Whalien – Unexpected GuestsTeszt

Egy videójátéknak – pláne indie szinten – nem kell összetettnek lennie ahhoz, hogy szórakoztató legyen. Az egyszerűség azonban kétélű fegyver, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy az az alapötlet, amire mindent felépítünk, mennyire működik jól a gyakorlatban...

A Whalien – Unexpected Guests egy mechanikus bálna, Fin fedélzetén játszódik, melyet egyszer csak ellepnek a tintahalszerű Squiddie-k, így hát nincs mit tenni: valakinek fel kell takarítania a mindent beborító lila trutyit – a hálás feladat pedig főhősünkre, Ernest Hemingwhale-re vár. Hogy miben különleges ő? Nos, tulajdonképpen semmiben: már kinézetre sem éppen egy hős alkat (mintha Wariót keresztezték volna a Mikulással), szerencsére azonban vannak hasznos kütyüi, amikkel meg tudja oldani a problémás helyzeteket. Ezek a különleges kesztyűi, melyekkel el tud tolni, illetve magához tud húzni bármit, ami a közelében van, illetve az idővel megszerezhető gyöngypáros, Mr. Push és Mrs. Pull, amiket elhajítva távolságból is képes megtenni ugyanezt.

A leírt mechanikák nem bővülnek és nem is nagyon bonyolódnak a teljesen lineáris és meglehetősen rövid, nagyjából kétórás végigjátszás folyamán, amivel önmagában még nem lenne gond, maguk a környezeti fejtörők azonban rettenetesen egyszerűek. Egy kezem is bőségesen elegendő összeszámolni azokat a helyzeteket, amikor nem volt első blikkre egyértelmű, mit is kellene csinálni a továbbjutás érdekében, és ott is inkább a rettenetesen színes képi világ volt az, ami akadályozott, hiába illik ugyanis jól ez a látvány a Whalien világához és hangulatához, a nagy kavalkádból néha nehéz kiszűrni a valóban lényeges elemeket. A zenék és hangok már sokkal jobbak, főleg a jópofa halandzsanyelv – kár, hogy maguk a párbeszédek rettenetesen darabosak.

Ezzel együtt is lehetne egy élvezetesen könnyed és gördülékeny kaland a Whalien, megvalósításban azonban sajnos meg sem tudja közelíteni az igazán minőségi indie alkotásokat. Párhuzamnak ott van a tavalyi év egyik hasonlóan színes-szagos darabja, a Tinykin, amely simán pariban volt még az AAA-címekkel is az irányítását, a csiszoltságát és a komplett érzetét tekintve. A Whalien ezzel szemben egy floaty fizikájú, néha kissé prototípusízű darab, amiből pont ez a fajta kimunkáltság hiányzik. A játékmenet legfőbb elemét, vagyis a tereptárgyak mozgatását én legalábbis sosem éreztem különösebben élvezetesnek, amiben közrejátszott az is, hogy a megoldások gyakran egyáltalán nem „kattannak” helyre – több ponton is el kellett gondolkodnom azon, hogy tényleg azt csináltam-e vajon, amire a fejlesztők gondoltak.

Összességében a Whalien a legkevésbé sem tud kiemelkedni a középszerűségből, ami nemcsak a megvalósításnak tudható be, hanem a koncepciónak is, amely nem igazán képes elvinni a játékot a hátán. Hogy ez a pályatervezésnek, a puzzle-ök egyszerűségének vagy a vérszegény alapötletnek tudható-e be? Kicsit talán mindegyiknek, de lényeg a lényeg: indie fronton is bőven találunk ennél izgalmasabb, minőségibb és tartalmasabb szórakozást.

PLATFORM PC
KIADÓ Forbidden Folds FEJLESZTŐ Forbidden Folds
MEGJELENÉS 2023. január 24. ÁR 19.99 EUR