Night Slashers (Remake)Teszt

A horror témájú alapjátékot a Universal Studios horrorfilmjei és Romero zombi mozijai ihlették, mindez tipikusan japán, túlzó stílusban tálalva. Baseball sapis és jampi dzsekiben flangáló farkasemberek (á’ la Teen Wolf), szépfiú Drakula és kompániája, valamint a főszereplők is amerikai diverz karakterek: a szőke szuperhős, a barna bunyós és az ázsiai harcművész lány. Az eredeti szereplőgárdához csatlakozott most egy új női karakter is, így már egyenlő lett a nemek aránya is.

Első indításkor egy 4:3 arányú képernyőjű arcade kabinettel prezentálják, hogy érdemes volt beruházni erre az újragondolásra. A panelen gyönyörűen rajzolt táj jelenik meg, miközben rothadó húsú zombik hada özönlik felénk. Néhány pillanattal később a képernyő teljes szélesvászonra vált, felfedve a tényleges felújítást, és jelezve, hogy az eredeti arcade grafika csak egy szemfényvesztés -helyette a 2000 évek flash mobiljátékokra emlékeztető látványt kapjuk.

A remake legnagyobb problémája, annak vizuális megjelenése. Az arcade játék messze jobb pixelart grafikáját egy jellegtelen, üres, élettelen stílus váltotta fel. Kicsit olyan az érzése az embernek, hogy a Street of Rage 4 látványát próbálták másolni, de valahogy hiányzott a fejlesztőkből a kreativitás, a művészi hajlam és a tehetség. Különösen bosszantó, hogy a korábbi verzió nem érhető el a játékban, ráadásul a store-ból törölték a Johnny Turbo's Arcade portot is, így az eredeti kiadás már nem megvásárolható. Elérhető pár grafikai szűrő, mint a gamma növelése, vagy a retro filter, de ezek sem sikerültek valami jól. Az utóbbi Sega Saturnon látott pixeles spriteokat varázsol a képernyőre, amivel még tovább lehet rontani a helyzeten.

A klasszikus grafikai butítása mellett azért van pár pozitívum is. A játéktermi változat nagyon nehéz – a végtelen pénznyelés volt a cél anno. A mostani kiadásban skálázható a kihívás, így könnyen végig lehet pörgetni, akár 20 perc alatt is. Újítás, hogy most már nem csak ketten, de maximum négyen is nyomhatjuk. További remek dolog, hogy Ázsián kívül az eredeti kiadás igen cenzúrázott volt. Zöld vér spriccelt az ellenfelekből, és nem is volt ennyire brutálisan tálalva. Most már ömlik a vörös dzsúz az artériákból, testek szétolvadnak, és az ellenfelek darabokra hullanak. A zenéket is újrahangszerelték, és bár nem rosszak, szerencsére az eredeti szintetizátoros dallamok is elérhetők a beállítások között.