CSI - Fatal ConspiracyTeszt

A kalandjáték meglehetősen hanyagolt műfaj - konzolon legalábbis

mindenképp az volt mostanában, amíg egy ambiciózus kis csapat nem gondolt egy nagyot. Telltale Games-ék egy új modellel revitalizálták a döglődő zsánert. Az epizodisztikus kalandjáték lényege, hogy nem egy nagy falatként, hanem apró szeletek formájában juttatják az emberekhez a történetet. Ezt persze lehetetlen lett volna bevezetni a digitális disztribúció térnyerése nélkül, a konzolos csatornák pedig a folyamat felgyorsítójaként csak segédkeztek az ötletet sikerre vinni.

A CSI sorozat egy ritka kivétel Telltale-ék könyvtárában, ugyanis a helyszínelős játékok nem letölthető formában, hanem mindig korongon érkeznek. Az epizodisztikusság azonban innen sem hiányzik - hiszen egy lemezre rendre öt ügy, öt bűntény kerül. Így ötször másfél óra kalandos nyomozás várja azokat, akik beruháznak a játékra.

Legújabb CSI epizódgyűjteményünk a harmadik helyszínelős program, amely a kurrens asztali konzolokon is tiszteletét teszi. A Fatal Conspiracy újítása, hogy fejezeteit átkarolja egy fő szál, amely egy vegasi bűnbanda fejéig vezet.

Azoknak tartunk egy rövid gyorstalpalót, akik még nem játszottak egy “Helyszínelők” játékkal sem. A CSI programok alapvetően belső nézetből játszódó mutass-rá-és-kattints kalandjátékok, ahol nem mozoghatunk szabadon, csak bizonyos nézőpontokból vizsgálhatjuk át a helyszíneket. A terepen nyomokat és bizonyítékokat keresünk, a lehetséges gyanúsítottakkal pedig elbeszélgetünk. A sorozat izgalmas része az analitikai laboratórium, amely gyakorlatilag egy minijáték-központ. Itt DNS láncokat párosítunk, ujjlenyomatokat vizsgálunk, de akár hangfelvételeket is elemezgethetünk. A bizonyítékok újabb helyszíneket nyithatnak meg (házkutatási parancs formájában), de az sem ritka, hogy segítségükkel lesz tanúból gyanúsított. Az esetek végén a gyanúsítottakat szembesítjük az eredményeinkkel, kellő bizonyítékokkal a tarsolyunkban akár már megoldottnak is tekinthetjük az ügyeket. Véletlenszerűen generált történetekről, váltakozó szerepekről szó sincs; a megoldás végig lineáris, így a többszöri végigjátszásra nincs túl sok motiváció. Talán ez is az oka annak, hogy most már szinte éves szinten megjelenik egy-egy új CSI program, jó nyaláb friss küldetéssel.

Mivel licensz-feldolgozásról van szó, érdemes megemlíteni, hogy az eredeti szereplőgárda színe-java szinkronizálja a játékot, a sorozatból bevágott filmes átkötések pedig szintén az autentikus hangulat megteremtéséért felelnek. A Telltale-nek sikerült ezt az esszenciát megragadni, a sorozat rajongói számára meggyőző lesz az élmény, de a többieket sem zárja ki a jellegzetes közeg és a körítés.

A tesztelt X360 verzió legnagyobb hibái abból fakadnak, hogy a programot nem HD konzolokra pozícionálták. A kezelőfelület szinte teljesen megegyezik minden port esetében - viszont amíg a pointer mozgatása Wii-n és PC-n magától értetődik, addig az analóg karokkal fárasztó pásztázásokhoz, és pontatlan kattintásokhoz vezet a dolog. Öröm az ürömben, hogy a Fatal Conspiracy a menünavigálást leegyszerűsítette a korábbi megoldásokhoz képest, de túlzás lenne azt állítani, hogy ez a kurzor összes ügyére-bajára gyógyírt jelent.

Mivel a program alatt futó motor nem mai fejlesztés már (ezt használja szinte az összes Telltale cím), ezért a látványvilágot sem sorolhatjuk a CSI jobban sikerült részei közé. A Telltale kalandok többnyire mesevilágokat ábrázolnak, a CSI viszont próbálja a realisztikus oldalról megfogni a látványt. A kameraállások és a vágó munkája nagyszerűen mímeli a sorozat sajátosságait, de sajnos a részletek kidolgozottsága, a karaktermodellek és a textúrák nem igazán képesek a filmes látványt interpretálni. Ez állandó hibája a CSI játékoknak, de a Fatal Conspiracy mentségére legyen mondva, hogy a textúrákat és az arcok minőségét valamelyest sikerült kipofozni a tavalyi Deadly Intent-hez képest. Ugyanez igaz a frissen debütált fény- és fókuszeffektekre is, melyek ugyan nem mentik meg a prezentációt, de talán egy kicsit dobnak az összbenyomáson. Kár, hogy a tesztelt X360-as verziónál a motor még így sem képes a folyamatos képfrissítésre. Egy-egy zsúfoltabb, effektezett helyszínnél durván beszaggat a scrollozás - erre a hibára már nem lehet jogos mentséget találni.

A Fatal Conspiracy apró újításai mellett leginkább az új történetek vonzhatják a játékhoz a közönséget. A menük már az első CSI rész (Hard Evidence) óta változatlanok, a minijátékok szintén. Sokadjára is ugyanazok az ujjlenyomatok bukkannak fel, az elemzős-analizálós feladatok mit sem változtak, és az átfogó sztori újításán túl sem találkozunk dramaturgiai változásokkal. Elmegyünk a gyilkosság helyszínére, gyűjtjük a bizonyítékokat, analizálunk, majd következik a kihallgatás és a szembesítés. Egy két visszacsatolás természetesen lehetséges ebben az algoritmusban, de jó lett volna látni egy kicsit frissebb, csavarosabb ötleteket is a történetvezetésben.

A technológiai és prezentációs gondok Wii-n azért más megvilágításba kerülnek (a grafika ott korrektnek mondható, az irányítást pedig már fejtegettük...), így ha van választási lehetőség a Wii változat jelentheti az áramvonalasabb alternatívát. A HD konzolok oldalára viszont a masszív acsi/trófeamennyiség csábíthat - nem túl nehéz egy végigjátszásra kibányászni a programból a 100%-os teljesítményt.

A CSI - Fatal Conspiracy a maga kategóriájában nem teljesít rosszul, de sajnos technológiailag hétmérföldes lemaradásban van. Ha számba vesszük, hogy egy sorozat harmadik részéről van szó, láthatjuk hogy a fejlődés szele sem érintette meg túlságosan. A mai kínálatban leginkább a különlegessége lehet vonzó, és az a tény, hogy minden hibája ellenére is kedvelhető-szerethető marad. A vásárlás sem hordoz magában túl nagy rizikót, a játék ugyanis nagyon hamar a budget kategóriában landolt. Ha valakit vonz a nyomozgatás, a kalandjáték-műfaját szabadon értelmező hozzáállás, vagy az eredeti licensz, akkor érdemes lehet izzítani a luminolt, a fotómasinát meg a mikroszkópot.