Őszintén tegye fel a kezét, aki végig játszotta, vagy legalább játszott a Burnout első részével. Na igen, gondoltam. Nem túl sokan. Ez igazából érthető is, hiszen a Criterion első szárnypróbálgatása nem kapott túl nagy publicitást. A Burnout, szó szerint a semmiből robbant be a játékos köztudatba, füstölgő autó roncsokat hagyva maga után. A playstation 2-n 2001 novemberében debütált játékot az újságírók közel egyöntetűen egy erős közepesre értékelték, azonban mindannyian kiemelték azt, hogy rengeteg potenciál rejlik még benne. A szolid grafikát, kevés tartalmat és néhol idegesítő játékmenetet felmutató első részt elvitte a hátán a már akkor is decensnek mondható törésmodell és a forgalom bevonása a versenyekbe. Bevonása, fogalmazzunk úgy, hogy inkább a kerülgetése. Viszont nem sokkal később, egészen pontosan 2003 áprilisában megérkezett a folytatás, ami aztán igazán ismertté tette a sorozatot. Az erős ráncfelvarráson átesett Point of Impact-ben, még magasabbra emelték a sebességet, még jobban rágyúrtak a törésmodellre és a plusz tartalmat egy teljesen új, eddig sehol máshol nem látott játékmóddal színesítették: a CRASH móddal. Amit Imádtam! Mindenki imádta! Annyira új és friss eleme volt az akkori autóversenyes palettának, hogy minden platformon rávetődtek a gamerek, mint gyöngytyúk a takonyra. A gyönyörű pályákon, a dögös autókban ülve, csapatva a zúzós zenére, az volt az igazi Burnout feeling!
Burnout Legenda
Csoda, hogy annyira vártuk a folytatást? Amire hál isten nem is kellett olyan sokat, mivel 2004 szeptemberében meg is érkezett és azzal a lendülettel ki is ütött mindent és mindenkit. A Burnout fanok nagy többsége szerint a Takedown, a sorozat (eddigi) igazi ékköve. Minden benne volt amit szerettünk a Burnoutban és még annál is több. Tökéletesre csiszolt grafika, brutális tartalom, tovább fejlesztett és felvehető extrákkal ellátott Crash mód, és a csúcs, ami igazán a rombolás művészetének legtökéletesebb fegyverévé tette a Burnout 3-at: a TAKEDOWN! Igen, a kilökösdi! Ott a mocsok előtted, ráturbózol, hátulról jól meglököd és nevetve végignézed ahogy kisodródva szanaszét zúzódik a betonfalon. Olyan hangulattal rendelkezett ez a játék, hogy egyszerűen LE-TE-HE-TET-LEN volt, mindent beleadtak a Criterionos srácok, amit csak lehetett. Ez volt az a rész aminek köszönhetően a Burnout igazán beírta magát a videó játék legendák nagykönyvébe! Az utolsó Burnout amire kitérnék aztán ígérem, hogy vége a történelem órának, a 2005 szeptemberében érkezett Revenge. Ez a rész már egy kicsit gyengébbre sikeredett az elődnél, köszönhetően annak, hogy tartalmilag visszalépés volt, látvány ügyileg pedig, köszönhetően a relatíve rövid fejlesztési időnek, nem volt akkor különbség mint az előző részek között. Viszont sokak szerint a legnagyobb hiányosság - amit pediglen a dizájnerek valószínűleg jó nagy pozitívumnak szántak - az úgynevezett “check traffic” volt. Azzal, hogy a velünk egy irányba haladó forgalmat már kilökhettünk az utunkból és nem eredményezett azonnali totálkárt, elvették azt az érzést amikor max sebességnél kerülgettük a forgalmat és az adrenalin majd kirobbantotta a szívünket egy-egy meleg helyzet után. Nem volt rossz a Revenge, de egy olyan csapásirányt vett vele a sorozat ami nem nyerte el mindenkinek a tetszését. Sokak nagy örömére és talán bánatára, a Paradise visszatért az alapokhoz. No de ne szaladjunk ennyire előre....
