The Raven: Legacy of a Master ThiefTeszt

Nehéz elfogulatlanul írnom a The Book of the Unwritten Talesszel a szívemhez nőtt német KING Art Games új kalandjátékáról, amelynek a címébe még a „thief” szót is beletették a kedvemért. A fantasy-paródia után egy fokkal komolyabb, bevallottan kor- és valósághűségre törekvő point and click kalandot alkottak a srácok, amely akár egy Agatha Christie regény játékadaptációja is lehetne, de megmarad az írónő munkássága előtti tisztelgésnek. A témaválasztás oka, hogy a készítők maguk is rajongók.

Az ötvenes évek végén Európát egy hollómaszkos tolvaj ejtette rabul, aki elől egy legendás műkincs sem volt biztonságban. A tolvaj védjegyévé a tett helyszínén hátrahagyott hollótoll vált, kifinomult és elegáns módszereinek hála pedig egy akciója sem követelt áldozatokat, csodálóinak száma viszont egyre nőtt. 1960-ban egy feltörekvő francia detektív, a fiatal Legrand a nyomára bukkant és halálosan megsebesítette, így minden jel arra utalt, hogy a Holló pályafutása Párizsban egyszer és mindenkorra véget ért. Néhány évvel később, 1964-ben a londoni British Museumból ellopják a felbecsülhetetlen értékű Szfinx szemei ékkőpáros egyikét: egy méretes rubint. A helyszínen egy súlyosan sérült őrt és egy hollótollat találnak, Legrandot pedig ismét az ügyre állítják, aki egyre kevésbé biztos abban, hogy Párizsban a megfelelő személyt lőtte le…

Ebbe a nyomozásba csöppenünk bele a tökéletes nímand szerepében egy kopaszodó, pocakos svájci rendőrtisztként. Anton Jakob Zellner rajong a rejtélyes gyilkosságokról szóló detektívregényekért, karrierje során azonban nem sok izgalomban volt része, ezért nyugdíjba vonulása előtt élete utolsó nagy bizonyítási lehetőségét látja az ismét felbukkant Holló utáni hajszában. A Svájcot is érintő Orient Expresszen utazó Legrand természetesen hallani sem akar a lelkes öregúr támogatásáról, Zellner azonban nem tágít: neki parancsba adták, hogy legjobb tudása szerint segítse a nyomozást. Az utazóközönség tagjai közül szinte mindenki lehetséges gyanúsított, de hogy a lehető legideálisabbak legyenek a körülmények, a párizsi sztárnyomozó és egy rejtélyes széf mellett a vonaton utazik Zellner kedvenc írónője, Lady Clarissa Westmacott is, aki olyan regényekkel vált világhírűvé, mint a Tíz kicsi indián.

Az izgalmas intrón és az egészen kiváló zenén túl a szokatlan korszak- és főhősválasztás teszi üdítően újszerűvé. A fiatal és karrierje csúcsára ért Legrand helyett mi a nagy álmokat kergető kisembert irányítjuk, akinek tárgymenüjében ott találjuk az izgalmakra felírt szívgyógyszert és aki a maga öreguras tempójában próbálja felgöngyölíteni az ügyet. A kissé franciás akcentusú, Poirot-bajszos Zellner a sztár-detektívnek valójában homlokegyenest az ellentéte, hisz minden, csak nem híres - és bár mindenki nagyon udvarias vele, Lady Clarissa Westmacotton kívül senki nem tartja a komoly nyomozómunkára alkalmasnak. Ugyanolyan rokonszenves figura, mint a The Book of Unwritten Tales hasonlóan szokatlan, walesi akcentussal beszélő Wilburja, akiből szintén nem sokat néz ki a környezete, amíg be nem bizonyítja, hogy kellő szorgalommal és eltökéltséggel akár gnómból is lehet varázsló.

