Lost Planet 3Teszt

Emlékszem, hogy a jelenlegi generáció beköszöntével habzsoltuk azokat a címeket, amelyek léptékben, vizualitásban, élményszinten újat tudtak nyújtani. A Capcom Lost Planet játéka különleges darab volt, hiszen oldschool akciót kaptunk árkád köntösben, és olyan látványvilágot-atmoszférát, amire addig nem nagyon volt példa. Hat-hét év alatt persze nagyot fordult a világ, a generáció végén járva a Capcom pedig nagy sorozatait szervezi ki nyugati fejlesztőknek. A Lost Planet harmadik részénél az atmoszféra húzóereje maradt, de a játékmenet és a belső gépezet igencsak át lett alakítva. Kellett ez? És akkor még a másik nagy kérdésről szó sem esett: vajon képes a korábbi munkái alapján bit-hentesnek kikiáltott Spark Unlimited felülkerekedni a saját gyengeségein és egy tisztességes LP folytatást letenni az asztalra? Eláruljuk a titkot: részben igen, részben sajnos nem.

Főhősünk Jim Peyton jómunkásember. Szerető férj és apa, aki azért utazik az E.D.N. III-ra, hogy a családot anyagi szempontból támogassa. A fagyos bolygó még nem abban a formában létezik, ahogy mi ismerjük korábbról: a terraformálás és a T-energia kiszipolyozása előtt vagyunk évekkel, az Akridok (a sci-fi sztori csúnya bogárformájú szörnyei) viszont vígan élnek és virulnak a háborítatlan környezetükben. Jim-et először rutinfeladatokkal bízzák meg a NEVEC munkatársai („menj el ide, javítsd meg azt, majd gyere haza épségben”), később azonban egy konspirációs forgatagba csöppenünk bele, ami természetesen jóval mélyebbre húzza Jimet a bolygó jégbörtönében, mint ahogyan azt ő eredetileg tervezte.

A játékmenet tekintetében néhány dolog ismerősként köszön ránk vissza, de leginkább újdonságokkal és teljesen áttervezett mechanikával fogjuk magunkat szembetalálni. Éppen ezért, aki úgy esik neki az LP3-nak, mint a korábbi két epizód folytatásának, az nagyot fog koppanni. A gyalogos/lövöldözős és a mech-lovas RIG szakaszok felváltva követik egymást, a kvázi nyitottnak tűnő világban pedig többször fogunk ide-oda kolbászolni, akár újra-újralátogatva egyes pályarészeket. Jim nem csak az épp aktuális főküldetéseken dolgozik, hanem külön kéréseket is teljesíthet mini-questek formájában. A T-energia szerepe is megváltozott. A kihűlést megakadályozó szer űző-hajtó szerepe megszűnt, helyette fizetőeszköz lett a már-már misztikus erővel bíró energiaforrásból. Miközben a környezet nehézségeivel küzdünk, persze a narancslötyit vérző akridok seregeit is irtani kell a jó öreg „lődd a világító gócait” módszerrel. És hát nem csak a bogarak fordulnak ellenünk a sztori során, de erre gondolom mindenki jó előre rájött, aki valaha is látott már tíz-tizenöt percet valamelyik korábbi kiadásból.

„Viszonylag ígéretes a felállás, de mégis hol lehet akkor elcsúszni?” - kérdezheti joggal az olvasó. Nos a Lost Planet 3 legfőbb hiányossága az, hogy bár egész korrektül csinálja, amit kell, a forgatókönyvíró és a rendező elfelejtett ritmust dirigálni a dolgok alá, és az egész játék ténylegesen „melóssá”, helyenként (urambocsá) unalmassá válik. Furcsa ez egy olyan programnál, amely még metroidvania-s elemeket és fejlesztéseket is megpróbál bevetni a figyelem fenntartása érdekében, de valahogy most sem érzünk túl nagy késztetést a részletes felderítéshez. (Hello, Darksiders 2!) A lapos dramaturgiához hozzájön az is, hogy az animációk és a fegyverek sem képesek igazi erőt és dinamikát vinni a túlélésért folytatott harcokba, ezzel pedig marad a gyönyörű környezetbe fektetett figyelem és a sztori, ami motivációval szolgálhat hosszú távon.

Ha tehát van valami, ami miatt érdemes mégis nekifeküdni a Lost Planet 3-nak az a látvány és a sztori lehet. Félelmetes hegyormokon, már-már lovecrafti módon borzongató, kék fényben úszó földöntúli tájképeken vezet keresztül Jim története, ahol egy-egy barlang hasonló igényességgel van kidolgozva, mint a távoli óriás-parabola, vagy egy kísérleti kutatóállomás. Az effektek kisajtolják az U3-motorból a maximumot, sőt még a karakterek kidolgozása, és a művészeti design is partiban van azzal, amit egy jobb akciójátéktól elvár az ember. És ha már a karakterekről van szó… A Lost Planet 3 talán legnagyobb ereje a jól kidolgozott figurákban és a tisztességesen megírt dialógusokban rejlik. A cikkíró aktuális állapotában hatványozottan átérezte Jim és a felesége közötti videoüzenetek súlyát és a helyzet emberi oldalát. Azonban nem csak Jim érdemel figyelmet, hiszen a többi karakter is jellegzetes pofa, akikkel hamar egy közegben érzi majd magát az ember. Az immerzió remek, az atmoszféra beszippant, szinte a játékos is ott érzi magát majd Jim mellett a RIG pilótafülkéjében.

Mint minden versenyképes TPS játéknál, így a Lost Planet 3-nál sem maradhatott ki a multi, amely azonban ismételten mérsékelt örömöket tartogat majd a játékosok számára. Itt sincs komolyabb, égbekiáltó probléma, azonban az gömbhéjon elterülő skill-fán, és néhány érdekesebb szabályon túl nincs sok minden, ami hosszú távon a többszereplős arénában tartsa az embert. Scenario-ban megoldandó objektívák bukkannak fel a csapatunk előtt, az Extraction-ben T-ENG források jelentik a játék fő célját, a hordázós Akrid Survivalt vagy a klasszikus TDM-et pedig azt hiszem senkinek sem kell részletesebben bemutatni. Annyit azonban halkan megjegyezhetünk, hogy a tesztelt PC-s változat (netkód, vagy egyéb buktatók miatt) produkált néha furcsaságokat. Ilyen volt például az az eset, amikor a karakterünk ide-oda pattogott a talaj felett (átlépve/átugorva átléphetetlen tereptárgyakat), de máskor a hitbox találataink is gyanúsan furcsán érték az ellenfél szivacstestét.

• A Spark Unlimited végül is bőven megugrotta azt a lécet, amelyet maguknak állítottak fel ebben a generációban, egy Lost Planet játéknál viszont ez lehet, hogy nem elég. Bár az élvonalba csak nagyon jó indulattal lehetne belicitálni a játékot, azért a műfaj és az LP-mítosz rajongóinak érdemes lehet beizzítani a T-energiával hajtott motorokat; hangulati és történeti szempontból bőven van annyi kakaó az LP3-ban, hogy egy végigjátszást kicsikarjon belőlünk. Csak addig ugorjatok rá, amíg el nem kezdődik itthon is a zimankós-télies idő, és ránk nem omlanak az érdekesebb, év végi hajrára időzített címek…*