Hatalmas várakozás előzte meg a legendás Fallout sorozat hármas számmal ellátott változatának megjelenését. Most kiderül, hogy sikerült-e a Bethesda csapatának maradandót alkotni, a Fallout-hangulatot 2008-as szintre hozni. Teszteltük a Fallout 3-at.
Vannak dolgok, amelyekre nem lehet felkészülni : egy atomháború pontosan ezek közé tartozik. Talán nincs közülünk senki sem, aki ne fújná kívülről a szöveget, amelynek lényege, hogy az emberiség kezdete óta igyekezett eszközöket keresni az összecsapások rendezésére. A követ csiszolt kő, balta, míves páncélok és kardok, bonyolult ostromgépek, robbanóanyagok, halálos pisztolyok, tömegek elpusztítására képes gránátok és bombák követték: egyre hatékonyabb, egyre durvább fegyverek a változatlanul agresszív és lobbanékony civilizációnk kezében. Az atombomba azonban más tészta: jellegénél fogva nem csak direkt pusztítást végez, de károsítja mindazt, amely esetleg megmaradt az eredeti robbanás után. A sugárzás megváltoztatja az anyagok szerkezetét, a növények elpusztulnak, az állatok és emberek a klasszikus rosszullét tünetei után lassú és fájdalmas halállal, vagy mutációkkal kell szembesüljenek. Az atombomba olyan fenyegetés, amellyel az akciófilmekben gyakran előjönnek: egy vagy több ilyen robbanás következményeit azonban kevesebben vitték vászonra, vagy készítettek belőle videójátékot.
A leghíresebb ilyen játék kétség kívül a [b]Fallout[/b] volt. A később sorozatta avanzsált játék felvázolt egy atomháború utáni amerikát (egészen pontosan annak nyugati partját), a második rész után azonban tíz éven keresztül nem érkezett számozott folytatás: egészen mostanáig, az eredeti fejlesztőcsapatot most a Bethesda gárdája váltja, akik minden tudásukkal azon voltak, hogy az eredeti hangulatot és atomháború-utáni élményt a mostani generáció minőségével hozzák el nekünk. Nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk: sikerrel jártak..
Gyermek születik
Az első dilemma, amely egy szerepjátékot fejlesztő csapat elé tárul, a következő: ki legyen a történet középpontjában? Készítsenek előre egy csapatot, valódi szinkronhangokkal, fix jellemekkel, vagy bízzák a játékosra a hősök kialakítását, és csak az ellenfelek legyenek kőbe vésve? Az előbbi út látványos átvezető animációkat, az utóbbi nagyobb szabadságot és beleélést eredményez, így az elődök ismeretében nem is volt kérdéses, hogy a Fallout 3-ban magunk alkothatjunk meg karakterünket. De nem egy egyszerű karakterlap-kitöltésről van szó, nem ám: ott vagyunk a születéskor, a génmanipuláció csodáinak köszönhetően kialakíthatjuk felnőtt kinézetünket, majd legközelebb gyermekként kapjuk kezünkbe az irányítást. A 101-es számú Vault lakójaként biztonságban vagyunk, sugárzástól és a külső világ veszélyeitől mentesen, a kis közösségben azonban már az első óra játék során kialakíthatjuk személyiségünket. Néhány apróbb csetepaté és a G.O.A.T névre hallgató teszt kitöltése után kezdődik csak az igazi játék, amikor apánk (Liam Neeson) elhagyja a Vaultot, semmibe véve az "itt születtél, itt is halsz meg" mondást. Hamarosan mi is követjük őt, még ha nem is önszántunkból: a védett helyszínt elhagyva elénk tárul a kietlen, romos pusztaság - a Wasteland.
A játékot, ahogyan arról már beszéltünk, az a Bethesda fejlesztette, akik már letettek az asztalra valamit ebben a generációban: nevükhöz fűződik ugyanis az Elder Scrolls IV: Oblivion, amely azelőtt nem látott szabadságot kínált a játékosoknak. Badarság volt azt feltételezni, hogy a csapat a már elkészült, és mindkét konzolon jól szuperáló motorját a kukába dobja a Fallout 3 kedvéért: az Oblivionos tapasztalatok sokat segítettek abban, hogy a szabadságérzet ebben a játék is meglegyen: a Fallout 3 ugyanis a szabadságról szól.
