[Teszt] Rage

Rage

liquidSomosi László2011.10.17. 18:50

Bár a Rage játékon belül nem határozza meg pontosan a világvége időpontját, sejtésünk mégis van. 2036. Honnan tudjuk? Onnan, hogy a játékban a Földbe csapódó aszteroida, az Apophis (hivatalos nevén 99942 Apophis) valóban létezik, és ezekben a percekben is nagy sebességgel tart a bolygónk irányába. A Föld - Apophis randevú pár éve becsült riasztóan nagy valószínűsége (egy a negyvenkettőhöz) a friss számítások szerint már jóval barátságosabb (egy a kétszázötvenezerhez), de ha rossz szám jön ki a kozmikus lottón, tényleg jön a Nagy Pukk, az emberiség pedig a szó legszorosabb értelmében eláshatja magát.

Hogy aztán évek múltán ismét előbújjon a föld alól, és rácsodálkozzon a megváltozott világra. A Rage szerint a Mad Max, a tizenkilencedik századi amerikai vadnyugat, és a Blade Runner bizarr keverékeként épül újjá az aszteroida által szétcincált világ. A poszt-apokaliptikus Föld kemény hely, kemény legényeknek, a Rage hősét is kibeleznék (aztán jól megennék) öt perc alatt a mutánsok, ha nem menti meg egy jóember, nem ad fegyvert a kezébe, és nem biztatja arra, hogy lője szét az őt megvacsorálni szándékozó véglények kobakját. Két óra sem telik el, és emberünk túl van egy alapos mutánsmészárláson, lett saját járgánya, a járgányon rakétavető, és ha már rakétavető, mindenféle brutális körversenyekre is benevez, mert nincs tévé, és nincs benne Forma 1. Damon Hill örökre eltűnt.

A videójátékiparban az utóbbi tíz évben lezajlott változások tökéletes példázata, hogy a Rage nem simán FPS, hanem car combat FPS, az autós-harcolós szekcióknak ha nincs is akkora súlyuk, mint a sajátszemszögű lövöldözésnek, de ebbe a játékrésze is belepakolt annyi tartalmat a stúdió, hogy pár éve csak ezt, magában simán kiadták volna önálló játékként, Rage Racer címmel, mondjuk. A járműves hancúr két helyen is kiemelt szerephez jut. Az egyik értelemszerűen a helyszínek között való közlekedés - a Rage kvázi-nyitott világa klasszikus open world játéknak nem mondható ugyan, de a szűkebb, néhol méretesebbé táguló kanyonok még így kellő okot és lehetőséget biztosítanak a száguldozásra. Meg az autós harcra, természetesen, számtalan kisebb-nagyobb járműves csetepatéra kerül sor, ahol gépágyúkkal, rakétákkal, és a játék vége felé plazmaágyúkkal esnek egymásnak az ellenérdekelt felek. Ha ugyanezt szervezett keretek között óhajtod bonyolítani ott vannak a városokban elérhető versenyek, kötött pályákon, többféle játékmódban - ezek között van klasszikus (fegyverek letiltva!) verseny, és rombolós műsorszámok is akadnak. Ha ennyi nem lenne elég az autókázásból, vállalhatsz csomagcipelős járműves missziókat, és a sivatagban néha véletlenszerűen beugrik egy-egy „kövesd a lezuhanó meteorokat” verseny is.

A fentiekből talán sejthető, hogy a Rage a lövöldözős küldetéseket sem a megszokott lineáris sorrendben tálalja. A rendszer nagyon hasonlít a Borderlandshez, a városokban / településeken küldetéseket vehetünk fel, és ezeket javarészt tetszőleges sorrendben teljesíthetjük. Kapunk sztori-missziókat, és sok minden mást, általános szabály, hogy minden, dumálásra minimálisan hajlamos NPC-vel érdemes váltani pár szót, mert sokszor küldetés lesz a társalgásból. A Borderlandsel ellentétben a Rage nem vesződik karakterépítéssel, tulajdonságokkal vagy képesség-fával, de fejlődni azért lehet. Önmagunkra új cuccokat / fegyvereket aggathatunk (találjuk őket, vagy vesszük a boltból), nagy rakás másodlagos „fegyvert” szerelhetünk össze talált / vásárolt cuccokból, és még a járgányainkat is fejleszthetjük, több fázisban és módon. Akinek többre vágyik, többféle szerencsejátékban próbálhatja ki magát némi bónusz bevétel reményében, ezek közül a kártyázás a legjobb - nem túl komplex, de teljesen korrekt gyűjtögetős kártyajáték található a Rage-ben.

