Legend of Mana - Legendák meséjeTeszt

Először jött a Secret of Mana remake-je, aztán a Collection of Mana Switchre, mindjárt három Mana játékkal, benne az angolul először kiadott Trials of Manával, aminek aztán teljes újrázása is elkészült tavaly. És most itt a sorozat újabb része, a Legend of Mana, ami nekem minden hibája ellenére az egyik kedvenc Mana játékom.

Két okra vezethető ez vissza, a hangulatra és a gameplay-re. A Legend of Manát egy szóval tudnám jellemezni: varázslatos! Varázslatos a minden ízében. Mindjárt a grafikát hadd dicsérjem egy kicsit. Gyönyörű, kiváló stílusban rajzolt hátterek, amelyek leginkább festményeket és nem videojátékokat idéznek. A Mana széria high fantasy világát a dizájn tökéletesen kiszolgálja. A látvány megnyugtatja a szemet és melengeti a lelket. Csakúgy mint a Zene. Igen, így nagybetűvel. Yoko Shimomura muzsikái magasan kiemelkednek a JRPG-s mezőnyből, fülbemászóak, hangulatosak, tökéletes összehangban vannak a világ grafikai dizájnjával. Tényleg varázslatosak. Nem csoda, saját bevallása szerint Shimomurának is ez a kedvenc munkája, amit a remaster kiadásban most újra is hangszereltek, így csodásabb mint valaha.

A grafika és a zene egészen egyedi hangulatot teremt. Bekapcsolod és megszűnik a külvilág, átlépsz egy pihentető, szépséges mesébe. Talán a Dragon Quest XI-nél éreztem hasonlót. Néha jól esik kiszakadni a mindennapi darálóból, megszabadulni a világunk nyűgjétől és bajától, és átlépni és átlényegülni valahová máshova mint tették azt Narnia hősei, amikor a szekrényen keresztül átléptek a varázsföldre. A Legend of Mana az eszképizmus magas foka, és ezt most pozitív értelemben mondom, mert igazán profin kevés játék képes erre.

A gameplay varázslatos egyedisége mai szemmel is rendben van, kiválóan öregedett. Felejtsük el a lineáris történetvezetést. A sztoriba most nem mennék bele, de a lényeg, hogy a játékban a célunk a világ újjáépítése, újjáteremtése lesz. Ennek jegyében lehet a városokat, egyéb helyszíneket megszerezni és újra alapítani a térképet. Ha egy helyet újraépítünk, akkor bemehetünk és ott karakterközpontú kalandokat, küldetéseket szerezhetünk, amelyek jutalma újabb helyszínek megnyitása lesz, ahol újabb kalandok várnak. Mindebből következik, hogy bár kirajzolódik ugyan egy főbb sztori vonal, de valójában a linearitást felrúgva tudunk haladni. És ez nem egy rossz érzés! Járjuk be a régi, már megnyitott helyeket, hátha maradtak ott elhagyott sztorik vagy nyissunk új helyek felé, ahol új kalandok várnak. Édes dilemma! A sztorik kedvesek, szórakoztatóak, szerettem őket. Bár a teljes történetet összetartó koherenciát néha nem éreztem elég erősnek, összességében, a „csak még egyet” érzés szépen működött.

Szóval itt egy szépséges, hangulatos játék, kiváló gameplay-jel. Mégis van egy komoly hibája, ami megtöri a varázst. A Legend of Mana egy tökéletesnek tűnő, kívánatos hamburgerre emlékeztet, amiből hiányzik a hús. A játéknak egyetlen súlyos gyenge pontja a harc. A harc, ami már a Trials of Manánál sem tetszett – pedig ott ugye egy teljes remake-ről beszéltünk – tulajdonképpen teljesen súlytalan. Bemész egy helyre, csapkodod a szörnyeket, amelyek képernyőről képernyőre jelennek meg, de az egész olyan monoton és értelmetlen egy idő után. A remake újdonsága, ami jól jellemzi mennyire komolytalan a harc, hogy egy gombnyomással ki lehet kapcsolni, mindezt következmények nélkül. Ilyenkor persze az öreg JRPG játékosokban bekapcsol az ösztön: de akkor nem fejlődünk, és nem tudunk majd haladni. Én ezt nem tapasztaltam. A harcot kikapcsoltam mert idegesített, amikor labirintusokban ténferegtem, és aztán úgy is maradt. Simán tudtam haladni, a boss-ok sem okoztak nehézséget. Viszont ha súlytalan a harc és könnyű a játék, akkor mi értelme fejleszteni, cuccokat vásárolni? A harci rendszer kidolgozatlansága miatt a fejlődési rendszer is értelmetlen. Ebbe a részbe érdemes lett volna belenyúlni és kicsit nagyobb kihívás elé állítani a játékosokat, mert így a játék inkább hasonlít egy interaktív visuel novel-re mint JRPG-re. Ráadásul a harci rendszer nagyon egyszerű, már 1999-ben sem volt éppen modern, ma meg már inkább ósdinak tűnik. Egy jó dolog azonban mégis van benne, lehet ketten is játszani, ami azért tud szórakoztató perceket szerezni.

Sajnálom, hogy ilyen suta lett a harc és a nehézség, mert ha ezt a részt is jobban megcsinálják egy klasszikus JRPG született volna. Ha a harc izgalma és feszültsége is fontos, akkor lehet van jobb választás a piacon. Viszont ha könnyed, meseszerű kalandra vágysz, akkor érdemes tenni a Legend of Manával egy próbát. Hátha a varázslat téged is magával ragad!

Legend of Mana - Remastered

Square Enix | PC, PS, Switch | 2021. 06. 24.