State of DecayTeszt

*„Valamit elrontottam. Valami olyan hibát vétettem, amit nem szabadott volna, és amit talán mindannyiunk életébe kerülhet. Pedig minden rendben volt idáig. Túléltük a semmiből megjelenő élőhalottak hordáinak támadásait az első napokban. Menedékre és biztos élőhelyre találtunk, amit éjjel-nappal védtünk. Társainknak élelemből és fegyverből egyaránt jutott, miközben a nehéz napok fáradalmait kényelmes ágyakban pihenhették ki. A most is éppen utánpótlás után kutató Marcus jól szervezett és egymásra nyugodtan támaszkodható közösséget épített ki, mióta csatlakozott hozzánk. Erre én voltam olyan hülye, hogy éjszaka vágtam bele a feladatba, ami a szomszédos bázis túlélőihez vezetett. Nem mentség a bizalmatlanság, amit velük szemben éreztünk, nem mentség a szükség… körültekintőbbnek kellett volna lennem, elvégre sötétedéskor még ezekben az Istentelen napokban is csak rosszabbra fordul minden. Gyilkos hordák mindenfelé, a járkálók pedig észrevétlenül kerítik be az élőket, hogy aztán nagy számban rohanják le azokat.

Így jártunk mi is. A hatalmas, romos épület, ami a „többiek” búvóhelye volt, elég biztonságosnak tűnt, de az ablakokat muszáj volt bedeszkázni. A nagy hangzavarra idecsődülő hullák pedig teljesen körbevettek minket. Ugyan a „többiek” is derekasan küzdöttek, a tömeg ellen esélyünk sem volt. Az ablakokon lévő falemezek közti hézagokon rothadó kezek nyúltak be, a hatalmas teret a nyöszörgés és hörgés töltötte ki, eközben pedig egy olyan lényt vettem észre a veranda felé közeledni, amilyet még soha nem láttam. Az óriási, több embernyi test a kopasz fejjel kiemelkedett a többi fertőzött közül, ahogy lassan cammogott fel a lépcsőn. Léptei csak úgy dübörögtek, mialatt mindent és mindenkit félrelökött az útjából. Az ablakok és falak is megremegtek a csapásai alatt, miközben utat tört magának a bejárati ajtónál. Ekkor gondoltam rá, hogy döntésem helytelen volt, ami sokak vesztét okozza majd.

Bár ne lett volna igazam, bár sikerült volna valahogy úrrá lenni a helyzeten. Ám a létszámfölény elsöpört minket. A rohamozó zombik mindenhol özönlöttek befelé, és ha még fel is tudtuk volna tartani a bűzölgő és rothadó testeket, a verandán látott monstrum ellen esélyünk sem volt. Valakinek egyszerűen a fejét csapta le, mint valami fegyver nélküli hóhér, másnak pedig a gerincét roppantotta ketté egy szempillantás alatt. Amikor már előttem állt, a kimerültségtől remegtem, fáradt testem támadni sem volt képes, a véres fegyver, amit megragadtam, most nagyot csattanva hullott a földre.

Szememből egy könnycsepp gördült ki, ahogy már elhunyt apámra gondoltam, akit talán most majd viszontláthatok, illetve ahogy társaim jutottak az eszembe, akik hiába várják visszatérésem az ellátmánnyal, a jó hírekkel új otthonunkat illetően. Az Isten óvja őket, az Isten óvja Amerikát és a túlélőket… erőtlen testem fél kézzel kapta fel a lény, ahogy az utolsó gondolatok átfutottak agyamon, majd úgy harapta át a torkom, hogy felocsúdni sem volt időm… a fájdalom ellepett és beborított, majd a sötétség magához ölelt…”*

Nincs vége - sőt, még csak most kezdődik igazán. Lapozz a folytatásért!

A State of Decay úgy indul, mint egy szimpla külső nézetes sandbox zombis játék, ami a Live letölthetős szekciójába született. A túlélő Marcus bőrébe bújva indulunk meg az egyszerűnek és csúnyácskának tűnő kalandra, aminek kiindulási pontja a hegyekben található vadászkemping. Találunk pár túlélőt, lenyomjuk a támadó élőhalottakat, amik a közelünkben már mindenkit széttéptek, majd egy rádióadást követően autóba pattanunk, amivel aztán szép nagy távot levezetünk, hogy elérjünk egy távoli kisváros templomához, amit a helyi túlélők menedékhellyé alakítottak át. Amíg odaérünk, benzinkútnál járunk, további járkálókat pusztítunk el, kirabolunk egy elhagyatott éttermet, vagy felfedezzük, mit is rejtenek a magukra hagyott lakóházak, ám hogy pontosan mit is nyújt a program, azt továbbra sem fogjuk még csak sejteni sem.