Welcome to the Jungle
Igen a paradicsomi jelző egy igazi beton dzsungelt takar. A Burnout Paradise szakított a jól bevált dolgokkal és az új trendet követve az arcunkba vágott egy hatalmas nyílt terepet, ahol kedvünkre randalírozhatunk. A profil kreálás után meg is érkezünk kedvenc roncs telepünkre, ahol birtokunkba vehetjük az első autónkat. Sokat fogunk majd még idejárni, szóval érdemes megtanulni, hogy merre található, igaz az ikon mindig sokat segít a tájékozódásban. Ha felbőgettük a motort, első dolgunk mindig a szerviz megkeresése legyen. Ezen a benzinkutakhoz hasonló, már jól messziről felismerhető kapun áthaladva, újjávarázsolhatjuk kedvenc járgányunkat. Minden “új” autóval, legalább egyszer át kell hajtanunk rajta, különben soha nem javul fel tökéletesen egy-egy karambol után. Ha már csillog-villog a kocsink megtehetjük, hogy átfestetjük. Ez a szervizhez hasonló módon történik, azzal a különbséggel, hogy nem egy csavarkulcsot hanem egy festékszóró flakont kell keresgélnünk az út szélén. Ahányszor áthajtunk a festőműhelyen annyiszor változik meg random módon a kocsi festése. Egyébként ezek a festések ha már egyszer megszereztük őket, a roncstelepen is elérhetővé válnak, ahol már viszont végre mi választhatjuk ki, hogy milyen színekben pompázzon kedvenc vas paripánk. Több roncstelep , szerviz, festő műhely és benzinkút (ahol a turbó csíkunkat tölthetjük fel) van elszórva a városban, amik azután kerülnek fel a térképünkre, hogy egyszer már használtuk őket.
Autóból jó sok van, szám szerint 75, ami szép teljesítménynek mondható még úgy is, hogy egy kicsi csalás van benne, hiszen majdnem minden autónak van egy újra dizájnólt verziója, amit az alap autó specifikus versenyének megnyerése után szólíthatunk magunkhoz. Ezek a specifikus versenyek külön vannak jelölve a városban, egy piros körben lévő fehér csillagot kell keresni. Ajánlott ezen versenyek minél előbbi abszolválása, mivel így már rögtön egy adott autó két típusa között választhatunk. A speciális verziók nem csak festésben hanem minimális szinten, tulajdonságokban is eltérnek az alap verziótól. Apropó tulajdonságok! Minden autónak három értéke van, amit figyelni kell. Első a sebesség/gyorsulás mérő, ami sok magyarázatra nem szorul, minél nagyobb annál gyorsabb a paripa. A következő a boost/turbó erőssége, ami meglepő módon azt mutatja, hogy mennyire erős az adott autó turbója. A boostból két fajta típus is létezik, van a hagyományos ami egy jó hosszú csík, feltöltjük, el lőjük és kész is. A másik a PSP-s Burnout Dominátor-ból átemelt speciális boost, ami egy jóval rövidebb csík, mint a hagyományos és nem is lőhető el akármikor, csak ha már maximumra töltöttük. Na igen ám, viszont ha használjuk és sokat driftelünk, takedownolunk, megyünk a forgalommal szemben, akkor használat közben már újra feltöltődik, így úgynevezett Burnout láncokat hozhatunk létre. Az ezen lehetőség taktikus felhasználásával járó előnyökre gondolom nem kell külön kitérnem. Az utolsó tulajdonság pedig az agresszió mértéke, ami pedig azt befolyásolja, hogy mennyire hatékonyan tudjuk az ellenséges autókat kilökdösni.
Nagyon nincs vége, katt az oldalválasztóra a folytatásért!
