Kétség kívül az év - már ami a megjelent játékokat illeti - eddigi legnagyobb, pozitív meglepetése a Puzzle Quest: Challenge of the Warlords, legyen szó bármely platformon megtestesülő verziójáról is.
Egy egyszerű ötletről van szó, mely két játékstílust gyúr össze lazán és stílusosan. A D3 Publisher egyik kezével belemarkolt a puzzle-os tányérba, megragadta az eddig mondhatni csak könnyed kikapcsolódást nyújtó ösvényeken bandukoló Bejeweled-et, másikkal pedig előkapta saját fridzsideréből a Warlords féle rpg-t, a két alapanyagot finoman egybepréselte, majd a végén még megfűszerezte egy kis anime beütésű karakterdizájnnal, illetve tálaláskor szervírozott hozzá egy jó nagy adag, csodálatos hangzású, megunhatatlan, szimfónikus zenei koktélt is.
A Puzzle Quest tipikus rpg-ként indul. A játékos választ egy lovag, druida, harcos vagy varázsló kasztba tartozó karaktert, akivel a fantasy világot járva, különféle küldetéseket vállal el, melyek célja szörnyek elpusztítása, kincsek megszerzése, városok leigázása; a harcokban szerzett tapasztalati pontokkal pedig egyre magasabb szintre jutva, egyre nagyobb hatalomra tesz szert. A Puzzle Quest harcai azonban nem a megszokott módon, hanem gép- vagy (wifi segítségével) egymás elleni Bejeweled párbajokként történnek.
A Bejeweled egy 8x8 mezőre osztott táblán játszódik, mely tábla egyes mezőin különböző színű kristályok, drágakövek vannak elhelyezve. A játékos feladata, hogy két egymás mellettit felcserélve három vagy több ugyanolyan színű követ helyezzen egymás mellé, eltűntetve ezzel az azonos színű és kapcsolódó darabokat, melyek helyére a fölöttük lévők, illetve újak potyognak be, időnként láncreakciót indítva el. A PQ ezt annyival bővíti ki, hogy a négy, különböző színben pompázó drágakövek eltűntetésével a játékos karakterének azonos színű varázsereje (manája) növelhető. Megfelelő mennyiségű manapont begyűjtése után a játékos kasztspecifikus, támadó-, védő- és egyéb varázslatokat hajthat végre, de a pályán a drágakövek mellett találhatók még koponyák, melyek sorba rendezésével közvetlen fizikai sérülés okozható a párbajellenfélnek, arany, ami a játékos erszényét hízlalja, illetve lila csillagok, melyekkel tapasztalati pont bónuszokat lehet szerezni.
A két játékos egymást lépésenként váltva, ugyanazon pályán játszik és a cél minden esetben az ellenfél életerő pontjainak (HP) nullára csökkentése, s ezzel történő legyőzése. Négy megegyező színű elem egymás mellé rendezésekor még egyszer léphet a játékos, ötnél pedig még egy bónusz jár, az úgynevezett wild card, ami a mellé sorolt kövekért szerzett manapontokat többszörözi meg.
Vereséggel végződő kudarc esetén a játék nem ér véget, bármikor vissza lehet térni és újra próbálkozni, a játék így sosem válik frusztrálóva, idegesítővé és emiatt megunhatóvá.
Mint minden rpg-ben, bizonyos mennyiségű tapasztalatpont megszerzése után a karakter úgymond szintet lép és növelheti életerejét, fejlesztheti képességeit, új varázslatokra tehet szert. Az összegyűjtött pénzen értékes (és értéktelen) információk, illetve fegyverek, páncélok varázstárgyak vásárolhatók, sőt különböző létesítményeket lehet építeni, melyek további aljátékokat nyitnak meg.
Tömlöcök építésével a már legalább három alkalommal legyőzött ellenfelek börtönözhetők be, varázstornyok emelése után a befogott bestiák képességei, varázslatai válnak megtanulhatóvá, de egyes szörnyek hátassá, illetve harcban segítségül hívható bajtárssá is kiképezhetők.
A bejárt városok megtámadhatóvá válnak és a játékos uralma alá hajthatja őket, hogy később azok már neki adózva tovább növeljék aranytartalékait, a világtérkép egyes részein pedig rúnaőrökkel megküzdve, a megszerzett varázsjegyeket felhasználva, nagy erejű varásztárgyak kovácsolhatók.
A fenti aljátékok, a párbajokkal megegyező módon, a bejeweled pályán játszódnak, ámde eltérő szabályok szerint. Van hogy bizonyos mennyiséget kell begyűjteni különböző manákból, vagy egy előre berendezett tábla összes kövét kell eltüntetni a sikerhez (ez utóbbi játékmód időnként már komoly fejtörést okozhat).
A handheld verziók közti különbség elsősorban grafikai, itt a PSP irányába dől a mérleg nyelve: nagyobb játéktér, vibránsabb, élőbb megjelenítés, több animáció. Hanghatás szempontjából szintén hasonló a helyzet, a Sony hadheldje kétség kívül szebben szólaltatja meg az aláfestő zenék szólamait. Ezzel szemben a stylusnak köszönhetően az időre menő küzdelmekben kényelmesebb, gyorsabb a DS-es irányítás, de könnyebb is rontani vele, fejfájást okozó, téves lépéseket produkálni.
BOGÁRKA
A PSP verziónak van még egy hibája: a csatlósnak állt, nem játékos karakterek speciális képességei nem érvényesülnek harcban. Nem létfontosságú segítségek ezek, időnként azonban igencsak jól jöhetnének, egyelőre azonban még nincsenek hírek a bugot kiírtó, letölthető patch-ről.
Mindezek ellenére mindkét handheld verzió messze megéri az árát, a Puzzle Quest ugyanis maga a tökéletes hordozható játék. Bármikor elővehető csak pár percre, akár egy puzzle, de hosszú órákra is ugyanúgy oda lehet ragadni elé, akár egy szerepjáték esetében.