Mind DiverTeszt

A Mind Diver annak idején egyszerű diplomamunkaként kezdte meg a pályafutását, ám a projekt annyira belopta magát a készítői szívébe, hogy az egyetem elvégzése után is folytatták a fejlesztését. Kitartó munkájuknak hála a programhoz először egy demo érkezett, ami amolyan vertikális szeletként igyekezett bemutatni a játék koncepcióját, aztán idén októberben a teljes verzió is debütálhatott. És bár a Mind Diver egyes aspektusain abszolút érződik, hogy egy párfős indie csapat munkája, a végeredmény így is bátran ajánlható bárkinek, aki szeretne valami nyugodtabb és formabontóbb cím elé odaülni az őszi megjelenésdömping alatt.

A Mind Diver története a közeli jövőbe, netán az alternatív jelenbe kalauzol el minket, ahol egy jelentősebb technológiai áttörésnek hála lehetővé vált elmerülni az emberi elme legmélyebb bugyraiban, és visszanézni, valamint manipulálni egy személy emlékeit. Ilyen háttérvilág mellett talán mondanunk sem kell, hogy a kampányban mi magunk is egy elmebúvárt alakíthatunk majd, aki azzal keresi a kenyerét, hogy napi rendszerességgel turkál mások tudatában, és közben újraéli múltjuk legmeghatározóbb pillanatait.

Merüléseink során általában az Alzheimer kór gyógymódja után kutatunk, azonban a sztori elején egy sokkal izgalmasabb megbízás is landol az asztalunkon, mikor egy Lina névre hallgató fiatal nő megjelenik a minket foglalkoztató szervezetnél, és bejelenti, hogy eltűnt Sebastian nevű párja. Lina elmondása szerint előző éjjel egy különös bulin vettek részt a férfival, akinek ma reggel már csak a hűlt helyét találta, ráadásul az estével kapcsolatos emlékei is jóval ködösebbek, mint azt az általa fogyasztott csekély mennyiségű alkohol indokolná. Innentől kezdve a mi feladatunk lesz alászállni a lány elméjébe, és kideríteni, mégis mi történt vele tegnap, miközben mintegy mellékesen Lina és Sebastian kapcsolatának legfontosabb fordulatait is megismerhetjük.

Zsánerét tekintve a Mind Diver egy logikai fejtörőkkel feldobott sétaszimulátorként írható le a legkönnyebben, a kampány javát pedig ennek megfelelően rengeteg sétálással, vagy pontosabban mondva rengeteg úszkálással fogjuk tölteni. Lina elméjét ugyanis egy hatalmas óceánként jelenítik meg a készítők, így vizsgálódásunk közben szó szerint elmerülhetünk a nő múltjában.

Az egyes emlékek buborékba zárt állókép formájában jelennek meg ebben az óceánban, azonban ezek a jelenetek a legritkább esetben kerek egészek, amikor rájuk találunk. Általában mindegyik helyszínről hiányzik egy vagy több kulcsfontosságú tárgy, melyeket nekünk kell előkerítenünk, és a megfelelő helyre raknunk ahhoz, hogy helyrehozhassuk Lina elméjének adott porcióját. A fejlesztők ebben a kérdésben lényegében teljesen szabad kezet adnak nekünk, a Mind Diverben ugyanis szinte bármivel interakcióba léphetünk, amit csak látunk. Ha olyan kedvünk van, akár komplett biciklitárolókat is áthelyezhetünk, hátha éppen azok hiányoznak az adott emlékből, ahogy az sem ritka jelenség, hogy három-négy állókép között kell zsonglőrködnünk a különféle tárgyakkal a továbbjutáshoz.

Mindez egy egyszerű, de nagyszerű játékmenetet eredményez, amin érződik, hogy alaposan átgondolták a készítők. A hiányzó tárgyak kitalálása nem triviális feladat, de néhány kivételtől eltekintve nem is frusztrálóan nehéz, inkább pont azt az arany középutat képviseli, ahol vak találgatással ritkán lehet eredményt elérni, de ha odafigyelünk az adott emlék kontextusára, akkor mindig kitalálhatjuk, pontosan mit is kéne pótolnunk.

