WWE SmackDown! vs. Raw 2010Teszt

Jó egy évtizede annak, hogy a pankrációs sorozatok önálló stílust képezve leváltak mind a verekedős-, mind a sportjátékok zsáneréről. Kialakították a saját egyedi jegyeiket, amelyekhez az elmúlt évek során rendre ragaszkodtak is, bár itt-ott még mindig érezhető a gyökerekhez való kötődés. Ha összevetjük a mai verekedős játékok sajátosságaival és trendjeivel, akkor elsőre láthatóvá válnak a megkülönböztető elemek a Smackdown vs. Raw aktuális, 2010-es felvonásában is. A küzdelmek tempója sokkal komótosabb, és bár ezek az összecsapások is rendelkeznek saját dinamikával, az időkényszer sokkal kevésbé jelentkezik, a győztes személye jellemzően nem fél, hanem három-öt perc alatt dől el (a valóságban még később). Az SD vs Raw sorozat egyedisége abban rejlik, hogy nem tökéletes reflexeket igénylő kombinációkat kell teljes egészében betanulni, sokkal nagyobb szerepe van annak, hogy felismerjük a megfelelő helyzeteket, figyelembe vegyük a pankrátorok aktuális elhelyezkedését, és a szituációnak megfelelő döntést hozzunk. Ez amellett, hogy bizonyos taktikázást visz a küzdelmekbe, sokkal változatosabbá is teszi azokat, a támadási lehetőségek száma ugyanis sokszorosa bármely verekedős játékénak, gyakorlatilag bármilyen helyzetben lehet valami látványos akciót végrehajtani. A nagyon precíz reflexmozdulatoknak tulajdonképpen csak az ellenfél támadásainak megkontrázásánál van komolyabb szerepe.

Éveken keresztül változatlan játékmenet kis grafikai újításokkal és a rosterek frissítésével - ugye ismerős a jelenség? Itt kapcsolódik a sorozat erősen a sportjátékokhoz, ugyanis az alapjait már sok évvel ezelőtt tökélyre fejlesztették és az első alkalommal, amikor (két éve) valami nagyot próbáltak újítani az irányításban, a közönség azonnal követelte vissza a régit. A WWE játékait ezer éve fejlesztő Yuke éppen ezért a játékmenet konzerválása mellett a különféle módok, meccstípusok és egyéb lehetőségek - összességében a plusz tartalom - bővített beépítésével próbál újat nyújtani évről évre. Tegyük hozzá, eddig teljes sikerrel, hiszen szinte minden alkalommal beemelnek valami olyat, ami miatt érdemes beszerezni az aktuális verziót. Az előző részek arra voltak kihegyezve, hogy saját pankrátort alkothassunk, amelynek nem csak a kinézetét és a tulajdonságait formálhatjuk aktívan, de készíthetünk neki saját bevonulást és finisher-mozdulatot is. Ezt idén egyrészt tovább bővítették, pl. a finisherek közé betették a ring széléről ugrálást, már mi vághatjuk össze a bevonulás közben a kivetítőn látható videónkat és kapunk egy külön Road to Wrestlemania sztorit is, másrészt erősen rágyúrtak a konzolos területen még mindig kisebb távolságtartással kezelt felhasználók által készített és megosztott tartalomra (user created content, ha így jobban tetszik), nem is akárhogyan.

Azzal kapcsolatban megoszlanak a vélemények, hogy mi értelme is van pankrációt nézni. A független szervezetek hihetetlen minőségű ringen belüli teljesítményekkel vagy már-már betegesen véres küzdelmekkel rukkolnak elő, míg a nagyok ilyen téren sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a szórakoztatásra, legyen szó a meccsek közötti promókról vagy a mára szinte túlzásba is vitt ring-pszichológia alkalmazásáról. Náluk sokkal nagyobb szerepe van a hosszabb-rövidebb történeteknek, amelyekről egy éve a TNA Impact cikkemben már szót ejtettem. Egy dologban talán egyetért mindenki, jelentősebb tömegeket csak úgy lehet megnyerni, ha a sztorik felépítésére és a ringben nyújtott teljesítményre egyaránt nagy figyelmet fordítanak (és ebben a két nagy, a WWE és a TNA sem mindig jeleskedik...). Ennek a tökéletes megvalósítása történt a tavaly bevezetett Road to Wrestlemania módban, amelyben a legnagyobb sztárok WM előtti három hónapját játszhattuk végig, nem kevés átvezető jelenettel foglalva keretbe a történetet. Szinte hihetetlen, de most a kezünkbe adtak egy olyan eszközt, amelynek a segítségével elkészíthetjük a saját történeteinket és ezeket szabadon közzé is tehetjük. Túlzás nélkül ki lehet jelenteni, hogy ha valaki hajlandó NAGYON sok időt áldozni erre az eszközre, akkor a lehetőség adott, hogy legalább olyan színvonalú sztorikat prezentáljon, mint a játék készítői - hogy a heti adásokat felülmúló minőségről már ne is beszéljünk.