Take me down to the Paradise City
Paradise City hatalmas. Pontos összehasonlítási alapom nincsen de gyaníthatóan vetekszik a Test Drive Unlimited Hawaii szigetével. Már a játék legelejétől fogva bejárhatjuk az egész várost, felfedezhetjük annak minden kis zegét-zugát. Van itt minden amit csak el tudunk képzelni. Tengerparti sétány, kikötő, hegyvidék, alagút rendszerek, jó nagy sínek hálózat amin természetesen végig is lehet (és ajánlott is) száguldani, az egész várost átszelő autópálya, baseball stadion, parkoló házak (amik felfedezését külön díjazza és számon tartja a játék) különböző stílusú város negyedek, egyszóval a változatosságra nem lehet panasz. Ennek a instant nagyfokú szabadságnak az aprócska hátulütője, hogy ellentétben más autó versenyes játékokkal, pár óra játék után egy kicsit hiányzik a motiváció, hiszen úgy mond új pályákat nem tudunk megnyitni. Na azért nem kell megijedni a versenyek azért elég nagy motiváló erővel rendelkeznek. Jó sok is van belőlük. Ha oda gurulunk egy kereszteződésbe, akkor kiíródik, hogy pontosan milyen versenyről is van itt szó és megfelelünk e az indulási kritériumoknak. Ha igen akkor a két ravasz együttes lenyomásával már indíthatjuk is a futamot. Ha előtte szeretnénk informálódni egy kicsit, akkor a back gomb segítségével előhozhatjuk a kis térképünket, ahol minden eddigi felfedezett roncstelep, szerviz és versenylokáció fel van tüntetve. Na, ha itt az egyik ilyen kis jelet kiválasztjuk, akkor megnézhetjük, hogy pontosan milyen hosszú versenyről is van szó, vagy milyen feltételeket kell teljesíteni a megnyeréshez.
Természetesen a különböző verseny típusok külön színeket kaptak a könnyebb felismerhetőség miatt, sőt, a térkép menüjében az is beállítható, hogy szeretnénk e minden kis ikont látni vagy csak specifikus futamokra, helyszínekre vagyunk kíváncsiak. Találkozhatunk a sima versenyekkel, ahol nagyon egyszerűen el kell jutnunk A pontból B pontba, méghozzá elsőként. Igen a Burnout ebben is szakított a hagyományokkal, itt nincs második vagy harmadik hely. Csak az aranyérmet díjazza a játék. A következő a takedown, ahol a pusztítás a lényeg, egészen pontosan az ellenfelek pusztítása. Itt nincs megadott pályaszakasz, nem kell eljutni sehova, egyszerűen megyünk amerre akarunk mindig lesz körülöttünk pár ellenfél akiket kilökdöshetünk. A dolog időre megy és minden sikeres takedown után plusz időt kapunk, ha lejár és nem sikerült teljesíteni a megadott számot, végünk. A lila kis ikonok a stunt versenyeket takarják, amikben, egy megadott pontszámot kell megdöntenünk, különböző ugratások, pörgések, forgások, driftelések és boostolások segítségével. Ez az elején még korántsem egyszerű, mivel nagyfokú pályaismeret szükségeltetik hozzá, tudni kell, hogy hol vannak az ugratok, a táblák és hogy hol lehet a legnagyobbakat driftelni a karambolozás veszélye nélkül. Ettől függetlenül ha az ember belejön ez a játék egyik leglátványosabb része.
Az újdonságok sorát az egyik kedvencemmel kezdem, amit már igaz, hogy más játékokban (filmekben meg pláne) ellőttek, de ettől függetlenül iszonyat adrenalin bomba. Ez nem más mint a sárga ikonok alatt megbúvó hajsza! Szintén nem egy túl bonyolított versenymód, hiszen itt sincsen más dolguk mint eljutni A-ból B-be, viszont az egész meglett bolondítva azzal az aprócska ténnyel, hogy 3-4 fullra tunningolt, nálunk sokkal gyorsabb és brutálisabb, ijesztő kinézetű fekete sportkocsi mindent megfog tenni annak érdekében, hogy ez ne sikerüljön. Üldöznek, hajtanak, lökdösnek, néha együttes erővel vezetnek neki a falnak, ha egy picit is lelassulunk vagy ne adj isten megállunk egy kanyarban, könyörtelenül és brutális erővel zúzzák szét az autónkat apró pici darabokra. Lerázni őket lehetetlen, kilökni őket nagyon nehéz, egyetlen esélyünk van a túlélésre, ha hiba nélkül, full sebességgel száguldunk végig a pályaszakaszon. Abban az esetben ha (általában) háromszor rommá törjük az autónkat, jó burnoutos szokás szerint figyelmeztet a gép, hogy az állapotunk kritikus és ha még egyszer ütközünk, akkor az lesz az utolsó. Ez természetesen csak a takedown és a hajsza játékmódokban működik, a másik kettőnél nincs is rá szükség.