Szabadság, szerelem - e kettő kell nekem
Hosszú és körülményes magyarázat helyett inkább beszéljen a személyes tapasztalat: a következő történet Oldernnel, a Wasteland legendásan jóindulatú mesterlövészével esett meg, nem olyan sokkal az első város, Megaton meglátogatása után. Erről a városról annyit kell tudni, hogy egy máig aktív atomtöltet pihenget a közepén, a bombát pedig az "Atom gyermekei" nevű szekta istenük avatárjaként imádja. A kocsmába való belépésem és zavaros ügyleteim rendezése után egy gyanús alak szólított meg a helyiség hátsó fertályából: a rövid bemutatkozás után arról érdeklődött, hogy van-e valamilyen érzelmi kapcsolatom a városkával. Kiderült, hogy nincs: így egy feladattal bízott meg: itt ez a detonátor, biztos távolságból használjam a kapcsolót, és robbantsam fel a város közepén pihenő töltetet, véget is vetve Megatonnak. Ez a feladat nem csak hogy mocskos, de szükségtelen is volt, így természetesen elutasítottam - a következményekkel azonban mindenkinek számolnia kell. Amikor legközelebb a seriffel találkoztam, megemlítettem neki az atomtöltet és a furcsa fickó által képviselt fenyegetést, aki azonnal a kocsma felé vette az irányt, válaszokat követelve. A férfi elkezdett mindenféle félreértésekről hadoválni - nyilvánvalóan ki akarta magát beszélni a kínos szituációból. Ezt a beszédet a lefűrészelt csövű shotgunom szakította meg - a többiek pedig azonnal mentek dolgukra, mintha mi sem történt volna.
Egy NPC, egy feladat, a lehetőségek pedig korlátlanok: elfogadhatjuk a küldetést, vagy a fenti módon elutasíthatjuk és büntetést is kioszthatunk - vagy hagyhatjuk a megbízót szabadon távozni, nem figelmeztetvén a seriffet a fenyegetésre. Ahány játékos, annyi Fallout 3 - a játékban több tucatnyi szabadon lereagálható helyzettel találkozhatunk, és csak a kedvünkön és hangulatunkon múlik, hogy mikor milyen döntéseket hozunk. A néhány kisebb település mellett több frakció is jelen van a keleti parton, ilyen az amerikai kormány romjaira épülő Enclave, a túl erős mutánsok megállítására szakosodott Brotherhood of Steel, a rabszolgakereskedők, vagy éppen a pénzért bármire kapható Talon, a zsoldosok szervezete. A játékban egy viszonylag nagy területen szabadon mozoghatunk, az útunkba kerülő zárakat, biztonsági rendszereket, barátokat és ellenségeket pedig stílusunknak megfelelően kezeljük: a boltostól vagy vásárolunk, vagy megöljük őt, és megfosztjuk mindenétől. Az újonnan bevezetett karma rendszer mutatja, hogy mennyire vagyunk jók - mindig találhatunk megmentésre váró embereket odakint, és persze arra is mindig lesz lehetőségünk, hogy mindenkit lemészárolva igazi élő legendává váljunk a játékban - és nem éppen pozitív módon.
Harc, rendszer, harcrendszer
A szabadság mögött egy viszonylag szigorú szabályrendszer húzódik meg: elsődleges tulajdonságaink (Strength, Perception, Endurance, Charisma, Intelligence, Agility, Luck - vagyis SPECIAL) mellett tucatnyi másodlagos tulajdonság, ha úgy tetszik: szakma található a játékban. Ezek értékei egy és száz között mozognak, és ide tartoznak a fegyverek viselésével kapcsolatos, kommunikációs, biztonságtechnikai, számítógépes, lopózási, elsősegély-, vagy éppen robbantási ismeretek. Kezdetben hármat választhatunk ki, amelyek magasabb értékről indulnak, később pedig szintlépésenként szabadon növelhetjük őket. Jönnek még a Perk névre hallgató különleges képességek, amelyek apróbb/komolyabb előnyöket nyújtanak: az egyszerűbbek alacsony szinten is elérhetőek, de később egyre durvább képességekhez juthatunk - nagy kedvenc a Bloody Mess, amellyel az amúgy is 18+-os besorolású játékunkat még véresebbé és brutálisabbá varázsolhatjuk.
Skillek, tulajdonságok, perkek, ládák nyitogatása, zárak feltörése, haszontalan tárgyak mértéktelen harácsolása: mind egyetlen jelenséghez vezet: a harchoz. A játék első blikkre egy átlagos (sőt, átlag alatti) fps-hez hasonlíthat: a jobb ravasszal lövünk, az ellenfelek meg csak jönnek, és lőnek: nem érezni a szerepjátékok körökre osztott és alaposan kitervelt csatáit. A megoldást a V.A.T.S használata nyújtja: a jobb felső ravasz megnyomásával megáll az idő, mi pedig kiválaszthatjuk, melyik ellenfelet lőjük - és azon belül hová is célzunk. Az esemény ekkor ATB módjára be is következik - figyeljünk arra, hogy minden lövés action pontba kerül, amely valós időben töltődik vissza, továbbá figyelembe kell venni azt is, hogy a fegyverek újratöltése időt igényel. A VATS a játék első részében sokat segít, de alaposan le is egyszerűsíti a harcokat: a korai ellenfelek egytől egyig kivégezhetőek egy jól irányzott fejlövéssel - később azonban ennél többre lesz szükség. A lábon lőtt ellenfelek lassúak lesznek, a távolabb álló, adott esetben rakétavetővel operáló ellenségeink kezéből pedig bármikor kilőhetjük a fegyvert, ami gyakran az élet és a halál közötti különbséget jelentheti. Az ellenfeleinket a harcok után természetesen kifoszthatjuk, a Brotherhood tagjai által viselt páncélon kívül pedig szinte mindent azonnal viselhetünk is. Az első pár szint döcögősen indul, a harcokban gyakran túlságosan is lesérülünk majd, egy idő után azonban mindez megváltozik, és élvezettel osztogatjuk a fejlövéseket, az ellenfelek számából pedig a másodperc törtrésze alatt meg tudjuk majd itélni, szükség van-e a körökre osztott harcrendszerre, vagy megteszi a manuális célzás is. Az esetleges segítőnk, társaink harci viselkedését nem nagyon befolyásolhatjuk - azok halála permanens, így ajánlott rájuk nagyon odafigyelni.
