The Magnificent TrufflepigsTeszt

Nem árulok zsákbamacskát: a The Magnificent Trufflepigs minden bizonnyal a legunalmasabb játék, amihez valaha is közöm volt. És ez igazából talán a legkisebb baja, igazából nincs olyan pont benne, amibe ne tudnék belekötni, szóval igen, ez most egy olyan teszt lesz, tessék mindenkinek bekötnie magát, mert egy oldalnyi savazás következik!

Nem gyakran csinálok ilyet, de induljunk a játék trailerétől (ld. odafent), mert igazából ezen kívül túl sok alapom nem volt hozzá. Kincskeresés, rejtélyek, rendőrség is felfigyelt, helikopter, egész izgalmasnak tűnik, nem? Nos a helyzet az, hogy bár a jelenetek mindegyike megjelenik a játékban, az egész teljesen fals képet fest, megkockáztatom, már-már a hazugság határát súrolja. A Trufflepigs ugyanis tényleg tartalmaz kincskeresést, sőt, lényegében csak azt tartalmazza, két órányi végtelenül unalmas keresés, vontatott dialógusokkal megszakítva.

És amikor azt mondom, hogy végtelenül unalmas, azt komolyan gondolom: az egész abból áll, hogy fogjuk a kis fémdetektort, elindulunk az adott területen egy irányba véééégtelen lassan (Hello, Everybody's Gone to the Rapture! - macko), majd amikor elkezd sűrűbben és hangosabban pittyegni, akkor abba az irányba fordulunk amit a képernyő tetején lévő kis biszbasz mutat, még két lépés és tadamm, meg is van a következő értéktelen vacak. Kiássuk (egy mozdulat a nagy ásóval, három a kicsivel, minden egyes alkalommal), lefényképezzük, majd elküldjük a játék tényleges főszereplőjének, Bethnek. Aki erre vagy visszaüzen valamit, vagy walkie-talkien beszélget velünk néhány mondatnyit. Ennyi. Komolyan, semmi más nincs, nagyjából két órán keresztül, olyan 40-50 kacatot összeszedve fogunk csigatempóban vánszorogni. Az egyedüli másik tevékenység az, amikor bizonyos tárgyakat vagy épületeket látva az általunk alakított szereplő lő egy képet róluk, hogy azt is átküldje néhány újabb mondatnyi dialógusért. Spoiler, ami annyira nem is az: a trailerben látott helikopter is ilyen, egy random hegyimentő, semmi köze a sztorihoz.

És a sztori? Hohóóó, na aztán valami! Két angol két órányi agonizálása, az ígéretek szerint megfigyelhetjük, ahogy a fent említett Beth tökéletesnek tűnő élete, vagy legalábbis annak látszata összeomlik, majd úgy-ahogy újra felépíti magát. A probléma az, hogy ez az egész hihetetlenül nem érdekes, rossz párkapcsolat, túlhajszolt munka, amiben már nem érzi magát boldogtalannak, könyörgöm, random fórumokban talál az ember ilyet! Ráadásul a helyzeten nem segít, hogy Beth végtelenül antipatikus, nem olyan ember, akinek drukkolnánk, hanem az, akire a második semmitmondó, kereséssel eltöltött nap után rácsapnánk az ajtót és inkább elmennénk egy helyi pubba pár pint sört bedobni. És hogy még jobban fájjon a dolog, ezek a dialógusok egy számomra fel nem fogható okból nem amolyan természetes módon vannak felépítve, hanem minden egyes hosszabb mondat után vagy várnunk kell másfél másodpercet, hogy tovább lépjen a párbeszéd, vagy kattintgathatunk az egérrel, ezzel elérve azt, hogy a természetességnek a látszata se merüljön fel.

Huh, kilégzés....

Szóval tényleg, a Magnificent Trufflepigs egy technikailag működő, de végtelenül unalmas, egész egyszerűen nem jó játék. Ha szereted az ilyen átlagember történetét elmesélő alkotásokat, akkor... igazából még akkor se ajánlom, mert lényegesen egyszerűbb megkérni valakit, hogy foglalja össze mondjuk négy mondatban a cselekményt – és abba még belefér egy cifrább káromkodás is, mert pont túl van a refund határidején. Egyszerűen nem tudom senkinek se ajánlani, hogy ezért pénzt adjon ki, higgyetek nekem, még katasztrófa turistáskodni se éri meg benne.

The Magnificent Trufflepigs

Thunkd, AMC | PC, Nintendo Switch | 2021. 06. 03.