Crackdown 2Teszt

Sokan valószínűleg elszaladtak volna a Crackdown első része mellett, ha a Microsoft 2007 elején nem csomagolja mellé a várva-várt Hármas Halo béta verzióját. Pedig a Crackdown önmagában is megállta a helyét: egy roppant élvezetes és könnyed kaland volt mindazok számára, akik a szabadon bejárható világokért-városokért rajongtak. Még azt is meg merjük kockáztatni, hogy a laza stílus, és a remek játszhatóság sokak számára ajtót jelentett a sandbox élmények birodalmába.

Azóta persze történt egy és más, a zsáner hihetetlen minőségű programokat termelt ki magából, a sztenderd új szintre lépett. A Crackdown folytatásának tehát nem csak az elődje által felállított mércét kell átugrania, hanem a játékosok megnövekedett elvárásainak is meg kell felelnie.

A fejlesztést ezúttal a skót székhelyű, az eredeti csapatból önmagát kiszervező Ruffian Games vállalta. Várható volt tehát, hogy az első Crackdown tapasztalataira alapozva jópár újító szándékú ötletet, friss okosságot dobjanak be a fejlesztés kalapjába.

Sajnos a forgatókönyv nem teljesen így alakult. A Crackdown 2 egyenes ágú folytatása az első résznek. Olyannyira, hogy a helyszín és a játékmenet sem változott egy fikarcnyit sem. Na jó, Pacific City egy picit romosabb a tíz évvel ezelőtti önmagához képest, az utcákon terroristák és mutánsok garázdálkodnak, de a fő látványosságok és helyszínek maradtak ugyanolyanok.

A történetre kár a bekezdéseket pazarolni. Annyit azért érdemes lehet tudni, hogy a bűnbandákat ezúttal egy mindenre elszánt terrorista társaság váltotta fel, a terrorok szorgoskodásának köszönhetően pedig egy új biológiai veszély fenyegeti a város lakosságát. A mutánsok a föld alól támadnak, éjszaka tömegekben rajzanak ki az utcára. Ám nappal sem sokkal jobb a közbiztonság, a rosszfiúk számtalan kulcsfontosságú terület felett átvették az uralmat. Az Ügynökség (azaz a Te feladatod) a rend helyreállítása, a terroristák erődítményeinek a felszámolása, és a mutánsveszély permanens atom... izé, fényterápiás kezelése.

Az erődítmények ostroma régebbről már ismerős lehet, itt egyedül kell rendet tennünk a több tíz (száz) terrorista között. A mutánsüregek hasonló gócpontokat jelentenek, de ezekkel csak sötétedés után érdemes foglalkoznunk. A város különböző pontjain elhelyezett fénysugár-generátorok felszabadítása már picit érdekesebb feladat; három eszköz aktiválásával egy központi mutánsfészket lokalizálhatunk, ahová az Ügynökség bombáját expressz gyorsasággal rendelhetjük meg. A földbe fúródó szeretetcsomag aktiválási ideje percekbe telik. Igazi kihívás a töltetet ostromló mutánsokat távol tartani a becsapódási ponttól.

Bár tennivaló akad bőven a városban, a feladatok egy kaptafára épülnek. Pacific City három városrésze talán kicsit feledtetné a küldetések monotonitását, de ezt a patront sajnos már az első résznél ellőtték, a pályadizájnerek azóta csak a már meglévő kartográfiai terveket pofozgatták. Az önismétléstől kialakult keserű szájíz még jobban kísért, ha az első részt már kiélveztük korábban.

Szerencsére az Ügynökség emberei most sem felejtették el szétszórni a Crackdown védjegyéül szolgáló Orbokat a nagyvárosban. Minden egyes gömb összeszedése külön kis kihívás, az ügyességi-logikai szálat pedig tetézik a fifikásan megtervezett épületek, valamint a repkedő renegát gömbök. A rejtett Orbok a lehető legfurmányosabban vannak elrejtve, így aki mindet össze szeretné gyűjteni, annak megint napokra-hetekre megadatik az elfoglaltság. (Az elhivatottak számára nem lehet ostobaság berendelni - akár külföldről is - a hivatalos guide könyvecskét).