Nagyon nincs vége, katt az oldalválasztóra a folytatásért!
It's Show Time
A következő újdonság, aminek összetettségében rejlik a nagyszerűsége az Utca uralása! Ez a része a játéknak több részből áll és eléggé megnöveli a szavatosságot. Úgy néz ki a dolog, hogy ugye Paradise City minden utcája bejárható és majdnem minden utca minden kereszteződésében van közlekedési lámpa, na most ha itt a digitalis padet felfelé megnyomjuk, átvált a kis utca név tábla ezüstre és ha ilyenkor a két felső gombot, tehát nem a ravaszokat, egyszerre lenyomjuk elindul a Show Time mód, ami nem más mint egy továbbfejlesztett crash mód. Az autónk feldobja magát, megpördül és onnantól fogva mi irányítjuk, hogy merre akarunk gurulni az úton. A forgalom ebben a módban DRASZTIKUSAN megnő, ennek köszönhetően akár hosszú perceken keresztül tudunk ugrálni autóról-autóra összetörve azokat, amikkel növeljük a boost csíkunkat, hogy tovább ugrálhassunk.
Természetesen a közlekedő autók megpróbálnak a hirtelen közlekedési változásokra reagálni, általában kevés sikerrel és ennek köszönhetően elképesztő karambolokat, torlódásokat hozhatunk össze másodpercek alatt.
Természetesen minden autó saját pont értékkel rendelkezik amiket még meg is szorozhatunk ha esetleg egy buszt, vagy más speciális járművet, tárgyat sikerül összetörni. Ha elég pontot gyűjtöttünk és nem tudunk tovább “ugrabugrálni” a gép kiszámolja az eredményünket és ha meg feleltünk a kritériumoknak, megnyertük a show time-ot. Na de itt még nincs vége a történetnek, mert ha ezen túl vagyunk és vissza megyünk a kiindulási pontunkhoz még meg is kell döntetnünk az adott utca/út szakasz idő rekordját. Ha ezt is sikeresen teljesítettük átvált a kis utca tábla arany színűre és mi uraljuk az utcát. Azt az egyet. És ugye van még egy pár... Hab a tortán, hogy az eredményeink alapesetből offline mentődnek el, viszont ha liveon vagy PSN-on vagyunk, akkor az on-line rendszernek köszönhetően összevetődik a többi játékos eredményeivel ezzel növelve a játék mód szavatosságát a végtelen közelébe. Brutális vagy brutális?
A játék tartalmára sem lehet panaszunk, az említett aprócska motivációs problémát megpróbálták a begyűjthető extrákkal ellensúlyozni. Na persze itt nem token vagy pénzérme gyűjtögetésre kell gondolni, az nem lenne a játékhoz illő. Itt kérem szépen rövidítéseket kell keresnünk, nagy reklám táblákon keresztül ugratva kell azokat széttörnünk és minden superjump helyet meg kell találnunk a városban. Lesz dolgunk bőven azt elhihetitek, csak táblából 400 darab várja, hogy szétzúzassanak. Az autókat már fentebb említettem, azt viszont nem, hogy megszerzésük (az esetek többségében) korántsem olyan egyszerű mint régen. Ha megnyerünk egy versenyt akkor előfordulhat, hogy kapunk egy új autót is. Igen ám, de azt nem csak úgy kapjuk, hogy tessék itt van, hanem megjelenik a városban valahol. Ahhoz, hogy birtokba vehessük először el kell kapnunk és jól szét kell zúznunk. Ezután a roncs bekerül a roncstelepünkre és bármikor használatba vehetjük. Vannak még olyan speciális területek amik tényleges funkcióval nem rendelkeznek, mert semmilyen verseny vagy challenge nem tartozik hozzájuk, viszont mégis bejárhatóak. Ilyen a repülőtér, egy elhagyott bánya, fent a hegyekben egy igazi farm. Egy-két ugratón és táblán kívül semmi sincs ott, gyaníthatóan a gyakorlásra vannak fenntartva. Az on-line rész még külön dob egy nagyot a játékon, hiszen akár 8-an is bandázhatunk együtt a városban, egymást segítve vagy akár egymás ellenségeiként. Rengeteg challenge mód áll az unatkozó on-line játékosok rendelkezésére, amik segítségével még további súlyos játékórákat lehet beleölni a játékba. Apró de annál izgalmasabb érdekesség az, hogy fel lelehető a neten egy két évvel ezelőtti térkép, amit a Criterion a játék bejelentésekor tett közkincsé. Ha azt a térképet összehasonlítjuk a mostanival akkor láthatjuk, hogy körülbelül 20%-al kisebb lett a bejárható terület. Azokon a részeken ahol folytatódna a város, egy táblát találunk, hogy : Under construction azaz építés/fejlesztés alatt.