Milyen játék tehát a Fallout 3? Lássuk: először is mondhatjuk azt, hogy hatalmas. A játék az mmorpg-k gigászi méreteit és küldetéseinek számát nem éri el, az egyjátékos élményre specializált játékok rangsorában azonban könnyedén az élbolyban találhatja magát. A fő történetet követni nem kötelező, az első 15-20 óra lazán eltölthető a játékkal való ismerkedéssel, és a terület futólagos felfedezésével: a teljes térkép megismeréséhez ötven óra is kevésnek bizonyul majd. A Bethesda remek munkát végzett a játéktér kialakításakor: ahogy a romok között bóklászunk, jól érezzük majd, hogy mi a természet (és az atombomba) és mi az ember műve: amint mintákba, elbarikádozott részekbe, gyanúsan sok aknába botlunk, sejthetjük, hogy élőlények vannak a közelben. Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy sok az üresjárat: ez a világ javarészt romhalmaz, nem GTA-féle interaktív nagyváros. Hatalmas, igen. Milyen még? Felnőtt. Ez a második pont, amivel definiálhatjuk a játékot: nem csak a téma felnőtt, de a játékban boncolgatott morális és szociológiai kérdések is azok. Az első hely, ahová eljuthatunk, Springvale iskolája, amelybe egy fosztogató banda fészkelte be magát: az ellenfelektől és hulláktól, véres falaktól hemzsegő helyszín horrorisztikus és nyomasztó élmény lesz. Ez csak a kezdet, hiszen a játékban iskolapéldáját láthatjuk annak, hogy egy katarzis mit is hoz ki az emberekből: vannak nyerészkedők, másokat terrorizáló mocskok, de akadnak olyanok is, akik ismét közösséget akarnak majd építeni. Rasszista módon (a fertőzötteket kirekesztve) - vagy anélkül. Társadalomkritika, fekete humor, a mesterséges intelligencia dilemmái: megannyi felnőtt téma található a játékban, ami egy angolul nem tudó, küldetések és párbeszédek szövegét elnyomó játékosnak fel sem tűnhet. Felnőtt, hatalmas, mi a harmadik kulcsszó? Gyönyörű. A Fallout 3 a generáció legszebb játékai közé tartozik - és nem csak azért, mert részletes, komoly látótávolsággal és dinamikusan változó időjárással, minimális töltési idővel bír. A változó napszakok teszik felejthetetlenné az élményt, a Wastelenden töltött éjszakák mindig nyomasztóak, a csodás, színek egész orgiáját előhozó hajnalok és naplementék pedig mindig más és más színben tüntetik fel a vidéket. A Fallout 3 által kínált látvány első osztályú - ilyen játék nincs még egy.
Semmi sem tökéletes, tartja a mondás, és még a Fallout 3 által kínált illúzió is szertefoszlik időről-időre. A hatalmas méret a néha feltűnő bugokban, apró hibákban bosszulja meg magát. Ellenfeleink vagy mi magunk beakadhatunk a tereptárgyakba néhol, és van, hogy csak a gyors utazás vagy a visszatöltés segít - még szerencse, hogy ezzel a problémával ritkán találkozunk. Aztán hiába a szabadság, ha egy-egy nagyobb halom szemetet képtelen megmászni karakterünk: a következő generáció közeledtével egyre kevésbé hihető dolog az, hogy a harcedzett katonák csak ugrani és guggolni képesek, mászni nem. Az animáció is szúrhatja a játékosok szemét néhol (Oblivion-betegség), és felnőtt témák ide vagy oda: a Fallout 3 lényege a gyilkolás és a túlélés - ez pedig nem mindenkinek fog tetszeni. A különböző választási lehetőségek és a szabadon fejleszthető karakter garantálja, hogy ha belekezdünk a játékba, hónapokra elegendő szórakozásban lesz részünk, mielőtt azt mondhatjuk: teljesen kiismertük a játékot. A Fallout 3 feltámasztotta a sorozatot hamvaiból, és modern, mai játékosoknak eladható köntösben mesél el egy izgalmas történetet - a magunk részéről egészen biztosak vagyunk benne, hogy fogunk még találkozni ezzel a különleges sorozattal, a nem is annyira távoli jövőben.