A Jeff Strain (World of Warcraft) által alapított Undead Labs gyártotta program (ami eleddig a „Class 3” kódnéven futott) ugyanis kőkemény szimuláció, egy valójában a szó nemesebbik értelmében vett szerepjáték, ami szinte egyből belehajít a mélyvízbe, avagy az elképzelt zombi-apokalipszis vértől és belektől sikamlós pokoli bugyraiba.

Idővel rájössz, hogy nem mindegy, milyen kapcsolatban vagy a korábbról ismert, vagy éppen frissen érkező túlélőkkel, elvégre ha összebarátkozol velük, egyből több embered lesz a feladatok elvégzésére. Mert bár Marcus az, akivel nekivágsz a kalandnak, a játék multiszereplős akcióval bír, avagy ha az aktuális karaktered megsérül/elfárad, akkor itt az ideje az alvásnak, hogy a stafétabotot egy másik személy vegye át, akinek indítékai (múltja), személyes tapasztalatai és jellemzői egészen mások. Már csak azért is szükséged lesz a pihenésre, mert fáradtan a kijelzőn látható stamina jobban fogy, ennek következtében futás és kapaszkodás közben hamarabb kifulladsz, a fegyvert kevésbé hatékonyan lengeted stb.

Az erődre pedig komoly szükséged lesz, amennyiben túl akarsz élni ebben a sétáló hullákkal teli világban - a hatalmas térkép kisvárosokkal, elhagyatott villákkal és házakkal, egyéb helyszínekkel van tele, amiket át kell kutatni, fel kell fedezni. A felfedezés lételem a SoD alatt, mert a túlélőknek élelem kell és fegyverek (plusz muníció), valamint orvosságok, amiket a túráid alatt lelhetsz meg. Minél több cuccot találsz, minél jobban ellátod a csapatot, annál jobb lesz a morál, annál jobb vezetővé válsz, miközben a további nyersanyagokkal fejlesztheted a bázist (az őrtoronyba mesterlövészt küldesz, hogy távol tartsa a közelben bóklászó hullákat; újabb alvókörletet emelsz, hogy mindenki pihenhessen; műhelyt építesz a fegyverek és tárgyak napi javítása céljából stb.), vagy éppen újabbat hozhatsz létre. Utóbbira már csak azért is szükség lesz, mert ha a közelben már minden épületet kifosztottál, a további beszerző körutaknál pedig egy álló nap az út, akkor ideje elgondolkodni azon, hogy felkerekedjetek egy biztosabb menedék elfoglalásához.

Persze az ellátmány és az idő nem az egyedüli ellenséged. A szimpla, mindenfelé lézengő járkálók mellett ott vannak a csapatosan támadó hordák, amik akár a közeli házakat is beveszik, hogy így vonják „ostromgyűrű” alá a búvóhelyed, plusz komolyabb ellenfelekkel is összeakadhatsz, mint pl. a sikoltók, amik amellett, hogy lebénítanak, a közelben mászkáló élőhalottak figyelmét is felkeltik… de szintén károsak az egészségre a négykézláb szaladgáló csúszómászók, a kopasz behemótok, vagy a páncélozott hullák - a támogatást köszönjük meg a hadseregnek.

Mindehhez csapjuk hozzá a változó napszakokat, vagyis inkább az éjszakát, ami nem csak félelmetesebbé, de veszélyesebbé is teszi a helyzetet: sötétedés után már nem jó ötlet útnak indulni - kevesebbet látsz, könnyebben lerohannak, ha pedig már körbevettek, lehetsz akármilyen jó állapotban, esélyes, hogy egy kis halom húscafatként végzed. Halál esetén ott vannak a további karakterek, aminek folytán a Game Over felirattól még nem kell tartanod, ám minél kevesebb az embered, annál kevesebb az esélyed is a túlélésre. Nagyon oda kell tehát figyelni, hogy mikor és hova, vagy éppen miért indulsz el.

A „miért” sem véletlenül lett megemlítve, elvégre komoly döntéseket hozol nap mint nap, ha arra adod a fejed, hogy vezetővé válsz a SoD világában. Mert mit teszel, ha egyszerre fut be három rádióadás, miszerint a főhadiszálláson elfogyott az élelem, eközben a környéket zombik lepték el, nem utolsó sorban a közelben egy család húzta meg magát, akiket éppen most támadott meg egy horda, így az életük egy hajszálon múlik…

Az étel kell a csapatodnak, különben vége a közösségnek. A közeli hullákat még talán visszaverik, mire visszaérsz. A család? A legkisebb rosszat kell választani, avagy inkább a saját 15 főd élje túl a napot, míg az ismeretlenek vagy meghalnak, vagy nem fognak szeretni. De a döntés a sajátod, ami sok tényezőtől függ, elvégre ha egymás közelében van az ellátmány és a megmentendő család, akkor jöhet az újabb verzió, amellyel mindenki jól jár.

