Generator Rex: Agent of ProvidenceTeszt

Talán megbocsátja nekem az olvasó, ha bevallom: a videójáték-verzió előtt még csak nem is hallottam a Generator Rex-ről. A hiba az én készülékemben van (illetve: volt), az animációs sorozat jelenleg a harmadik évadjánál tart, és (némi csúszással) a hazai Cartoon Networkön is nézhető. Szóval akár ismerhettem is volna, ha néznék rajzfilmes csatornákat, és ha le tudnék faragni úgy huszonöt évet a koromból, lévén, hogy sorozat elsősorban a 8-12 éves fiúknak szól, a Ben10 mögött álló csapat csinálja, a hangvétel ennek megfelelő. Mármint: ilyen kora-tizenéves, ami egy remek időszak, hiszen az ébredező hormonok hullámain lovagolva ilyenkor még viszonylag reálisnak tűnik, hogy egyszer majd különleges képességekkel felszerelt szuperügynök lesz belőlünk, és a dögös tudóscsaj is eljön velünk randizni, ha kellően vagányan vigyorgunk rá.

Spoiler a Való Életből (ha tíz éves vagy, ne olvass tovább!): a szuperügynökség nem fog összejönni, a dögös tudóscsaj talán, de ahhoz hosszabb távon nem árt sok-sok pénzt keresni. Fantázia szintjén a Generator Rex mindenesetre működik, az alapfelállás klisés, de van benne kakaó a továbbiakra. Közeljövő, rosszul elsült kísérlet, nagy robbanás, a Földön szétszóródó nanitok, és az ezeknek köszönhetően nagy számban létrejövő EVO-k (értsd: mutánsok) borzolják a kedélyeket. Főhősünk, Rex is EVO, csak a jó oldalon, a Providence kódnevű, a mutánsok megfékezésére létrehozott ügynökségnél. Rex jófajta nanit-koktél kapott, mert képes a végtagjait mindenféle fegyverré átalakítani, ez pedig hasznos, ha az ember napi szinten pofoz lilára undormányos szörnyeket.

A játékban pontosan ezt fogjuk tenni, a fő műsorszám a szörnyetegdarálás lesz. A gyerkőcöknek szánt játékokban otthonosabban mozgók ebből már sejthetik, hogy a Generator Rex egyfajta God of War Light, Kratos kalandjait erősen (néhol nagyon erősen) idéző játékmenettel. Ami önmagában nem lenne baj, bejárták ezt az utat már mások is, jótól lopni mindenképpen érdemesebb, mint gyenge játékot lenyúlni. A probléma inkább a nyúlás minőségével van, az ugyanis harmatos. Hiába a többféle váltogatható (és persze fejleszthető) fegyver, hiába ugranak be a pályavégi boss-menetek, ha a harcok egyszerűek és unalmasak, a kombórendszer fapados, az ellenfelek ostobák - a Generator Rex még a legkomplexebb pillanataiban sem képes egy átlagos csütörtök délutáni hólapátolásnál komolyabb izgalmakat generálni.

A másik probléma a prezentáció minősége. A Generator Rex multiplatform játék, méghozzá abból a fajtából, ahol a fejlesztők megelégedtek a legkevesebb erőforrást mozgató gép (esetünkben: a Nintendo Wii) nyújtotta vizuális lehetőségekkel - és ott sem a maximummal. A játék egyszerűen néz ki, a helyszínek szögletesek, a karakter-animáció pedig sokszor bántóan darabos, sutaságával tovább rontva az amúgy sem túl izgalmas harcok élvezeti értékét. A Generator Rex tartalom frontján sem jeleskedik, a rövid single player kampány a pofozkodáson kívül csak néha kínál játékmenetbeli felfrissülést (gyengécske, és roppant rövid ügyességi és lövöldözős szakaszokkal), a bónusztartalmak frontján pedig egy méretes nulla várja a játékost - se multiplayer, se gyűjthető cuccok, se megnyitható extrák.

A Generator Rex: Agent of Providence a tipikus B-kategóriás gyerekjáték: az Activision kínai részlege dobta össze gyorsan, a játékmenete se nem eredeti, se nem izgalmas. Egyetlen pozitívuma, hogy tisztességgel felvonultatja az animációs széria főbb szereplőit (jó és gonosz oldalról egyaránt), így aki a tini-ügynökkel kel és fekszik, legalább a felszínen megtalálja vele a számítását. Mindenki más nyugodtan felejtse el, ebben a stílusban volt már jobb, lesz még jobb bőven.