Maguk a küldetések tulajdonképpen klasszikus dándzsönök, missziótól függetlenül minden esetben alaposan ki fogjuk pucolni az összeset, azaz hűvös halomba lövünk bennük mindenkit, akik nem mi vagyunk. A lövöldözés és a fegyverválaszték kellemesen oldszkúl, a fegyverek visszarúgása nem tényező, a többségükkel vidáman lehet csípőből lövöldözni. Méghozzá többféle módon, mert többféle lőszert nyomhatjuk beléjük, Vegyük például a szigonypuskát: az alap szigonnyal indítunk, később kapunk elektromos, és dinamitos szigonyt, és „átveheted egy fél percere az ellenfél irányítását, és jól felrobbanthatod” szigonyt is. A példa a többi fegyvert is jellemzi, a lövedékek nem mindenhol térnek el ennyire radikálisan egymástól, de annyira azért különböznek, hogy adott ellenfélhez igazítva érdemes legyen váltogatni köztük. Apropó, ellenfelek: a játék első felében javarészt mutánsok, aztán javarészt páncélos kiber-katonák. Eszesnek nem túl eszesek, de jól mozognak, és élvezetes arcon lőni őket a sörétessel - és ez a lényeg. A Rage lövöldözései kifinomultnak, vagy újítónak nem mondhatók, de összességében roppant élvezetesek és szórakoztatóak.

Nincs vége, katt a folytatásért!

A harcok élvezeti faktorához nagyban hozzájárul, hogy a fegyvereken kívül másodlagos eszközöket is alkalmazhatunk. Penge-bumeráng a fejbe, távirányítható robbanós kisautó, egészségügyi csomag többféle ízben, automata lőtorony... lehetne még sorolni, de a kedvencemről, a Nyüszögve Gyilkoló Robotpókról mindenképpen meg kívánok emlékezni. Ezek (meglepetés!) pók-robotok gépfegyverrel, veled tartanak, és szükség esetén még közelharcra is képesek. A játék végére teljesen a szívemhez nőttek a kis dögök, két példányuk egy teljes misszión keresztül követett, hálából el is neveztem őket Bubunak és Nyunyunak. Hasznos barátok voltak, és amikor az utolsó nagy mutánsrohamban gép-életüket adták a Gazdiért (értem), egészen elérzékenyültem. Bubu, Nyunyu: köszönök mindent, az emléketek megőrzöm.

Mivel a Rage az első idTech5 motoros játék, meg úgy általában egy új id projekt megjelenésénél mindenki legalább annyira kíváncsi John Carmack soros technológiájára, mint magára a játékra, legyen szó erről is. A Rage szép játék, helyenként baromi jól tud kinézni, és ami szintén fontos: stabilan tartja a mágikus hatvan frame / szekundum értéket a képfrissítésnél. Ami jó dolog. A dolgok mélyére nézve annyira már nem rózsás a helyzet, a technológia egyik hátránya, hogy néha késve rántja be a textúrákat, így egy élesebb fordulónál rövid ideig homályos szürke masszával találja magát szembe a játékos. A teszt a PC verzió alapján készült, láttuk az Xbox 360 változatot is (külön köszönet a Rage hazai forgalmazójának, a CNG.HU-nak a dupla tesztpéldányért!), rettenetesen sok különbség nincs a kettő között. A PC hátránya: a megjelenés napján cudar állapotban volt ez a verzió, azóta egy driver-frissítés és egy pecs orvosolta a problémákat. Az előnye: a rendbetétel után egy középkategóriás gépen is kifogástalanul fut 1080p-ben. Mindhárom verzió jellemzője, a késő textúrabetöltésen kívül: ha közel mész az objektumokhoz, nem a legszebb a látvány, találkozni kifejezetten csúnyára mosott, elnagyolt textúrákkal is. Az összkép ezzel együtt is csinos, kíváncsian várjuk, hogy a 30 fps-es Doom 4 esetében mekkora lesz (az ígért) vizuális ugrás.

