Castlevania: Lords of ShadowPróbakör

Castlevania. A név sokak számára egy legendát jelent, amely a kétdimenziós horrorjátékok műfaját a mai napig ápolgatja - kézikonzolokon és letölthető címek formájában. Asztali gépeken viszont már meglehetősen régen találkoztunk minőségi háromdimenziós epizóddal, a Lords of Shadow pedig ezt a tendenciát óhajtja megtörni.

Bár a fejlesztőcsapat renoméja (Mercury Steam - akik többek között a korrekt, ám nem kiemelkedő Jericho-t követték el) nem feltétlen ad okot üdvrivalgásra, mi a Gamescomon mégis eltátottuk a szánkat, sőt anno a show legjobbjának is megválasztottuk cikkünk tárgyát.

Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy miért is ez a nagy lelkesedés. A válasz igen egyszerű: a Lords of Shadow olyan módon fogja újraindítani a Castlevania sorozatot, hogy nem csak az utódoknak állít tisztelet teljes emléket, hanem tükorsímára csiszolt elemeivel a jelenkor nagyágyúit is megszorongatja majd.

A főszereplő Gabriel Belmont nem a régi széria klánjának a tagja, sőt, a történet sem illeszkedik a nyolcvanas évek óta futó sagába. A tét ismét a világ megmentése a természetfeletti erők ármánykodásától, de Gabriel számára ez mellékes; a brutálisan lemészárolt kedvese a Pokol Tornácán ragadt. Hősünk az életét minden meggondolás nélkül teszi kockára, amikor kideríti, a Sötétség Urai nem csak a világ megmentésének a kulcsát hordozzák, hanem az Isteni Maszk darabjait is, amelyről az a hír járja, hogy képes feltámasztani a halottakat.

A történetet rengeteg hangzatos frázissal lehetne illetni (úgymint epikus, fordulatos és drámai), de a kellően kidolgozott cselekményszál sem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a játék megvillantsa a foga fehérjét. A sajátos effektekkel bűvészkedő grafikai engine pompázatos látványt pakol a képernyőre. A fény-árnyék-színhatások legalább annyira szerepet játszanak a hangulatkeltésben, mint a gondosan felépített terepek, és az elképesztő karaktermodellek. A játékmenet masszívan épít a Kratos kalandjait idéző összecsapásokra, valamint a világ felfedezésére. Magunk is meglepődtünk, mikor az őszi erdőben percekig túrtuk az avarral borított ösvényeket, ugyanis a továbbjutás kulcsát nem pakolták az orrunk elé; szinte minden harmadik helyszín egy leágazással volt megbolondítva. A csőjátékokhoz kényszeredetten idomult játékos-ösztönünk nem győzött lubickolni a csavaros pályatervezés megoldásaiban.

A bossharcokkal kapcsolatban kapott már hideget-meleget a Lords of Shadow. Tény, hogy az általunk is látott hatalmas jégóriás erőteljesen emlékeztet a Shadow of the Colossus főnökharcaira, de a látvány és a hangulat valahogy mégis képes volt a szemünk előtt pergő képsorokat elvonatkoztatni Ueda klasszikusától.

És, hogy a másik kényes témát is érintsük: az átvezetőkön minden kétséget kizáróan látszik Kojima mester kéznyoma. A mozifilmes beállítások, hangualtkeltő párbeszédek a legütősebben megrendezett videókat eredményezték, amelyeket mostanában láthattunk videojátékban. A színesítésként játékba illesztett lovas szekciók azt mutatják, változatosság terén sem lesz gond az új Castlevania epizóddal - bár őszinte véleményünk szerint ez a rész még szorult volna némi polírozásra. A konamis segítőnkből azt az információt is sikerült kicsikarnunk, hogy bár a játék nem alapoz teljes valójában a "metroidvania" stílusra, azért lesznek olyan tárgyak, felszedhető apróságok, amiért egy később megszerzett tulajdonsággal érdemes lesz visszabattyogni a már meghódított pályákra.

A megjelenés itt van a nyakunkon, és reméljük az ízelítő után ti is annyira várjátok a Lords of Shadow-t, mint mi. A bemutató alapján nem csak jó helyekről jó ízléssel merítő, végletekig polírozott stílustanulmányt várunk, hanem a Castlevania sorozat térbeli átalakulásának kiteljesedését. Szemünket a naptárra szegezzük, október hetedike már nincs is olyan messze.