Ghost of Tsushima Director's CutTeszt

Azon szerencsések, akik PS5-ön indítják el a Ghost of Tsushima bővített változatát, az első másodperctől kezdve tudhatják, hogy a Sucker Punch nem bízta a véletlenre a dolgokat. Már a főmenüig tartó töltőképernyő alatt elkezd duruzsolni a DualSense haptikus visszajelzése, ez pedig az egész játék során állandó jelleggel jelen lesz. A föld keménysége futásunknál, a lovunk patájának ereje egy vágtánál, az íj felajzása a kezünkben, a mászókötél megfeszülése egy akadály ledöntése során. A sort hosszasan lehetne folytatni, azonban már ennyiből is világossá válhat a készítők azon szándéka, hogy a PlayStation 5 kontrollere a játék minden aspektusában bővítse az élményt.

A lőfegyverek használatakor természetesen az adaptív ravaszok is teszik a maguk dolgát, ráadásul a különböző típusú íjak eltérő intenzitást fejtenek ki, ezzel is szemléltetve a köztük lévő erőkülönbséget. A kontrollerre építő funkciók itt pedig még nem érnek véget, a többihez azonban már jobban el kell merülnünk az Iki Island kalandjában.

A mongolok hódító hadjárata nem pusztán Cusima szigetére korlátozódott, a szomszédos Iki is megízlelhette a kánok terjeszkedésének következményeit. Ráadásul az ottaniak számára a külső támadás sokkal rosszabb, hiszen nem sokkal a mongolok előtt egy másik inváziót is tűrniük kellett. Egy olyat, ami Dzsin számára személyes jelleggel bír, ezáltal tevékenysége a szigeten egyszerre áldás és átok. Emiatt a felütés miatt az Iki Island rövid története sokkal árnyaltabban mutatja be Dzsin múltját a családjával. Egyúttal sikeresen szemlélteti, hogy bár a saját történetében mindenki hős, az éremnek mindig van egy másik oldala is.

Bár az alapjáték kampánya is bővelkedett morális kérdésekben, az Iki Island személyes, családi töltete miatt sokkal erősebb ezen oldala, ezáltal Dzsin vívódását is sokkal közelebbinek érezhetjük. A készítők ráadásul nem voltak restek egy-két komolyabb döntést is elrejteni a küldetések alatt.

Az új hódítók új trükköket is bevetnek, egészen pontosan a varázslatokat. A vezetőjük, a Sas különleges mérgekkel fertőzi meg áldozatait, aminek hatására különféle rémképek kezdik kísérteni őket. Természetesen mi is megtapasztaljuk, milyen az, amikor a félelmek és a legsötétebb emlékek a szemünk előtt elevenednek meg. Ezek a jelenetek a sziget különböző pontjain véletlenül vagy általunk előidézve is bekövetkezhetnek, ilyenkor pedig a már említett DualSense funkciók mellett a kontroller hangszórója gondoskodik róla, hogy mindennél jobban átélhessük a fejünkben szóló hangokat.

A Sucker Punch továbbá ügyesen használta ezeket a rövid környezeti váltásokat, a meseszép tájakról pillanatok alatt a földi pokolban találjuk magunkat, hogy aztán néhány kemény mondat elhangzása után ismét a sziget gyönyörű panorámáját csodálhassuk. A végjáték felé pedig már a harcok alatt sem lehetünk biztonságban a rémképektől, ez pedig az összecsapásokra is értelemszerűen hatással lesz.

Természetesen Iki szigetén nem pusztán a mongol betolakodókkal számolhatunk le, de ezúttal is lehetőségünk lesz néhány mellékes elfoglaltságban is részt venni. Az egyik táborban például indulhatunk egy kardforgató bajnokságon, míg máshol épp az íjásztudásunkat tehetjük próbára. Ezen kívül ismét meghallgathatunk néhány mitikus történetet, amik ezúttal is földöntúli jutalmakkal kecsegtetnek. Aki pedig teljesen élvezni akarja a természet lágy ölét, az ezúttal is elmerülhet a haikuírás művészetében vagy a sziget élővilágával ismerkedhet meg közelebbről.

Utóbbi esetében egy új minijátékot is kapunk, melynél a kontroller giroszkópját használva kell egy furulyadalt megfelelően eljátszanunk, hogy megbékítsük a vadállatokat. Az egyszerűsített ritmusjáték keretében macskákat, őzeket és majmokat szelídíthetünk meg, hogy aztán a szentélyeiknél különféle jutalmakban részesüljünk.

Dacára annak, hogy Iki lényegesen kisebb, mint Cusima szigete, környezetében leginkább annyira változatos, mint nagy testvére. A sziklás partoktól a zord hegyekig, a búja erdőktől a virágos mezőkig mindent felvonultat, a köztük lévő váltás pedig néha ugyan éles, mégsem érződik mesterkéltnek. A barangolás során pedig ismét sikeresen meggyőzött, hogy továbbra is az egyik legszebb játék, amivel valaha találkoztam.

A csodás külső mellé ugyanilyen remek belső is társul, már ami a játék technikai oldalát illeti. A PS5 sokszor magasztalt SSD-jének köszönhetően a töltőképernyők megszűntek létezni a játékban, ezt pedig minden túlzás nélkül állítom. A térképet megnyitva, a sziget bármelyik pontjára szó szerint egy másodperc alatt eljuthatunk, sőt Cusima és Iki között is ugyanilyen gyorsan válthatunk. A fenti mellé már csak hab a tortán azon kényelmi funkciók szerepeltetése, mint a sokak által kért ellenfél-kijelölés, a felszereléseknél elérhető leosztások készítése, valamint az alternatív gombkiosztás.

A Ghost of Tsushima Director's Cut bár kissé nyakatekert módon és némileg szemellenzős keretek között jelent meg, ez érdemeiből aligha vehet el bármit is. Aki számára eddig kimaradt a feudális Japánba kalauzoló utazás, az az eddigi legtökéletesebb formájában élheti át. Aki pedig az új tartalmakban szeretne elveszni, az nagyjából 20 órányi tennivalóval számolhat Iki szigetén, miközben a játék legjobb formáját tapasztalhatja meg. Főleg, ha mindezt egy PS5 társaságában teszi.