Jöhet a feketeleves: a sztori. Ami szinte nem is létezik. Az elején ott az intró (lásd odalent), Világvége Szimfónia vonósokra és zongorára, a szívnek meg kell szakadni, gyönyörű. Aztán jön a nagy semmi. A történet csigatempóban lépdel előre, a Gonoszékról (a Hatóság kódnéven futó hatóság) alig tudunk meg valamit. A játék nagy részében a poszt-apokaliptikus világ Bodri kutyáját alakítjuk, a városokban tanyázó jóemberek minden ügyes-bajos dolgukkal minket találnak meg, a történet alig-alig mozdul, se egy fordulat, se egy árulás, se valami meglepetés - az ikszedik „menj el ide, hozd el azt” küldetés után komolyan felkészültem rá, hogy valaki a kezembe nyom egy ötszázast, és lezavar a sarki közértbe sörért. A történet végétől is hiába vársz sokat, a befejezés kifejezetten lagymatag, még valami nyomorult főellenfél-féleséget sem sikerült belepakolni. Ami talán nem is nagy baj, mert a játék egyetlen klasszikus boss-harca rémesen gyenge, utoljára a Duke Nukem Foreverben lehetett ilyen béna, idegesítően semmilyen főnököt látni.

A multiplayer viszont határozott meglepetés. Leginkább az a meglepő benne, hogy nem a lövöldözésre épít (arra ott van a kilenc külön küldetést kínáló kétszemélyes koop), hanem teljes egészében az autós harcra. És egész jól csinálja, a műfaj klasszikusait ugyan nem veri meg, de így is roppant élvezetes. Biztos lesznek olyanok, akik hiányolni fogják a lövöldözős kompetitív multit, a magam részéről jó döntésnek tartom, hogy az id nem kikerülte a kegyetlenül telített FPS multi harcteret, és más, jóval kevésbé népes zsánerben alkotott szórakoztató többjátékos összecsapásokat.

A Rage szerethető, a manapság megjelenő FPS-ek mezőnyéből a hosszával (nálam 15 óra volt a végigjátszás, 10 környékén végig lehet rajta szaladni, ha minden megcsinálsz, felmegy 20 fölé), és a single kampány változatosságával is kitűnik - ha szigorúan az ár / érték arányt nézzük, kvázi két játékot kapunk egy áráért. Sajnálom, hogy az amúgy stílusos és izgalmas világ alá (fölé?) nem sikerült épkézláb sztorit pakolni, és amit pakoltak, az a legcsupaszabb klisékből építkezik. A lezárás jó pontja: az id nyilvánvalóan egy sorozat első felvonásának szánja a játékot, én pedig bármikor vevő lennék egy, az eredetiségre és a fordulatos izgalmakra sokkal jobban fókuszáló második részre, hasonló játékmenettel. Következő generáció?

Ha tetszett a cikk, és megteheted, akkor támogass minket patreonon!

eyJodG1sIjoiPGlmcmFtZSBmcmFtZUJvcmRlcj0wIHNyYz1cImh0dHBzOlwvXC94Ym94MzY1Lmh1XC9iYW5uZXJcIiB3aWR0aD1cIjMwMFwiIGhlaWdodD1cIjIwMFwiPjxcL2lmcmFtZT5cbiIsImltYWdlcyI6W10sInVybCI6IiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB5XC8iLCJpZCI6MzR9

Visszatér a Summer Game Fest, lelépett az Assassin's Creed-főnök – ez történt kedden

Továbbá: Rules of Engagement: The Grey State, Silly Polly Beast, Decision: Red Daze.

12 órája

Absolum

Újabb hónap, újabb „újrakezdős” játék, mondhatnánk már unott arccal, de az Absolum olyat tesz le az asztalra, amit eddig még nem igazán láttunk. Pedig annyira adja magát a koncepció, hogy felfoghatatlan, miért nem jutott ez eddig senkinek eszébe. Roguelike / Beat ’em up / Comic-style egyben? Frankón? Frankón!

1 napja
7

Game Pass: az októberi mozgolódás

Ball x Pit. Keeper. Ninja Gaiden 4. The Outer Worlds 2. Premier özön az Ultimate előfizetők számára. De néhány érdekes címmel bővül a Premium könyvtár is.

