BulletstormTeszt

Ha fejlesztői szemmel agyalunk a siker kulcsán, hamar az FPS műfajánál fogunk kikötni. Vannak jófiúk és rosszfiúk, nagy puskák, hatalmas robbanások, látványos helyszínek. Kísérje az előző összetevőket egy bevált, erős motor, néhány új effekt, pár többszereplős játékmód - az elismerés és a masszív bevétel szinte garantált.

Most pedig váltsunk vissza a játékos énünkre. A fenti okfejtésből adódóan töménytelen mennyiségű FPS címmel játszottunk már. A zsánerben egyre nehezebb új és friss ötleteket találni, a reformokkal próbálkozó játékok pedig vagy a középszerben ragadnak, vagy képtelenek átvinni a saját maguk által felállított lécet. Nem tudjuk, hogy a People Can Fly csapatának veleszületett tehetség-faktora, vagy az Epic hathatós bábáskodása miatt sikerült a Bulletstormnak kikerülnie az előbb vázolt kényszerpályát. Egy azonban biztos; ilyen hangulatos, szórakoztató, ötletektől duzzadó lövöldéhez már rég volt szerencsénk.

Akció. A Bulletstorm talán legmarkánsabb újítása a marketinghadjárat során is gyakran emlegetett Skillshot rendszer. A lövöldözés közben itt nem az a fontos, hogy milyen gyorsan vagy milyen nagyokat durrantva pusztítunk, hanem az, hogy milyen stílusban tesszük el láb alól az ellenséges hordákat! A fejlövés, vagy a végtagok önállósítása csak az alapozást jelenti. Ehhez jön a rúgómozdulat és az elektromos lasszónk, amelyekkel lassított röppályára állíthatjuk Stygia mutáns punkjait. Következő lépésben neki is állhatunk a varázslásnak. A Bulletstorm megszámlálhatatlan kill-kombója a környezet kontextusán, a fegyverek, tárgyak és lövési módok kombinált kiaknázásán alapul. Előttünk van egy szikrázó kábelvég, jobbra egy halakkal teli medence? Máris regisztrálhatunk egy “Sokkoló” és egy “Haleledel” kombót. Több ellenfél van? Lőjünk tapadós gránátot a mocskok közé és máris bezsebeltük a “Gang Bang” skillshotot.

Ponthalmozás. Minden frag után pontok ütik a markunkat, amelyek száma a kombó bonyolultságától és a skill lövés specialitásától függ. A történetben (indokoltan) ezek a pontok jelentik a fizetőezközt, mellyel friss fegyvereket, töltényeket, másodlagos tüzelési módokat... gyakorlatilag újabb skillshot lehetőségeket nyithatunk meg. A rendszer fordulatos, és ösztönző - a pályatervezők pedig mindent megtesznek azért, hogy kihozzák belőlünk a kreatív állatot. Ahol csak felmerül a trükkös kivégzés lehetősége, ott biztosak lehetünk egy sikeres skillshotban; ahol kevés a látványosság, ott a szokásos vasbeton-betéteket, robbanó hordókat vagy más, idővel klasszikussá váló pályaelemeket szórták szét a pályatervezők. Az ellenfelek sem véletlenül nyelik úgy a golyót, mint szivacs a vizet; a heves lövöldözés közepette így több teret kapunk a trükkös játékra. A fegyverek is tökéletes szerszámként viselkednek, hisz mindegyik hasznos valamilyen szituációban, vagy bizonyos ellenfelekkel szemben. A játék kreatív direktora (Adrian Chmielarz) nem hazudott, amikor azt állította, hogy a mordályok balanszírozása hónapokig tartott. A finom egyensúlyra való törekvés az ominózus pontrendszernél is sugallja a fejlesztők maximalizmusát.

Versengés. Egy ilyen pontrendszert persze kár lett volna pusztán fizetőeszköz formában meghagyni. Az egyjátékos kampány pályáinak lecsupaszított esszenciáját húzza maga alá az Echoes mód, amely gyakorlatilag pontalapú árkád shoot-em-up játékot varázsol a Bulletstormból. A hálózati ranglistákon könnyes szemmel figyelhetjük, ahogy a cimboráink előzőleg pár ponttal előztek meg bennünket - a motiváció garantált, a ponthalmozás művészete pedig megfelelő játékos tapasztalat és kísérletező attitűd segítségével igen magasra tornászható. Picit sajnáljuk, hogy a ranglistás koncepció már nem fért bele a kampányba, de megértjük - így a sztori gördülékenységén esett volna csorba. A többjátékos lehetőségekhez tartozik még az Anarchy mód, amelynél gyakorlatilag semmi más célunk nincs, mint a társainkkal irtani a felénk özönlő hordákat. Több kéz komplexebb kivégzésekre lesz képes, a kooperáción alapuló skillshotok után pedig mindegyik játékos dagadó mellel táraz majd újra. Kompetitív multi? Az nincs, talán a folytatásban várhatunk ilyesmit.