Gondolom az összeesküvések kedvelői rögtön kitalálták, hogy én személy szerint mire gondoltam egyből ezzel kapcsolatban. Naná, hogy a letölthető tartalomra! Nagyon meleg süti lenne, ha a későbbiekben komplett sziget részleteket adnának ki a játékhoz, ami újra és újra megnövelné a már amúgy sem túl kicsit játékteret. Az ebben rejlő potenciálról gondolom nem kell tovább elmélkednem. Természetesen a másik, sokkal földhöz ragadtabb verzió az, hogy egyszerűen túl vállalták magukat és egyszerűen nem volt idejük az optimalizálásra, így ki kellett hagyni részeket. Na de majd a jövőben mindenre választ kapunk.
A grafikát felesleges méltatnom, hiszen bármelyik paltform on-line rendszeréből letölthető a játék demoja. A látvány bődületes. A egész város él és mozog, az autók gyönyörűek,a törés modell giga világbajnok, soha sehol nem láthattunk még ehhez foghatót sem. A hangok szokás szerint nagyon rendben vannak, minden recseg robog, zizeg, pont úgy ahogy annak lennie kell. Halljuk a forgalom zaját, pontosan tudjuk, hogy az ellenfeleik melyik oldalról fognak elhúzni mellettünk, vagy mennyire vannak közel a hátsónkhoz. Zenéből nagyon sok van szerintem mindenki megtalálja a számára megfelelőt és hát a Guns 'n' Roses már egymaga elég a jó hangulathoz. Némi fekete levest azért hagytam a végére, az egyetlen dolgot ami nekem nagyon nem tetszett és véleményem szerint elég idegesítő baki. Méghozzá az, hogy ha egy versenyt elbuksz, ugye akár úgy, hogy a második lettél, autókázhatsz vissza a világ végére, hogy újra elkezdhesd. Nem rombolta le volna bennem a szabadság illúzióját egy restart menü pont... Valamint még ehhez tartozik az is, hogy ha egy versenyt menet közben, behozhatatlanul elveszítesz, ami ugye ebben a játékban nem nehéz, hiszen elég egy rossz kanyar vagy lefordulás és már véged is, akkor is be kell érned a célba legyen az bárhol is. Nem léphetsz ki egyszerűen belőle. Ezt én olyan 17 órányi játék után elég nagy hibának tartom, mivel a játék eleje még viszonylag könnyű, de a közepe/vége felé, jó Burnoutos szokásokhoz híven már a zacsinkról is folyni fog a víz, annyit szívat a gép. Megértem én, hogy így realisztikusabb, de van így is elég tartalom a játékban, éppen eleget fogunk fel alá furikázni a különböző versenyek között, ne kellejen már még ezzel is sz*opnia a szerencsétlen játékosnak.
Végezetül már csak annyi maradt hátra, hogy mindenkinek nyugodt szívvel ajánljam a játékot, mert ha valami akkor a Burnout Paradise megéri az árát.