A történet maga sajnos már gyengébb lábakon áll. Az „elmemerülés” technológiája, valamint a központi rejtély az eltűnéssel még teljesen rendben van, viszont a fontosabb karakterekből azért ki lehetett volna hozni többet is. Ezen a téren Sebastian lett jobban kidolgozva, neki akad is pár érdekes vetülete, mint például az anyjával ápolt viszonya, Lina viszont fájdalmasan egysíkú lett. Az egész kampány során nagyjából annyit tudunk meg róla, hogy extrovertált, gondoskodó és szeret fotózni, ez pedig enyhén szólva is kevés, főleg annak a fényében, hogy elvileg pont az ő elméjében barangolunk.

Mindez pedig azért kellemetlen, mert az ilyen jellegű sztorik, ahol a narrátor csak egy kívülálló szemlélő, egyedül akkor tudnak igazán jól működni, ha a középpontjukban álló alakok elég érdekesek a játékos figyelmének fenntartásához. A Mind Diver esetében az embert azért viszi előre a misztikum, a kíváncsiság, hogy mégis mi történt abban a bizonyos buliban, és hová tűnt Sebastian, azonban amint ezekre a kérdésekre megkapjuk a választ, egyből elillan a sztori varázsának nagyja. Ennek a legfényesebb példája az epilógus, ami papíron egy érdekes utózöngéje kéne hogy legyen a történetnek, hiszen azt mutatja be, miként alakult Lina és Sebastian kapcsolata a játék fő sztorija után, azonban a gyakorlatban csak egy vontatott toldaléknak érződik, ami számunkra szinte teljesen érdektelen emberek sorsával foglalkozik.

Utólag könnyű okosnak lenni, ezt aláírom, de a fejlesztők valószínűleg jobban jártak volna, ha egy névtelen, arctalan elmebúvár helyett Linát teszik meg játszható karakternek, és a kampányban arra fókuszálnak, ahogy a fiatal nő a saját szétroncsolt gondolatait bejárva próbál rájönni, hová tűnt a párja. Így a sztori egyből ütősebbnek érződne, nagyobb tétekkel és komolyabb következményekkel, plusz Lina személyiségének elnagyoltsága se lenne olyan kirívó, hiszen a játékos karakterek esetében a kevésbé összetett jellem bocsánatos bűn.

Amire viszont semmi panasz nem lehet, az a Mind Diver technikai oldala. Az Indoor Sunglasses csapata mind a szereplőket alakító színészeket, mind a játékban feltűnő tárgyakat 3D szkennelte, majd az így kapott modellekre ráhúztak egy torzító filtert, ami kimondottan egyedi látványvilágot kölcsönöz a programnak. A Mind Diver tájai egyszerre ismerősök és vadidegenek, tisztán kivehetőek és elmosódottak. Lina elméjét járni fura, álomszerű érzés, pont olyan, mintha egy félig-meddig elfeledett emléket szeretnénk felidézni, ez a stílus pedig nem is lehetne a jelenleginél nagyobb telitalálat.

Dicséretet érdemelnek továbbá a szinkronszínészek is, ugyanis mind Lina és Sebastian, mind a mellékszereplők esetében remek munkát végeztek, ahogy az optimalizáció mellett sem érdemes elmenni szó nélkül. Mi a teszt során semmi szaggatásba vagy bugba nem futottunk bele, ami mindenképp örömteli fejlemény, ahogy az is, hogy a Mind Diver Decken is abszolút megállja a helyét. A Valve kézi PC-jén egyedül az lehet a gond, hogy egyes sűrűbben írt szövegek nagyon kicsi betűvel jelennek meg, így ha tehetjük, mindenképp érdemes nagyobb képernyőn belevetni magunkat a kalandba.