• Figyelem! A cikknek koránt sincs vége. A következő oldalon folytatjuk az elemzést.*

Humor. Ritka pillanat az, amikor egy videojáték őszinte nevetésre bírja a játékosait. A Bulletstorm hősei körülbelül percenként nyögnek be olyan dumákat amelyek nem csak szórakoztatnak, hanem bizonyítják: a vérgőzös akció egy percig sem veszi magát komolyan. Sőt, a fejlesztők az akció műfaj kliséit és keménykedő dumáit is alaposan kiforgatják, a paródia eszközeivel már-már mesteri szinten játszadozva. A történet ennek megfelelően nem ás le irodalmi mélységekig. Pár semmirekellő űrzsoldos kelepcébe kerül, piff-puff nagy lesz a baj, a személyes indítékok átértékelődnek, de végeredményben mindenki csak az irháját menti. Kellően bárgyú történethez bárgyú karakterek DUKE-álnak, de ez így helyes. A Bulletstorm ezzel a komolytalan megközelítéssel tud más jellegű élményt felvezetni, mint a piacot uraló FPS versenytársak.

Kreativitás és esztétika. A kiváló értékeléshez a fényesre csiszolt akcióelemek és szellemes poénok még nem volnának elegendőek. People Can Fly-ék meglepő ötlettárat engedtek szabadjára a játék más vonatkozásaiban is. A pályatervek olyan hihetetlen változatosságot hordoznak magukon, amely garantálja az élmény-érzet csúcsra járatását. Példát is mondunk. A játékidő közepe tájékán eljutunk egy duzzasztógáthoz. A szint elején egy barlangban kezdünk, rövid menekülés után eljutunk a vízpartra, felmászunk a gát oldalán és megismerkedünk a terepet uraló mutánsbandával. Utána egy turista-kikötőbe érkezünk, néhány orvlövész elől oldalazunk, végül keresztülmegyünk egy puccos épületen is - mindezt jó húsz perc alatt. A legkeményebb dolog az egészben, hogy a kampány hét-nyolc órája alatt ezt a változatosságot sikerül életben tartani. Sivatag, külváros, vidámpark és a gát környéke... ekkor járunk a játék egyharmadánál, a legjobb részeket pedig még szándékosan ki is hagytuk. Nagyszabású jelenetek, “hú bakker” jellegű rácsodálkozások pedig majd minden pályán akadnak majd.

Technológia. A Bulletstorm alatt a legfejlettebb Unreal motor dolgozik, ez meg is látszik az összképen. A Lightmass bevilágítási csomag használata szinte új arculatot ad a generáció egyik legnépszerűbb fejlesztői készletének, de a sokszor kritizált fakó Unreal látványtól is elbúcsúzhatunk. A vidékek csodaszép színekben pompáznak, az apokalipszis utáni paradicsom díszlete pedig talán soha nem volt még ennyire látványos. (Mint ahogy az Unreal motor sem volt még tán ennyire erős.) A hangok természetesen hozzák a minőségi szintet, legyen szó diadalmámorban úszó nagyzenekari kíséretről, vagy a direkte túljátszott, fákkolós, ripacskodó szinkronszerepekről.

A játék konzolos verziói néhol textúra pop-uptól szenvednek, szerencsére a PC átiratnál ennek nyomát sem tapasztaltuk. Apró érdekesség, hogy a Bulletstorm Windows alatt is kapott LIVE támogatást. Ez persze nem meglepő - a pontrendszer és a leaderboard rangsor megkívánja a robosztus hálózati hátteret.

• Az értékelés pozitív végkicsengése talán eddig sem volt kétséges. A Bulletstorm egy meglehetősen merész belépő a jól bejáratott FPS címek világába. Felnőtt játékosoknak szól, akik helyén kezelik a cinizmusát, brutalitását és a műfaj stíluselemeit kiforgató hozzáállását. Nem tökéletes játékról beszélünk, több ponton érezhetjük, hogy egy esetleges folytatásnál lesz még hely a formula tovább csiszolására, a részletek bővítésére. A végeredmény mégis minden várakozást felülmúl. Egy új befutó esetében nem is várunk többet, a Bulletstorm még ezzel együtt is tartogat egy utolsó fricskát; minőségében és kreativitásban pimaszul odatesz a műfaj nagyágyúinak. "Na ezt csináljátok utánam, majmok!"*