1 napja

Demók és megjelenési dátumok minden mennyiségben – ez történt hétfőn

Benne: Pathologic 3, Beneath, Painkiller, Reanimal, SpongeBob SquarePants: Titans of the Tide, Of Ash and Steel, The House of the Dead 2: Remake, Wall World 2.

1 napja
2

Yooka-Replaylee - Visszatértek a mulató aztékok!

A Yooka-Replaylee egy remaster, vagy inkább már remake. A grafikus motor teljes lecserélésével és a tonnányi variációnak, finomhangolásnak köszönhetően olyan, mintha egy régi jó ismerős térne vissza egy detox kúra és egy szépítészeti szanatóriumban töltött nyári szabadság után. Teszt!

1 napja
4

Beneath – Félelem és reszketés az óceán fenekén

A Beneath fejlesztőit nem kisebb cím isnpirálta, mint a 2005-ös F.E.A.R., de vajon fel tud-e nőni egy kis indie csapat alkotása a Monolith legendás horror FPS-éhez?

2 napja
4

Heti megjelenések

2 napja
1

Super Mario Galaxy 1 + 2

Mario csak a belengetett tortából szeretett volna enni egy szeletkét, a jól kinéző teadélután helyett azonban királyságokon átívelő mentőakció kerekedett újra és újra Peach meghívóiból. Szegény vízvezetékszerelő ráadásul puszit sem mindig kapott, de volt olyan kalandja (kettő is), ahol a „nagy hűhó semmiért” jegyében még galaxisokon is keresztülnyargalt. Emlékeztek ezekre a játékokra?

2 napja
5

The Knightling

Egy kis lovag útra kél, hogy rátaláljon az ünnepelt hősre, az út során azonban olyan felfedezéseket tesz, amikre kicsit sem számított. Mi is így jártunk a játékkal.

2 napja
3

Alig valami - ez történt pénteken

Benne: Build A Rocket Boy, Tavern Keeper, MachineGames.

4 napja
5

Real Bout Fatal Fury 2: The Newcomers

5 napja
4

EA Sports FC 26

Újabb év, újabb FIFA. Illetve, bocsánat, FC. Mert most már harmadik éve így hívják. A világ egyik legnézettebb cirkuszának digitális kivetülése, borzasztó renoméval, de mellé 20+ milliós eladásokkal. Lássuk, mit tud az idei epizód!

5 napja
7

Bloober Team tervek - ez történt csütörtökön

Továbbá: Sacred 2: Fallen Angel Remaster, Code Vein II, Synth Riders: Overdrive, Indiana Jones and the Great Circle, Skate Story.

5 napja
1

Mind Diver

A Mind Diver egy kicsit szürreális, kicsit gondolkodós sétaszimulátor, mely egyenesen az emberi elme legmélyére invitál meg minket, egy ütős merülés keretein belül.

6 napja
3

Bővül az Expedition 33, megalakult a Sackbird Studios – ez történt szerdán

Továbbá: Nintendo – Close to You, Sportia, Indika.

6 napja
4

Little Nightmares III – visszatérő gyermeki (rém)álmok

A világ elképesztően sötét hely. Aprócska cipellőink erőtlen kopogása, balsorsú társunk gyámoltalan suttogása szinte teljesen elenyésznek a felnőttek birodalmának penetráns atmoszférájában. A Tarsier után szabadon most a Supermassive kezében volt feladat, hogy trilógiává érjen a Little Nightmares, lássuk milyen lett a harmadik epizód.

7 napja
4

A titokzatos Nintendo rövidfilm – ez történt kedden

Továbbá: Starseeker, Vampire Survivors, Ion Fury, PowerWash Simulator 2, Metaphor: ReFantazio.

7 napja
3

PXN P5 8K - villámgyors gamepad, pénztárcabarát formában

A PXN-ről a Gamer365 hasábjain nem sok információt olvashattatok eddig, ám a P5 8K kontrollerük kapcsán úgy éreztük, tollat kell ragadnunk. Lássuk, milyen is valójában a bíboresőt idéző „nyolckás" csoda.

7 napja
10

Bővül az Assassin's Creed Mirage, bezár a The Outsiders – ez történt hétfőn

Továbbá: Blackwood, Broken Sword: The Smoking Mirror – Reforged, 2XKO, Marathon.

8 napja
8

Heti megjelenések

9 napja
12