A lehetőségek teljes körének ismertetésétől eltekintek, de képzeljetek el egy olyan grafikus felülettel ellátott szerkesztőt, amiben bármit beállíthattok, a jelenetek hosszát, szereplőit, a helyszínt, a párbeszédeket, a résztvevők arcmimikáját, a kameraállást és még ezernyi dolgot, aztán ezeket össze lehet fűzni, majd meccset rendelni hozzájuk, ha akarunk. Akár a heti összes show műsorát elkészíthetjük tíz éven keresztül, ha van rá igényünk, alkotókészségünk és időnk. Ennek a forradalmi jelentőségét nem győzöm hangsúlyozni (bizonyára lesznek olyan fanatikusok, akik legalább virtuális formában visszahozzák a tíz évvel ezelőtti fénykort), azonban a megvalósításba, egészen pontosan annak a legvégső fázisába egy nagyon komoly hiba csúszott. Hiába lehet feltölteni és pontozni a megosztott tartalmakat, ezekhez elfelejtettek hozzárendelni egy olyan mezőt, ami tartalmazza, hogy miről szól az egész. És mivel nincsenek komolyabb szűrési lehetőségek, ezért bármilyen vicces, nem tudjuk letölteni azt, amit szeretnénk, mert ha valaki nem írja bele a címbe, hogy miről van szó (erre van kb. 25 karaktere), akkor nem fogjuk tudni, hogy a feltöltött harmincezer sztori miről szól!

Egyszerűen elképzelni sem tudom, hogy történhetett ez meg - illetve dehogynem, ennyire gyerekcipőben jár még a játékosok által gyártott tartalom kezelése konzolokon. A kezdeményezés ennek ellenére méltányolandó, és legalább biztosak lehetünk abban, hogy van még hova fejlődni jövőre is. Mert ezzel kapcsolatban évről évre kétségek merülnek fel, polírozottságban ugyanis kevés hasonló színvonalú produktum van a piacon, ráadásul azt sem sok játék mondhatja el magáról, hogy reálisabb a valóságnál. Jelentsen ez bármit is a pankrációban.

Nekem csak az 1000 pont kell belőle, könnyű dolgom lesz?

Az attól függ, a TNA Impact és a Legends of Wrestlemania szinte tálcán nyújtotta az ezrest, de a tavalyi SD vs Raw sem volt fukar - ők mind könnyebbek voltak ennél.

Ügyesség helyett sokkal több szükség lesz türelemre, viszonylag könnyen kiszedhető minden egyes pont húsz óra alatt, csak az összes létező mozgás “megtalálása” káromkodós.

Megvan a tavalyi rész, megéri megvennem ezt is?

Ha vannak terveid a Create a storyline móddal, akár csak annyi, hogy mások történeteit letöltöd, akkor azonnal. Ha csak kíváncsi vagy az új Wrestlemania sztorikra, akkor várj meg egy árcsökkentést.

Kik szerepelnek idén a Road to WrestleMania módban?

Az isteni Edge, a kényszeresen táskába szaró Randy Orton, a kötelező Cena / HHH szerencsére összevonva, a savanyúcukor HBK és az ex-softpornós Mickie James. És van egy külön lehetőség a saját karakterednek is.

Van-e bármilyen új meccstípus?

Van bizony, a “Championship Scramble” lényege, hogy a rendelkezésre álló idő alatt aki legutoljára pinnel bárkit, az lesz a bajnok. Ha tehát az elején rögtön leversz valakit, az általában még kevés lesz a sikerhez, a végén kell ott lenni. Élvezetes mód, több felé kell figyelni, a valóságban is az egyik legjobb találmánya a WWE-nek az elmúlt két év során.

Kell-e megint 25 oldalnyi gombkiosztást olvasgatni?

A jó hír: nem kell, mert több sportjátékhoz hasonlóan egy gombnyomással elérhető egy virtuális edzőterem, ahol élesben tudunk szinte bármit begyakorolni. A rossz hír, hogy úgysem fogunk tudni megjegyezni mindent, ezért néha meccs közben keresgélni kell a megfelelő mozdulat kivitelezésének módját.

Mennyire nehéz a “Create a Storyline” editor kezelése?

Nem nehéz, viszont rendkívül összetett. Ha csak valami nagyon egyszerűt akarunk összedobni (bejönnek ketten, összeverekednek, csúnyán megbántják egymás érzelmeit, majd kimennek), azzal elsőre megleszünk két perc alatt. Ha komolyabb ambícióink vannak, akkor az editor teljes megismerésével és a kísérletezgetéssel önmagban eltölthetünk akár több órát is.

Van-e egyéb jelentős változás a tavalyi epizódhoz képest?

Akad néhány újdonság, de egyik sem jelentős annyira, hogy komolyabban érdemes legyen kitérni rájuk. A HUD a minimalista trendekhez alkalmazkodva lekerült a képernyőről a karakterek lábához, lehet ismét unlockolni régi sztárokat és a Royal Ruble módot átalakították Quick Time Event rendszerűre - jobb is lett.

Egy területen nincs igazán komoly javulás, az pedig a grafika, évről évre egyre jobban lemarad az iparági standardoktól a sorozat.