Pinball M - felnőttflipperTeszt

Az „M” itt jelentheti a Malacságot, a Mocskot, vagy a Matúra meglétének igényét, de mindannyian tudjuk (az utolsó erőltetett példából továbbmenve), hogy itt az M-Rated filmekről és tartalmakról lesz szó flipper környezetben. Cicikre gondoltál? Jaj, de aranyos! A Pinball M tényleg mocskot és disznóságokat kínál, de a horrorrajongók számára. A külön csomagolás és applikációs keret pedig talán segít az ehhez kötődő célközönség betalálásában is.

Több asztalt is kínál a Zen, egyesével letölthető formában, egy ingyenes kiindulóponttal. Ez a Wrath of the Elder Gods: Director’s Cut, amely egy tavaly megjelent Zen Originals asztal finomítása. A leosztás eléggé leszűkíti a teret, a felső részleg tele van tolva mindenféle lovecrafti randasággal, kavirnyászni a tér alsó felében tudunk. Cserébe a hangulat és a küldetések is izgalmasak. Az asztal játszatja magát, nem csoda, hogy ez a mézesmadzag. Aztán jönnek a licensz segítségével filmeket-játékokat idéző kiegészítők.

Két kedvencemmel kezdeném. A Duke Nukem's Big Shot Pinball és a The Thing Pinball asztalok jelentették nálam a csomag krémjét. Duke asztala nem játékspecifikus, de alapvetően a DN3D köré van felfűzve. A minijátékok között van FPS-nézetes céllövölde, jönnek a randaságok (mi meg halomra kuglizzuk őket) máskor Duke-ot kell megmentenünk a villamosszéktől… Természetesen mindezt eredeti hangokkal és textúrákkal (!) kiegészítve. Ez a szelepelő asztalom, a többi pálya dermesztő hangulata után.

De ha már a dermesztésről beszélek… A Dolog szerintem az egyik legszebb, legjobban kidolgozott Zen asztal, amely húsbavágó módon hozza az eredeti film hangulatát, zenéjét, zörejeit… A filmből kivágott videókat pörgető kijelző, a küldetések felosztása és a mozit idéző pillanatok az egyik kedvencemmé avanzsálták a The Thing-et. Annyit érdemes még mondani róla, hogy pontok tekintetében egy szigorúbb pályáról beszélhetünk, mintha lassabban jönnének itt a nagy számok, és a kiszögellő flare-fáklyák is simulhatnának jobban a terepbe. Na persze mechanikák és nem a látványos tűzijáték tekintetében.

A Chucky’s Killer Pinball a klasszikus Gyerekjáték-sorozathoz vezet minket vissza, ahol Chucky ármánykodásai mentén kell egymásra rakodnunk a milliós pontokat. A pálya éke a középső Chucky-fej, ami részletenként helyére dömöckölve indítja a nagy mókákat. Az üveggolyós-tréfa is jópofa multiball, viszont időnként itt már annyi vér borítja a képernyőt, ami a játszhatóság rovására megy (gondolom direkte). A pályán bújócskázó Chucky is komoly látványosság tud lenni.

A Dead By Daylight-hoz van a legkevesebb közöm a felsorakozó franchise-ok között. Az üldöző-üldözött aszimmetria viszont a játékmenetben is értelmet kap. Így kezdjük ugyanis a pályát, két külön szemszögből játszva. A DBD nekem jó kezdő asztal volt, jól guruló hurkokkal, passzentos elemekkel és teljesíthető küldetésekkel. Ezzel hangolódtam rá a játékmenetre. Valahogy könnyen csúszik az itteni kihívás, még akkor is, ha mocskos-rozsdás atmoszféra és direkt erőszakosság tekintetében itt aztán minden a képünkbe van tolva.

A keretrendszer a szolgáltatásszerűen futó Pinball FX központi vázához képest is tetéz a dolgokon. A pályákhoz vannak időzített kihívások, amelyek szolgáltatás-jelleget kölcsönöznek ennek a kiadványnak is. Van árkád mód, power upokkal. A challenge-k mellett külön küldetések mentén (kampány-módban) mehetünk végig az asztalok kihívásain, és az asztalokon külön "award"-okat is bezsebelhetünk. Külön jópofa volt a játékot felvezető onboarding szakasz, és a részletes asztalleírások, misszióbemutatók továbbra is üdvözölt elemei minden Zen-tartalomnak. A szintlépés is része az élménynek, amiből tokenek csilingelnek – ezekkel díszíthetjük fel többek az asztalokat és környéküket. Láttál már vércsíkot húzó lasztit? Majd most fogsz! A játék ezen rétege nem túl tolakodó, de annyi pluszt ad a dologhoz, hogy miközben hajtuk a mastery-szinteket, a pontokat és a leaderboard helyezéseket, közben bővíteni szépíteni tudjuk a pályák környezetét, na meg a lasztit és akár a flipperkarokat is.

Vannak persze zavaróbb részei is a játéknak, de ezek nem fundamentális problémák. A hangok önismétlődése itt is elkerülhetetlen. Fontos, hogy lehetőleg akadálytalan 60 FPS-ünk legyen V-Synccel és minimális laggal a jó teljesítményhez (Steam Deck-en sem lehetetlen mutatvány), és találkoztam valószínűtlen elpattanásokkal, meg hasonló „fizikátlan” mozzanatokkal a játék során. De ezek jelentős részén különösebb görcsök nélkül túlsiklottam.