Még most sincs vége, lapozz a folytatásért!

Ha ennyi tartalom még nem lenne elég, akkor ott van az eszköz- és járműhasználat. Egy rakás autó vár az utcákon, amikbe csak be kell ülnöd ahhoz, hogy kicsit jobban biztonságban érezd magad. A taxi, a rendőrautó, vagy a terepjáró (és még egy rakás további négykerekű - később még sportjárgányt is kapsz egy szereplőtől, aki nem mellesleg hívásra leszállítja a kasznit, ha éppen anélkül maradnál a pusztában) ugyanis nem csak azért jó, hogy közlekedj velük, de simán áthajthatsz velük a rohamozó hordákon is, sőt a felkapaszkodó fertőzötteket is kinyírhatod, ha párszor megcsapkodod azokat a vezető felöli ajtóval. Persze az ilyen jellegű akcióknál is kell számolni némi sérüléssel: a járgány roncsolódik, avagy újabb felelősség a válladon: a sivatagban hajtva nem érdemes elütni a járkálókat, mert ha lerobbansz, és nem lelsz pótlásra a közelben, könnyen ez lehet majd az utolsó utad az adott karakterrel.

Eszközöket a hátizsákodban tárolhatsz, amiből találhatsz nagyobbat is a több felszedett cucchoz - ezek pedig lehetnek gyógyszerek, élelem, fegyverek (ütő, fadarab, kés, kard, pisztoly, puska, sörétes, robbanószerek stb. - van választék), muníció, vagy egyéb felszerelési tárgyak, mint mondjuk egy ébresztőóra, ami elhajítva egérutat szerezhet egy horda közepén, mikor az agyatlan élőholtak a hangoskodó tárgyra vetik magukat.

Amikor ellátmányt szerzel, azt külön tárolod egy nagyobb hátizsákba, amivel ha a főhadiszállásra érkezel, csak a raktár közelébe kell menned, a szerzett készlet pedig egyből a közösben végzi.

Most már talán sejtheted, hogy miért több a SoD annál, amit elsőre mutat, illetve amire bármikor is gondoltunk volna. Igazi túlélő szimuláció, ami rendkívül változatos, ami rengeteg feladatot és lehetőséget nyújt, és ami tartalom terén emiatt a dobozos játékokkal is versenyre kel. Tíz órát simán el lehet tölteni vele, de ha mindent bejársz, mindent felfedezel, ez a szám akár a duplájára is nőhet. Elég komoly egy húszdolláros anyagtól? Mindenképpen.

Ám sajnos a letölthető forma a technikai oldalra erősen rányomta a bélyegét. A grafika a kíméletlenül dübörgő CryEngine ellenére is sokszor inkább csak funkcionális (ahogy a lőfegyverek használata is - ezeket mondjuk a csapott zaj miatt nem is érdemes bevetni, max hangtompítóval vagy végső esetben), a tereptárgyak hajlamosak előttünk feltűnni - ám ezért cserébe ott a hatalmas terület, ami összességében nézve még így is jó érzést kelthet a szemnek. Hegyek közt, erdőkben, tavak mellett, sivatagokon át vezet az utunk, ami kisvárosokban és kihalt helyszíneken ér véget. Az autópálya mentén füstölgő, kiégett autóroncsok állnak az üresnek tűnő épületek mellett, amik egy letűnt világ képét erősítik meg bennünk az apokalipszis érzetét keltve. Szóval annyira nem vészes az összkép, csak éppen máshoz vagyunk szokva.

Ezt bizonyítja az is, hogy olvastam olyan hozzászólást a fórumon, miszerint ocsmány a játék, miért nem lehetett olyanra megcsinálni, mint mondjuk a Gunslinger… azért ne keverjük a szezont a fa… fazonnal. A Gunslinger egy nagyon élvezetes, de bugyuta és csőpályás kialakítású FPS, ez pedig egy nyitott világot prezentáló szimuláció. Tetszik érteni a különbséget?

