Olvasói teszt következik: logen maestro a megjelenés napján vett magának egy Wii-t, és mellé pakolta az Ubisoft kardozós-lövöldözős Red Steel-jét is. Forradalmi akció vagy a wiirányítóra szabott átlagos FPS? Hamarosan kiderül:
Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki mindig is ki akarta próbálni, hogy milyen is katanával azt a bizonyos élet-halál harcot vívni, amit oly sokszor látni, azokban a tipikus japán filmekben. Ha a való életben biztosan nem is, de a virtuális valóság keretein belül, a Red Steel segítségével, most megtapasztalhatjuk, hogy milyen is lehetett egy igazi párbaj.
A történet
A játékban egy Scott Monroe nevű testőrt alakítunk, akinek az a feladata, hogy megvédje egy gazdag, japán üzletember lányát, akibe halálosan beleszeretett. Egy napon, amikor is elérkezett az idő, hogy személyesen is megismerje a leendő apósát, egy yakuza klán megölte és a jövendőbelijét is elrabolta. A főhős feladata nem más, mint, hogy kiszabadítsa a szerelmét és beteljesítse annak apjának az akaratát.
Habár maga a játék egy szerelmi történet körül forog, viszonylag keveset látjuk a párunkat, mert javarészt a felkutatásával és bosszúállással telik az idő. Keresésünk során bejárjuk Amerikát és több Japán helyszínre is ellátogatunk, miközben ellenfeleinket tesszük el láb alól. De, nem az összeset, ugyanis lehetőségünk van megkímélni legyőzött ellenségeink életét. Rajtunk múlik, hogy tovább rohasztják e föld légkörét vagy sem. Ha utóbbit választjuk, akkor némi tekintéllyel leszünk gazdagabbak.
Single Player
Maga a játék az irányítás konfigurálásával kezdődik. Egy hatalmas akváriumot bámulunk, miközben párunk okoskodásait hallgatva kell egyszer erre, egyszer meg arra a halra figyelnünk. Ha nem vagyunk megelégedve a mozgással, akkor azt később a menüben újra beállíthatjuk. Alapjáraton megmaradt a “hagyományos” konzolos FPS irányítás, a nunchukkal mozoghatunk, a wiimoteal pedig foroghatunk és célozhatunk. Persze ennél azért jóval összetettebb a dolog, első próbálkozásra az ember elszörnyed és felteszi magában a kérdést: “Hogy fogok én ezzel játszani?” De nem kell aggódni, röpke 10 perc alatt hozzászokunk és rájövünk, hogy az irányítás itt bizony nagyon el lett találva.
Ahogy haladunk előre a történetben, megtanulunk egy-két új dolgot is, például a bullet time használatát is. Az időt lelassítva pontosabban célozhatunk vagy akár taktikázhatunk is. Ha ártalmatlanná tesszük a bandák vezéreit, akkor az emberei automatikusan feladják a harcot. Ez sok esetben hasznos lehet, mert nem egyszer fogunk olyan helyekre jutni, ahol zsúfolásig van a szoba ellenfelekkel, és eléggé körülményes lenne mindenkit lelőni.
És itt van még nekünk a kardozás is. Nem csak támadni, hanem védekezni is lehet, sőt az ellenség kardját is széttörhetjük. Ám ha nem vigyázunk, akkor a mi katanánk fog darabokban a földön heverni. De akármilyen jól is hangzik ez az egész, még sem lett annyira kiemelkedő. Nem csak, hogy minden támadást könnyedén kivédhetünk, ha folyamatosan mozgatjuk a nunchukot, de az ellenfelünk sem valami okos. Többször csak egy helyben áll, nagy szemekkel bámul ránk és várja, hogy történjen valami. Maga a kardforgatás se olyan izgalmas, nem csinálja a wiimote pontosan azt, amit mi akarunk, hanem pár, előre letárolt irányból lehet csak támadni.
Multiplayer
Mivel úgy néz ki, hogy egyelőre csak jövőre fog beindulni a Wii internetes rendszere ezért az online multiplayer kimaradt a Red Steelből. Marad a sima, osztott képernyős játék, ahol mindössze négy pálya és három játékmód áll rendelkezésünkre. Az RS ezen része eléggé gyatrára sikerült, ha valaki megveszi, a biztos nem ezért, hanem a singli miatt teszi.
Grafika
Vannak kisebb nagyobb hibák, de lényegében jól néz ki, mondjuk lehetett, volna azért kidolgozottabb is. Szinte minden törhető, egy-egy nagyobb csata közepette, ha felrobbantunk valamit, akkor az szanaszét repül, és ha valaki a közelében álldogál, akkor o is elsodródik.
Az átvezető jelenetek közül találkozhatunk mind a hagyományos, mind a rajzolt verzióval. Ez utóbbi abból áll, hogy a képernyőn, kézzel megrajzolt képek mozognak, kicsit amolyan Max Payne stílusban.
Hang és zene
A zenére igazán nem lehet panasz, mindig az aktuális helyszínhez kapcsolódik és a hangok minősége is kifogástalan. Egy-egy harc közepette az újratárazást a wiimote hangszórójából halljuk, ami egy picit, olyan érzést kelt bennünk, mint ha tényleg a kezünkben tartanánk az adott fegyvert.
Összegzés
Nincs játék hiba nélkül és ez a helyzet a Red Steelnél is. Véleményem szerint sokkal többet lehetett volna kihozni ebből a témából, de ennek ellenére én jól éreztem vele magam. Ha szereted a japán kultúrát vagy az alvilági sztorikat, akkor bátran ajánlom, remek kikapcsolódást fog nyújtani.