A szokásos rutint megtörhetjük utcai, illetve tetőn lebonyolított versenyekkel is, de egymagunkban csekély értelme van a masszív körök leküzdésének.

Többek között ezért is számít említésre méltó pozitívumnak a kooperatív mód. Liquiddel karöltve végighenteltük a fél várost, közben gömböket hajkurásztunk és káromkodva szívattuk egymást a versenyek közben. A Crackdown 2 négyes koop lehetőséggel hívja harcba a LIVE-on összegyűlt haverokat, ha van rá lehetőséged mindenképpen próbáld ki, jó móka.

Sajnos a játék egyéb apró hibái hangsúlyosabbá válhatnak, ha nem egyedül csatangolunk Pacific City utcáin. Az ugráslásban kapott nagy szabadság ugyan továbbra is kellemes felüdülést jelent a hasonló próbálkozások agyon-automatizált megközelítéséhez képest, de a vezetési modell továbbra sem az igazi, a járművek az első részből örökölt "súlytalansága" többször kifejezetten zavaró. Karakterünk (legyen gyalogos, vagy járműves státuszban) hajlamos a beragadásra, és az úthálózat megtervezése sem optimális - a nehézkes sávváltásról, érthetetlen mód kiürülő utakról nem is szólva.

A többszereplős várostisztítás során a gazdagép története halad, a többiek csak asszisztálnak. Azt mondod ez nem túl optimális? Igazat adunk, egy külön koop kampány valószínű sokkal jobban motiválná a becsatlakozókat. A saját sztorinkban gyűjtögetett fegyverek és gömböcök legalább jönnek velünk - a koop kampány során ugyanis a saját eszköztárunkat vetjük be. Az épületek tetején csücsülő Orbok állapota is mindenki számára úgy kerül a játékba, ahogyan azt ki-ki a saját kampányban hagyta.

Akad egymás ellen játszható multi is: ez első, és sokadik próbálkozásra is erősen kaotikus élmény, köszönhetően a játék brutális fegyvereinek; kezdőként az első tapasztalat az lesz, hogy a meccsbe lépés után szinte azonnal két rakétát kapsz az arcodba. Gyakorlással a helyzet javul. de még így is túlságosan sokszor dönt a puszta szerencse az összecsapások kimeneteléről.

Mi a helyzet a prezentációval? A menü szegényes és száraz, a karakterekből hiányzik az egyedi íz, a modellek felépítése pedig javarészt egyszerű, mint egy ötödikes matekóra tananyaga. Szerencsére a nagy látótávolság és a pimasz comic-stílus javít a helyzeten, de a három éve még akár csinosnak is mondható látványvilág 2010-ben már kevésbé számít pompázatosnak. Az első részhez képest azért érezhető némi fejlődés, de ha nem ájulsz el a mutánstömegeket megmozgató attrakcióktól (ebben fejlődött), akkor jó eséllyel a látvány lesz az első, ami miatt csóválni fogod a fejed.

A hangok sem nyújtózkodnak a szakmai elismerésért. A teljesen jellegtelen audió szekcióból csak a jópofa, száraz humorral operáló kommentátor hagy bárminemű lenyomatot maga után. A játék értékét erősíti a magyar felirat -ilyet mindig jó látni, pláne konzolos fronton.

Nem vártunk sokat a Crackdown folytatásától, de még így is kisebb csalódásként ért minket - a második felvonás nem tudott akkorát újítani, hogy az elődje árnyékából kitörjön. Nagy szerencséje, hogy az eredeti elképzelés a mai napig működőképes. Továbbra is kellemes játszhatósága miatt kezünkben ragad a kontroller, de már messze nem olyan újszerű az élmény, mint 2007 környékén volt. A következő nekifutásnál erős vizuálius ráncfelvarrással, és néhány markánsabb, jövőbe mutató újdonsággal ismét izgalmassá lehetne tenni az ügynökségi szolgálatot.