A technikai oldalon van még pár hiba. A zombik belerohannak a tereptárgyakba, az autó képes két kerítés közé ragadni, társaink pedig időnként meghülyülnek, és vagy nem foglakoznak a zombikkal, vagy nem követnek minket, ami időnként elég aggasztó tud lenni. Ezen kívül viszont a csapatmunka elég korrekt, avagy a haverok ütik-vágják, vagy éppen lefogják a hullákat, hogy szétüthessük azok fejét (van kivégző mozdulat is, ami látványos mészárlással nyilvánul meg), ostrom esetén feltalálják magukat, sőt szintén vadászatra indulnak, ha olyanjuk van, ami megkönnyítheti a helyzetünket, ha éppen nem egy megrohamozott házból kell aztán kimenteni őket a rádióadásukat követően.

Ami azonban a legnagyobb hiányosság a SoD esetében, az a multi. Már amikor az első trailert láttam, arra gondoltam, hogy ez a koncepció üvölt a többjátékos módért, ám az minden formában kimaradt az anyagból, ami kifejezetten fájó hiányosság. Értem én, hogy ez csak egy próbaverzió a teljes mű előtt, de egy kétfős co-op legalább kellett volna hozzá, mert adja magát.

És hogy miért írtam azt, hogy a Decay csak egy „próbaverzió”? Mindösszesen csak azért, mert az Undead Labs munkája nem véletlenül futott a „Class 3” kódnév alatt. A program sikerességétől függően (ezzel nincs gond, már az első napon is remekelt az eladások terén) készül ugyanis a fő alkotás, a „Class 4”, ami egy MMO a SoD világában. Több ezer játékossal, még hatalmasabb területtel, a felhasználók közti interakcióval és üzleteléssel. Örülünk? Naná. A State of Decay azt mutatja, hogy az ötlet működik, a koncepció fantasztikus. Mondhatni, ilyen program ebben a generációban még nem született, ami azért nem kis dicséret egy Arcade anyag esetében.

*„A nevem Marcus… egy túlélőcsoport a vezetőjének választott egy olyan világban, melyet a legszörnyűbb horrorfilmek sem jósolhattak meg előre. Egy olyan világban, melyben élőhalottak irtották ki az emberiség nagy hányadát, miközben az életben maradtak napról napra küzdenek meg a túlélésért, melyhez élelem és fegyver kell. Ezeket pedig nekem kell biztosítanom számukra, ezért utazom át teljesen egyedül a sivatagot, miközben kiégett tűzoltóautók, zombiktól hemzsegő benzinkutak mellett hajtok el a naplementében. Hamarosan itt az éjszaka, az élőhalottak pedig ellepik a kisvárosok utcáit, az autópályát és az erdei utakat. Sietnem kell, hogy gondoskodjak az embereimről.

Sietnem kell, hogy túléljük a holnapot, az azt követő, majd az azt követő napot. Minden egyes óra újabb küzdelmet hoz, miközben menedékhelyünket lassan körbeveszik az újra és újra támadó hordák. Lily remélem, sikerrel jár küldetésében, míg én utánpótlást keresek. A „többiek” segítségével talán új otthont találhatunk… hiszen új otthon kell. Egyre többen vagyunk, egyre kevesebb a hely és az élelem. Nekünk pedig túl kell élnünk. Mindenáron.”*

***A State of Decay egy remek koncepcióval megáldott letölthető játék, amelynél elsőre soknak tűnhet az 1600 pontos ár, ám ha elmélyedünk a programban, nyilvánvalóvá válik, hogy az túlmutat még a dobozos szoftverek jelentős hányadán is. Nem szuperhős érzetét keltő héroszok, hanem átlagos emberek bőrébe bújhatunk, akik bár fejlődnek, ezáltal csak tapasztaltabbakká válnak a program által kiosztott pontokkal. Autókázás a hatalmas területen, többszereplős sztori (ami szintén remekül működik, de csak körítés a szimulálás világában), komoly döntések - a SoD az általa felhasznált műfajok legnagyobb képviselőinek (GTA, Dead Island, Dead Rising) pozitív tulajdonságait gyúrja egybe, hogy az így kapott túlélő horror felejthetetlen élményeket nyújtson egy jószerivel elpusztult világban.

A térkép jól használható, a nehézség korrekt módon lett belőve ahhoz, hogy ne vérezzünk el túl sokszor, ám bőven maradjon kihívás, a lehetőségeink pedig már-már végtelennek bizonyulnak. Hibái miatt ezúttal nem kaphatja meg a legjobb pontszámokat, ám ha azokon javítanak, az ötlet pedig valóban egy komplex MMO képében teljesedik ki, nem elképzelhetetlen egy 9-10 pontos eredmény, ami a videojátékos világ [jön a kedvenc szavunk! - a szerk.] „definitív” zombis anyagává válhat a közeli jövőben.***

A STATE OF DECAY tesztet kollégánk, Böjtös Gábor írta.