pontosabban minden oldal “megoldását” az adja ki, ahogy ezeket sorba rendeztük. Ha végeztünk, életre kelnek a képkockák, és egy animáció játszódik le, ami mutatja, hogy mi a kimenetele a rendezésünknek. Bizonyos helyzetek egyértelműek, ha egy útvonal jól láthatóan egy másik képen folytatódik, akkor nyilván eszerint kell őket egymás után rakni. Azonban sokkal kevésbé egyértelmű a helyzet, ha egy kisebb történet különböző elemeit mutatják a panelek, ilyenkor egész érdekes dolgok is kijöhetnek, érdemes átgondolni, hogy mit hogyan pakoljunk.
A Framed egy sztorimesélős játék, de ellentétben a ma divatos trendekkel nem hátradőlve nézzük végig a történetet, hanem minden másodpercénél jelen vagyunk a döntéseinkkel, gondolkodás nélkül itt nem sokra jutunk. Ennek a minőségnek természetesen ára van, maga a menekülős, film noir hangulatú kaland extrém rövid, egy óra alatt jó eséllyel végezni fogsz vele. De az milyen egy óra lesz! A Framed szinte minden szempontból példaértékű mobiljáték, villámgyorsan elsajátítható és egyszerűen kezelhető, tele van sziporkázó ötletekkel, nem jellemző rá az önismétlés, nincsenek benne üresjáratok és úgy igényel agymunkát, hogy nem is igazán töröd rajta a fejedet, előbb-utóbb szinte maguktól jönnek a válaszok. Ha csak egy mobiljátékot veszel meg idén, akkor vegyél inkább kettőt, és tedd be ezt a Monument Valley mellé.
Space Expedition: Classic Adventure (iOS)
Ez a hét a rövid, de pazar játékoké, és nem kivétel ez alól a Space Expedition sem. Ha leírom, hogy háromnegyed óra, bizonyára sokan a szívükhöz kapnak, és tulajdonképpen igazuk is van, ugyanis annyira jó, hogy kínszenvedés ilyen rövid idő után a “folytatása következik” feliratot olvasni. Manapság már ritkán találkozni olyan akciójátékkal, amiben nincs semmi időhúzás, betanítás, hiányoznak az átvezető videók és a töltelékrészek, van ugyanakkor helyette precíz irányítás, jól belőtt kihívások, illetve az ezek eredményeként összeálló önfeledt szórakozás. A Space Expedition pont ilyen. A pályáknak nincs olyan pontja, ami indokolatlanul lenne ott, ahol, és az akciónak nincs olyan perce, ami unalmas lenne. Alapjaiban egy platformer, de sok akcióelemmel, és a fentieket a virtuális irányokon kívül egy ugrás- és egy akciógombbal éri el. A sci-fi setting ezzel a pixelgrafikával párosulva bizonyára sokakat elijeszt, pedig a maga módján ilyen egy modern mobiljáték, gyors, eseménydús és pörgős. És nem utolsó sorban változatos, szinte minden képernyője egyedi, és nem csak a kinézetet, hanem gyakran a feladatokat tekintve is, már persze amit ezzel a két gombbal ki lehet hozni a rendszerből.
Persze felvetődhet, hogy könnyű változatosnak lenni negyvenöt percben, másik oldalról ugyanakkor nyilván lehetett volna a játékidő ennek a háromszorosa is, ha húzzák az időt, telerakják frusztrációt okozó lassító szakaszokkal és nem igazán ideillő történetmeséléssel. A Space Expedition a maga egyszerűségében nagyszerű, csak bízni tudunk abban, hogy ez a rövid ízelítő tényleg csak a bevezető szakasza volt egy hosszú expedíciónak.
Monument Valley: Forgotten Shores (iOS, Android)
Ez egy fizetős DLC. És ettől elszabadult a pokol. Történt, hogy tavasszal megjelent a Monument Valley, amitől alapvetően szinte mindenki lement hídba, bár a tíz pálya másfél órás hossza miatt néhányan azért morogtak. Nem baj, mondogatták többen, jön majd a kiegészítő, azzal együtt elég hosszú lesz. Eltelt fél év, jött a kiegészítő nyolc új pályával, és ezek a g**i fejlesztők nem merészeltek négyszáz forintot kérni a fél évnyi munkájukért? Ahelyett, hogy ingyen adták volna, ha már elsőre csak másfél órányi szórakozást sikerült nyújtaniuk a nyomiknak. Ment is a sok felháborodott játékos, és átjavította az App Store-on az ötcsillagos értékelését egy csillagra, talán még a képernyőre is köptek közben.
A világ értelmesebb része pedig széttárta a karjait és azt kérdezte: ti észnél vagytok? Mert egy dolog az, hogy a játékpiac egyik legkártékonyabb rákos daganatai a DLC-k, de ha a fejlesztők Monument Valley 2 címen adták volna ki UGYANEZT, akkor most megint mindenki maga alá csinált volna, akárcsak fél éve. Joggal. De hagyjuk is. Közel már az idő, amikor a játékosok el fogják várni, hogy fizessenek nekik azért, hogy szórakoznak.
Itt van tehát a Forgotten Shores kiegészítő, és pont olyan jó, mint az eredeti volt, annyi különbséggel, hogy “csak” nyolc pályát tartalmaz. Ezért cserébe még színesebb képi világot, még érdekesebb feladványokat kapunk. Nagyobb szerepet kap a víz, a szint változtatásával és az egyik helyről való másikra öntésével játszottak el a fejlesztők, de jópofák a spirális építmények is, amelyeknek a felszínén gyakorlatilag feltekeredhetünk a magasba. A lényeg persze változatlan maradt, az escheri geometriák világában való könnyed feladatmegoldás sosem emeli meg a pulzust, ellenben úgy lenyugtat és elvarázsol, ahogy szinte semmi más. Kevés jobban elkölthető két euró van ennél.