A kellemesen lassú sodrású cselekmény nem zárja ki az olyan izgalmakat, mint a váratlan robbanások, vagy a rejtélyes gyilkosságok, de a hatásos kezdés és az olyan eseménydús utazással kecsegtető helyszínek, mint a robogó Orient Express, vagy a Velencéből Kairóba tartó utasszállító hajó eleve felkeltik az érdeklődést. Az utasokkal folytatott párbeszédek szórakoztatóak, akárcsak Zellner megjegyzései, a fejtörők pedig végre logikusak és kikövetkeztethetőek, ami manapság sajnos ritkaságszámba megy. A játék kalandpontokkal jutalmaz minden sikeresen megoldott feladatot, amelyek közül néhányat csak a tapasztaltabb kalandorok fognak felfedezni, a kezdők azonban elakadás esetén a pontokat segítségre is költhetik, hiszen egy kevésért cserébe bármikor láthatóvá válnak az adott képernyőn a használható tárgyak. A fejezet végén összpontszámunk alapján dől el, hogy amatőr, avagy profi nyomozónak minősülünk-e, így az acsi-hajhászok kiélhetik magukat és a logikus fejtörők ellenére sem kell attól tartani, hogy túl könnyű a játék, mert néhány opcionális nyom alaposan el lett dugva. A játékidő is alaposságunk tükrében változik, így az első fejezet hossza 2-4 óra közé tehető.

Technikai szemszögből is csak előrelépést tett a KING Art. Talán rosszindulatú kukacoskodásnak tűnik, de a két TBoUT játék esetében még bele lehetett kötni olyan apróságokba, mint hogy a használatban lévő tárgyak nem, vagy csak elvétve jelentek meg az irányított karakterek kezében. Zellner már jól láthatóan fogja a kulcsot, amivel kinyitja az ajtót, kezében tartja az égő gyufát a sötétbe borult vonaton és így tovább. Az átvezetők egy része előre renderelt, de igen látványos, a játék motorjával készültek is nagyon jól sikerültek, így látszik, hogy a csapat mostanra alaposan kiismerte a játék alatt futó ingyenes grafikus motort. Apróbb útkereső bakik azért így is előfordulhatnak, de ezek egyszer-egyszer beleférnek a képbe. A szinkronok és a szövegek elképesztően minőségiek, ami külön öröm annak tudatában, hogy egy eredetileg német nyelvű játék angolra fordított változatáról van szó (de a történet nemzetközi jellegéhez illően bármikor átkapcsolhatunk az eredeti nyelvre is).

A helyszínekhez és a karakterekhez a készítők Agatha Christie könyvein túl a 60-as években játszódó krimifilmekből és sorozatokból merítették az ihletet, ezért nem véletlen, hogy játékuk is épp olyan hangulatot áraszt, mint egy tévés minisorozat, amit ma már magától valószínűleg eszébe nem jutna megnéznie az embernek, de ha egyszer mégis elkezdi, nem tudja abbahagyni. Kár, hogy irdatlan cliffhangerrel ér véget, de a fejlesztőcsapat azzal magyarázta a történet három fejezetre darabolását, hogy azt szeretnék, ha a fejezetek között a játékosoknak lenne ideje megbeszélni a történteket és közösen találgatni a továbbiakat. Azért is törekedtek a sorozatjellegre, mert így még hatásosabb lesz a két oldal közötti váltogatás, ugyanis Agatha Christie regényeire nem jellemző módon ezúttal a bűnöző (vagy bűnözők?) szemszögéből is láthatjuk az eseményeket, hiszen a következő két fejezetben az a bizonyos másik oldal is irányítható lesz.

*A Raven: Legacy of a Master Thief egy három fejezetre osztott kaland, amelynek első fejezete izgalmasan induló történetével, érdekes karaktereivel, ügyes fejtörőivel és számos Agatha Christie utalásával kirobbanóan jó kezdésnek bizonyult. A második fejezet, amelyben már a tolvaj(oka)t is irányíthatjuk, augusztus 27-én válik elérhetővé, az utolsó pedig szeptember végén. Szeretettel várjuk!

Megjegyzés: a játékot, akárcsak a hasonlóan epizodikus The Walking Deadet, elég egyszer megvásárolni Steamen az összes fejezet birtoklásához.*

siklara