Tegyük a helyükre a dolgokat rögtön az elején: a Marvel Super Hero Squad: The Infinity Gauntlet folytatás, még akkor is, ha az előzményt nem sokan ismerik. Az ugyanis tavaly jelent meg (Wii-re, DS-re, PSP-re és a jó öreg PS2-re is), sok vizet nem zavart, valószínűleg nem véletlenül. A MSHS tipikus licenszelt gyermekjáték, játékszerekkel indított, ebből lett rajzfilmsorozat, a rajzfilmből pedig játék. Aki találkozott vele (leginkább a Cartoon Network-ön), tudja, hogy egy raklapnyi lekicsinyített, super-deformed Marvel karakter közös kalandjairól van szó, abszolút ifjúság-barát tartalommal.
A friss játékverzió sem vállal túl sok kockázatot. A Marvel Super Hero Squad a pofátlanság határát súrolva klónozza a Traveller's Tales LEGO sorozatát, a játékmenet, és a szabályok szinte centiről-centire megegyeznek. Pályánként két hős, váltani bármikor tudsz köztük, a kettes számú héroszt igény szerint a második játékos irányíthatja. A sztori bugyuta, de annyira túl van pörgetve, hogy élvezhető. Hasonló a helyzet a karakterekkel és a humorral is, teljesen eszement az egész, üvölt róla, hogy a hat-nyolcéves korosztály elvárásainak megfelelően lett összerakva. Vannak pályák, ahol teljesen elgurult a fejlesztők gyógyszere, a saját rémálmában egy hatalmas tortát üvöltve üldöző Hulk-on először megdöbbentem, aztán hangosan röhögtem - ilyen szintű infantilizmust elég ritkán látni videójátékban, a magam részéről mindenképpen értékelendőnek tartom.
A MSHS legfőbb vonzereje persze magában a licenszben rejlik, és a játék ezen a fronton elég jól teljesít. 30+ karakter jó és rossz oldalról egyaránt, olyan ismert nevekkel, mint Iron Man, Hulk, Wolverine, vagy Thor - gonoszékat pedig többek között Doctor Doom, Galactus, vagy Loki képviseli. A két HD verzió (PS3 és 360) a reklámanyagokban is gondosan hirdetett előnye, hogy több karakter jár hozzájuk. Ami igaz is, némi megkötéssel: a plusz karakterek (Captain America, Red Skull és Bucky) DLC formájában állnak rendelkezésre, ami csak úgy ingyenes, ha a játék első tulajdonosa vagy (kód a dobozban). Vagyis: a THQ sikeresen átvette az EA-től a használt játékot vásárlókat megsarcoló üzleti modellt...
A konkrét játékmenetet tényleg el lehetne intézni annyival, hogy LEGO-klón, de a rend kedvéért azért jobban a körmére nézünk. A harc egyszerű, mint a kapanyél. Kétféle támadás minden karakternél, egy speciális mozdulat, és egy feltölthető Nagyon Durva Támadás, ez általában területre hat, és több rosszfiút is agyon lehet csapni vele. Szükség lesz rá, mert az AI partner gyakran idióta, gyengén harcol, vagy a sarokban álldogálva várja, hogy történjen valami. Még akkor is, ha tőle két méterre éppen a társát (minket) verik szilánkosra az ellenfelek. A jó LEGO-s hagyományoknak megfelelően itt is kapunk egyszerű puzzle-öket. A hangsúly az “egyszerűn” van, a használható tárgyak szépen világítanak, a karakterek pedig a biztonság kedvéért jó előre bemondják, hogy mit, és hogyan (melyik karakter melyik képességét használva) kéne csinálni. Ismétlem: nagyon egyszerű az egész, valószínűleg még egy kisgyermek számára is.
Prezentációs vonalon HD-be átpakolt előző generációs színvonalra tessék számítani, viszonylag rövid (kb. húsz perces) pályákkal. A MSHS egy hideg vasárnap délután gond nélkül letudható, a pluszban felkínált Challange mód minijátékaival el lehet lenni még egy darabig (pozitívum: ezeket négyen is nyomhatjuk), a Free Play mód pedig a sztorimód pályáit dobja be újra, csak válaszható hősökkel.
Ennyi, nem több, és nem kevesebb a Marvel Super Hero Squad: egy eredeti ötleteket messze elkerülő, minden szempontból középszerű, kisebb gyermekekre optimalizált játék, a sajtburger mellé adott kínai gyártmányú ötcentis szuperhős műanyagfigura interaktív megfelelője.