F1 2011Teszt

KERS, DRS, Pirelli. A Codemasters akár még virágcsokrot is küldhetne az FIA-nak, amolyan köszönetnyilvánítót, ez a három dolog - az idei esztendő három nagy szabályváltoztatása a Formula-1 világában - ugyanis rendesen kapóra jött a birminghami srácoknak, hiszen a száguldó cirkusz technikai újításait felhasználva ők is épp elegendőt voltak képesek frissíteni a tavaly útjára indított F1 franchise-on. Magával az élménnyel ellentétben ugyanis a tartalom nem sokkal lett mélyebb egy év leforgása alatt.

Az öt leggyengébb csapat valamelyikénél induló karrierünk fő pillérjei fikarcnyit sem változtak. Az előrelépés továbbra is a jó eredményekkel és a csapattársunk legyőzésével lehetséges, az istálló erejéhez mérten kitűzött cél teljesítésekor pedig most is ugyanazokkal a dilemmákkal fogunk szembe kerülni az idézőjeles átigazolási szezonban, mint tavaly. Mehetünk valamelyik topgárdához második számú pilótának, ahol Vettel vagy Alonso vízhordójaként rendre később kóstolhatunk csak bele a jó pénteki teljesítménnyel megnyitható fejlesztésekbe, és adott esetben már a dobogóról történő lecsúszás is elégedetlenséget válthat ki a vezetőségből. De választhatjuk valamelyik középcsapatot is, ahol minden mi körülöttünk forog majd, és az autó fejlesztésének irányát is mi határozhatjuk meg.

A versenyhétvégék tálalása is ismerős lesz. A menüként funkcionáló lakókocsink és a csapatok érdeklődését befolyásoló futamok közötti interjúzgatás ezúttal sem hiányoznak - az immerziót a nagyobb balesetek és a túlságosan nagy esőzések során pályára tévedő biztonsági autó bevezetésével, valamint némileg több személyes jelenettel ugyan igyekeztek növelni a kódmesterek, minek köszönhetően a befutót követően a pilóták örömét és bánatát is megszemlélhetjük a parc fermében. Akkor most komolyan ennyi a tartalmi újítás? Nos, sajnos valóban ez a helyzet. Kivéve persze akkor, ha teszünk egy rövid kitérőt a multiplayer komponens irányába...

...az F1 2011 egyik fő újítását ugyanis itt találjuk, ez pedig nem más, mint a kooperatív bajnokság, melynek keretein belül egy cimborákkal karöltve eshetünk neki a szezon tizenkilenc versenyének, méghozzá csapattársakként. A funkció teljesen újszerű élményt nyújt, melyhez hasonlót nem igazán találunk napjaink felhozatalában - külön öröm, hogy még csak online sem kell lennünk hozzá, az osztott képernyős játéklehetőségnek köszönhetően ugyanis szó szerint egymás mellett is nekilódulhatunk a bajnokságnak. Ha már szóba került a multiplayer: a hagyományos kompetitív versenyzés még jobbá vált, hiszen immáron akár 16 játékost is elbír a virtuális rajtrács, a maradék helyeket pedig AI versenyzőkkel tölti fel a játék.

A tesztnek még nincs vége, katt az oldalválasztóra a folytatásért!

Egyetlen funkciót leszámítva tehát tartalmilag nem történt lényegi előrelépés az F1 2010-hez képest, ám mint említettem, az ismét bevezetésre került energiavisszanyaerő-rendszer, az állítható hátsó szárny és az új gumik által alkotott trió alapos vérfrissítést vitt a játékmenetbe. A KERS és a DRS minden eddiginél élvezetesebb időmérőket biztosít, melyeken immáron nem csak a pálya ritmusát kell tökéletesen begyakorolnunk, hanem a plusz századokat, tizedeket biztosító technológiák alkalmazását is a végletekig el kell sajátítanunk, ha komolyabb nehézségi szint mellett is fel szeretnénk venni a kesztyűt. Ami pedig a gumikat illeti: a gyorsabb kopás, a még jobban szimulált hőmérséklet és az ideális ív mellett felhalmozódó törmelékek sokkal jobban befolyásolják a teljesítményünket, és ezáltal a futamok képét, mint korábban.

Nem tudnám le ennyivel azt, amit az F1 2011 a pályán nyújt: a Codemasters játéka valóban fantasztikus módon adja vissza azt a vezetési élményt, amit az autósport királykategóriája kínál. Leírhatatlan érzés az, amikor a falat legalább háromszor súrolva összeraksz egy pole pozíciós kört Monacóban; amikor padlógázzal átmész az Eau Rouge-on az évszázad zivatarában; vagy amikor kivédekezed az utolsó három kört az isztambuli aszfaltcsík előzési zónájában. Maga a vezetési modell is még jobb, még finomabb: a nagy nevű konzolos szimulátorokat leszámítva kevés játékban lehet ennyire jól betámadni a kerékvetőket, mint ahogy azt is kiválóan szemlélteti az F1 2011, hogy nagyjából mi is lehet a különbség egy Red Bull és egy Force India között. A skálázhatósággal akárcsak tavaly, most sincs gond: az opciótengerben mindenki megtalálja a tudásának megfelelő beállításokat - igaz, a segítségek totális kikapcsolásával most is inkább csak a kormánnyal rendelkező játékosoknak érdemes próbálkozni.

A külsőségeket illetően különösebb panaszunk nem lehet: nagyjából annyit fejlődött a játék ilyen téren, amennyi egy év alatt elvárható. A tizenkét idei modell rendkívül csinos és részletes (külön kiemelném a realisztikusan mozgó karosszériaelemeket), a pályák tekintetében pedig most is csak a tavalyi dícsérettel tudok élni: licenszelt versenyjáték ilyen minőségben és pontosságban még nem tartalmazott valós helyszíneket. A játék körítése és menürendszere a tipikus Codemasters-formulát követi, ezúttal egy erős kategóriával egyszerűbb és letisztultabb formában - sajnos bőven lesz időnk vizsgálgatni ezeket, illetve az egyes képernyők között felugró statisztikákat, az F1 2011 ugyanis kellemetlenül sokat tölt.

Tartalmilag tehát nagyrészt változatlan maradt tavalyhoz képest a Codemasters formaegyesdije, a bugok és apró hibák kiírtása (az ellenfelek félrehúzódnak az időmérőn és nem szimulált köröket futnak; a nyalókás ember bátrabban enged ki bennünket a boxkiálláskor; több infó a képernyőn), az idei új szabályok remek integrálása és a még élvezetesebb vezetési modell összességében elégedettséggel töltöttek el bennünket a nap végén. Harmadjára azonban már nem fogunk megelégedni ennyivel: jövőre újításokat is kérünk a kötelező fejlődés mellé, kedves Codemasters!

Az F1 2011 hangulati elemekkel teletűzdelt és kiemelkedően élvezetes formában tálalja számunkra a száguldó cirkusz világát. Tartalmilag ugyan túlságosan is ismerős, a multiplayer és a vezetési élmény mélységét tekintve egyértelmű előrelépés a tavalyi kiadáshoz képest.