Arizona Sunshine 2Teszt

A Vertigo Games munkatársai az After the Fall véráztatta havas tájairól visszaterelték a csoszogó zombihordákat oda, ahonnan debütáló alkotásukkal 2016-ban virtuális útjukra indultak. A napsütéses Arizona kanyonjai közé! Az azóta eltelt hét évben azonban a VR szegmens is jelentősen átalakult és számos aspektusában fejlődött óvatosan tovább. A legfontosabb kérdés így az volt, hogy mennyire sikerült ehhez Fredéknek alkalmazkodnia.

Az alapok természetesen változatlanok maradtak. Az Arizona Sunshine II továbbra is egy karakter-központú, lineáris, árkád vonalat erősítő lövöldözős anyag, amit a Sky Soleil által életre keltett névtelen főszereplő konstans, fekete humorból táplálkozó, olykor fárasztó narrációja kísér. Az események láncolata ezúttal egy lezuhanó katonai helikopter roncsánál lendül mozgásba, ahol nem csupán új célt kapunk a vírust elszabadító "patient zero" hajkurászásával, de végre egy valódi társ is szegődik hozzánk Buddy képében. A harcedzett németjuhász megjelenése pedig önmagában abszolút más dinamikát ad a folytatásnak!

Egyrészt a hosszú évek óta magányos, szórakozott monológba menekülő és motivációját vesztett személyiség újra törődni kezd valakivel. Ez elkerülhetetlenül hoz magával néhány klisés és teljesen kiszámítható fordulatot, de általában működik az érzelmi kötelék megrángatása és a köré felépített 8-10 órás kampány egyszerű történeti íve. Négylábú barátunk ráadásul egyetlen gombnyomással könnyedén utasítható támadásra, két kisebb alternatív fegyvert fáradhatatlanul cipel a hátán, átfér a szűk réseken, valamint örömmel hoz oda nekünk a tenisz labdán és leszakadt végtagokon túl akár továbbjutáshoz szükséges kulcsokat is.

Nálunk további két kisebb mordály lehet a csípőnkön és egy méretesebb a hátunkra vetve a nagyjából negyven darabot számláló arzenálból. A Sense kontroller parádésan adja át az eltérő típusok közti különbségeket, mindegyikhez gondosan lemodellezett manuális töltés társul, valamint meglepően pontos és élvezetes kezelhetőség. Ezt egészíti ki a promóciós anyagokban is örömmel demonstrált, látványos, többrétű és részletes sérülésmodell - így a szinte folyamatos akció sem fullad soha unalomba. Főleg amikor a pár kóbor Fred kreatívan játszadozó öldöklését megtörve hirtelen a nyakunkba eresztenek egy ötven-száz fős hordát. Ott már nem biztos, hogy őszinte lesz a mosolyunk.

Ilyenkor látjuk majd igazán hasznát a tömegoszlató eszközeinknek! Már ha maradt nálunk. Aknát, molotov-koktélt vagy gránátokat ugyanis a kraftolásra szolgáló ládáknál készíthetünk magunknak az időközben összeszedett hétköznapi alkotóelemekből. Az állomások száma azonban rettenetesen limitált és egyébként is csupán kettő eldobható robbanóanyagot tudunk cipelni egyszerre, ami teljes mértékben aláássa a felfedezés örömét és gyakorlatilag értelmét veszti vele a hozzávalók utáni kutatás. A jópofa maszkok és fejfedők miatt kevesen fogják feltúrni az utolsó kukát is. Hasonlóan háttérbe szorulhatnak a közelharci fegyverek, miután a kések, balták, feszítővasak egyaránt néhány ütéstől eltörnek a kezünkben.

Bár az After the Fall után a fókusz újra átkerült az egyjátékos tartalomra, azért nem feltétlenül kell hanyagolni a barátlistánkat. Az első részhez hasonlóan a teljes kampány végigjátszható ugyanis egy társunkkal karöltve, amit picit suta animációk kísérnek és elkerülhetetlenül kirúgja a történet alappilléreinek egy részét, de a poénra vett apokalipszis hangulatához kitűnően illeszkedik. Visszatért továbbá a négy fős horda mód is, de itt premierkor mindössze egyetlen pálya állt csak rendelkezésünkre - a következő egy évben számos tartalmi bővítést ígérnek még a fejlesztők.

A feltételezhetően Unity motorra épített vizualitás egyébként minden platformon korrekt látványt mozgat. A nagyobb nyílt helyszínek gyakran tűnnek sivárnak és elnagyoltnak, a belső terek és a házak közötti szűk sikátorok viszont kellemes összehatást nyújtanak és tele vannak részletekkel - kár, hogy feltűnően sokszor terelnek minket a város alatt húzódó csatornarendszerbe. Érdemes talán megjegyezni, hogy a tesztelt PlayStation VR2 verzió esetében nincs szemkövetésre optimalizált foveated rendering, teljes egészében a 60FPS alappal dolgozó reprojection technológiára hagyatkoznak - ami egy ilyen gyors mozgást igénylő játéknál zavaró lehet az arra érzékenyeknek.

Kétségtelen, hogy az Arizona Sunshine II nem próbálja megreformálni a zsánerét vagy kitolni annak jól látható határait. Távolról sem. De képes volt audiovizuális téren és játékélményben is kellő mértékben fejlődni. Magabiztosabban merít a szegmens bejáratott elemeiből, óvatosan behoz néhány frissebb ötletet, majd egy kellően hosszú, változatos és némileg érettebb kampányt épít fel belőlük a folytatásra. Szóval. Örülünk, Fred?

PLATFORM PlayStation VR2 (tesztelt), SteamVR, Quest, PICO
KIADÓ Vertigo Games FEJLESZTŐ Vertigo Games
MEGJELENÉS 2023. december 7. ÁR 49.99 USD