South of the CircleTeszt

A hipotermia második fázisa. Érzem, hogy a lépteim egyre nehezednek. Elcsitul a szívem vad lüktetése és megszűnik az egész testemet átjáró remegés. A fagyos levegő már csak tétován talál utat magának a mellkasomban. Egyre hosszabbakat pislogok. Nyitott szemmel álmodom. A dermesztő hideggel együtt rágja át magát rajtam a múlt és a végeláthatatlan fehér tájat pasztell színekkel kenik össze az emlékképeim.

A 2008-ban alapított State of Play néhány fős független stúdiója a mobil platformok piacán már számtalanszor bizonyított és a Steam átiratok értékelései is stabilan beásták magukat a rendkívül pozitív tartományba. Logikai és kalandjáték elemeket mozgató címeik többek között számos Apple Design, Develop: Star, DICE és BAFTA jelölést érdemeltek már ki. A kontrollert szorongató játékosok azonban jó eséllyel most találkozhatnak először a csapat munkásságával, hiszen különleges narratív kalandjuk közel két évvel az Apple Arcade debütálás után most végre konzolokra is megérkezett. Lecsupaszított játékelemei viszont érezhetően nem ide lettek tervezve.

A történet a '60-as évek hidegháborús időszakába ránt minket vissza. Peter Hamilton nevű főhősünk a Cambridge-i Egyetem kutatója, aki a felhők mozgásának zavartalan tanulmányozásához utazik az Antarktisz szélsőséges vidékére - ahol természetesen egy rázós kényszerleszállást követően orral a hóba fúródva landol. Sebesült pilótatársunk képtelen talpra állni, így a mi feladatunk lesz segítséget szerezni a törékeny nemzetközi békét őrző területen. A fagyhalállal küzdve aztán egyre több régi emlékkép tör majd fel vagy szivárog át a jelenbe, amivel lassan kontextusba kerülnek az események szálai. Ráadásul az írók nem félnek megpiszkálni közben olyan kényesebb témákat sem, mint a szexizmus, a nők helyzete, a hazafias büszkeség vagy a korszakra jellemző lélektani hadviselés.

Bár a hanyagul nyitva hagyott, némileg szabadon interpretálható záró képsorok talán picit erőtlenre sikerültek, a történet végig remekül építkezik. A lágyan egymásba olvadó vagy váratlanul ugró, gyors váltások szörnyen stílusosak és kimondottan hatásosak. A szövegkönyv kiváló és a dialógusok is ritkán látott természetességgel folynak egymásba. Ez egyrészt a markáns brit akcentussal duruzsoló szereplőgárdának köszönhető: Gwilym Lee (Bohém Rapszódia), Olivia Vinall (A fehér ruhás nő), Richard Goulding (A Korona), Anton Lesser (Trónok Harca), Adrian Rawlins (Csernobil), Michael Fox (Downton Abbey). Elég végigfutni a stáblistát. A szinkron és az írás minősége könnyedén állít követendő példát még a nagyobb költségvetésű projekteknek is. Nem lehet eleget dicsérni.

Másrészt viszont az elegánsan és gördülékenyen futó párbeszédeknek ára van. A South of the Circle még az egykor Telltale sorozatokkal kitaposott zsánerén belül is minimálisra csökkenti az interakciót. A karakterünk mozgása gyakran egyetlen irányra korlátozott, a bejárható terület nem több soha néhány lépésnél és csak elvétve rejt opcionális elemeket. Döntési lehetőségünk a dialógusok alatt feltűnő öt érzelmi reakciócsoportra korlátozódik, amiből egyszerre maximum hármat kínál fel a rendszer - például zavarodottság, pánik és aggodalom vagy éppen őszinteség, törődés és nyitottság. De az sem ritka, hogy csupán egyetlen opció jelenik. Ha nem érünk a kontrollerhez? Rövidesen választ helyettünk a játék és gördül tovább a beszélgetés.

Alternatív sorok és eltérő hangulatú jelenetek feltűnhetnek, de közben a történet szálai soha nem ágaznak el. Valódi döntésre egyszer sem kényszerülünk. Viselkedésünknek nincs igazán súlya. A visszaemlékezéseknek abszolút nincs kihatása a jelenre, még a rendszer által külön jelzett nagyobb sarokpontokat is feloldják végül egy váratlan narratív eszközzel. Ezek az elemek érezhetően a mobilos környezet klasszikus limitációt figyelembe véve lettek megalkotva, így még az interaktív film címkéjét is csak kis jóindulattal aggathatjuk rá. Talán a sétaszimulátorokhoz közelebb áll a végeredmény.

Ha ezt képesek vagyunk elfogadni, akkor a következő három-négy órában egy feszültséggel és fordulatokkal teli, magabiztosan és stílusosan vezetett, kiváló szövegkönyvet életre keltő... élménnyel leszünk gazdagabbak. A low-poly, szándékosan zajos, pasztell színű látványvilág otthonosan érzi magát a televíziók képernyőin is, a mocap segítségével rögzített animációk pedig segítik beemelni közé a fantasztikus színészi játékot. Pusztán néhány ormótlanabb LOD váltás, egymásba csúszó elem és a remegő, pixeles, pontatlan árnyékok rontják kicsit az összképet - valamint a személyre szabhatóság szinte teljes hiánya.

A South of the Circle egy minimális interaktivitást kínáló, de rendkívül magas színvonalon mozgó narratív kaland. Érezhetően a mobilos eszközök korlátai közé született, mégis megérdemli a nagyobb képernyőt. Klasszikus videojátékként talán a konzolos felhozatalban már nehezebben találja a helyét, de Ilyen egyedi látványvilágot, hatásos zenei anyagot, tudatos rendezést, frappáns szövegkönyvet és kiváló színészi alakításokat ma is csak ritkán láthatunk. Ezért talán azt sem bánjuk majd, ha leginkább csak nézni tudjuk.

SOUTH OF THE CIRCLE
PLATFORM PS5 (tesztelt), XSX|S, PS4, XBO, NSW, iOS, PC
KIADÓ 11 Bit Studios FEJLESZTŐ State of Play Games
MEGJELENÉS 2022. augusztus 3. ÁR 4.530 Ft