Itt a Playstation VitaTeszt

Mindig öröm egy új konzol megjelenése, és pláne örömünkre szolgál, amikor egy technológiai ugrás, vagy valamiféle innováció is áll az érkezés mögött. A maga korában a PSP egy igazi méregzsáknak számított, kézikonzolon addig nem tapasztalt számítási teljesítménnyel, és széles-kiterjedt multimédia funkcionalitással. Most itt az utód, a Playstation Vita, amely tovább viszi a hagyományokat és eddig soha nem tapasztalt erőt, fejlődést, valamint felhasználói sokrétűséget ígér. Lássuk mit sikerül neki ebből megvalósítani.

A fenséges külalakkal megáldott konzolt kézbe véve egyértelműen szembetűnő a PSP-örökség, de korunk trendje is: a szép nagy lapos kijelző (ami a teljes összképet dominálja) a mobil okos-eszközök esztétikáját és hangulatát csempészi a Vita alapvetően Playstation vonalvezetésű designjába. A teljesen sík előlap első pillanatra (és a PSP után is) furcsa, második megfigyelésre már viszont kifejezetten vonzó, mint ahogy a gombok érzete, és úgy alapvetően az ergonomikus leosztás is csak pozitív ingerekkel bombázza a kütyü-bolond idegrendszerünket. Az analóg karok gomba formája ugyan más dinamikát kölcsönöz az irányításnak, mint a csúszós PSP-kar, de hosszas nyúzás után is stabilabbnak, mechanikailag tartósabbnak tűnik, mint a régi megoldás.

A gép felső és alsó éleit a memóriakártya foglalatok dominálják. A PSV működéséhez alapesetben egy darab memóriakártya szükséges, amely a gép alján található kicsi slotba csúszik bele. A saját formátumú memóriakártya alig nagyobb egy MicroSD-nél, tárhelyben pedig egészen 32 gigabyte-ig szaladhatunk fel, amennyiben pénztárcánk engedi. Miért van szükség memóriakártyára? A gép ehhez rendeli hozzá az accountunkat. Értelemszerűen a mentések, online letöltések, appok, játékok, fényképek és egyéb médiafile-ok is erre másznak fel. További félreértésnek adhat okot, hogy a dobozos játékok is memóriakártyákon érkeznek, de ezek nem egyeznek meg az előbb taglalt flash alapú hordozókkal. A játék kártyákat (cartridge-ket) a felső foglalatba töltjük be, méretük és alakjuk pedig a Memory Stick Pro-ra, egy régebbi Sony szabványra emlékezteti az embert.

A gép tetején található hangerőszabályzó gombok kényelmesen elérhetők akár játék közben is, a játék cartridge nyílása mellett pedig egy kiegészítő-csatlakozó található - feltételezhetően a később érkező, opcionális külső perifériák illeszkednek majd ide.

A gép esztétikus külsőségei mellett a belsője is mérnöki remekműnek tűnik az egyszerű halandó számára. A PS Vita processzora négymagos ARM Cortex-A9 architektúrán alapul, amely bődületes számítási teljesítményt és példaértékű energia-menedzsmentet ígér. Az Apple termékekben is bizonyított központi egység egy bitangerős PowerVR SGX543MP4 GPU-val társul, amely szintén négy maggal fáradozik azon, hogy a DX9-es shader modellek mellett sok más apró okossággal varázsoljanak el minket a Vitára érkező játékok. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a csökkentett poligonszámot és szub-hd felbontást nagyszerűen kompenzálják a brutálisan alkalmazott shaderek és effektek. Ezek okos kiaknázásával fantasztikus grafikai nívót lehet majd a közeljövő PSV játékaitól várni, amelyek bár végül részleteiben nem fogják elérni a jelenlegi HD generáció szintjét, de ügyesen alkalmazott effektparádéjukkal megközelíthetik azt.

A grafikai minőség megvalósításában óriási szerepet játszik a gépben található 5 inches AMOLED kijelző, amely nem csak a remek kontrasztosságával és enyhén színtelített, pompás képével bünteti meg az eddigi kézikonzolos displayeket, hanem a 220 DPI-s (960x544) felbontásával és az energiatakarékos elektronikájával is. A képernyő elé pakolt multitouch megoldás tökéletesen működik, a hátsó tapipaddal kiegészülve pedig olyan egységet alkot, amely szintén egyedi és innovatív a maga kategóriájában.

A cikknek koránt sincs vége, katt az oldalválasztóra a további részletekért!

Üröm az örömben, hogy a fényes, csillogó képernyő a napfényben nem igazán muzsikál jól. A hétvégi napsütésben, kinn a szabadban gyakorlatilag használhatatlannak bizonyult a készülék - egyelőre leginkább a belterekre, vagy az árnyékosabb helyszínekre korlátozódik így a PSV-vel töltött idő. Apró megfigyelés, de semmiképp sem elhanyagolható, hogy teljesen sötét térben, teljesen sötét képernyőn (például két pálya közötti töltés során) apró beégés foltok látszódhatnak bizonyos pontokon - ezek nyomát azonban bármi nemű aktív tartalom megjelenése eltűntette a méretes AMOLED felületről.

EGY ACCOUNT EGY MEMÓRIAKÁRTYA?

A PS Vita felhasználói rendszerének egyik megkérdőjelezhető pontja a személyre szabott accountok kezelésében keresendő. Az állandó webes kapcsolat, a hálózati funkciók és a különböző csatlakozási lehetőségek nagyon fontossá teszik a saját fiókunk (account-unk) jelentőségét. Igen ám, de egy memóriakártyához egy profilt tudunk csak csatlakoztatni. Ez eléggé faramuci megoldás a Sony részéről. Bár a géphez csatolt (és PC oldalról is elérhető) tartalom menedzserrel backup mentéseket végezhetünk a személyi számítógépünkre, azért az ide-oda másolás, kártya-formázgatás, és a factory reset nem számítanak elegáns megoldásnak egy olyan hardverkombináció esetében, ahol a memóriakártya nem alapfelszerelés. Bár tudjuk, hogy a kérdéskör egyszerűen orvosolható lehet egy hivatalos firmware frissítéssel, bízunk benne, hogy a jövőben meglépik a dolgot, és a fentebb vázolt szituációtól rugalmasabb-okosabb megoldást is ki tudnak találni a PSV arculatának tervezői.

Nincsen divatos konzol mozgásérzékelők nélkül, így a Vitából sem maradhattak ki a jól ismert gyorsulásmérők és giroszkópok. A MEMS-alapú szenzorok mellett természetesen két kamera is helyet kapott a gépben, melyek a csevegéshez, és bizonyos játékbeli funkciókhoz is használhatóak lesznek. Sem az első, sem a hátsó kamera képe sem konkurál az átlag kompakt fotómasinák szintjével, de a közepes mobilkamerák VGA minőségét nyilván hozza a két beépített CCD szenzor.

Mivel a gép egyik alapvető üzenete összecseng a mobil világ által hangosan kántált hálózati összekapcsoltsággal, a Vita támogatja a 2.1-es Bluetooth szabványt, képes bármely elérhető b/g/n Wifi hálózattal kapcsolatot létesíteni, a 3G modell pedig értelemszerűen a mobilnetes kapcsolatra van felkészítve, sőt egy GPS modult is tartalmaz. Hogy ezeknek milyen szerepe lehet, az majd mindenkinek nyilvánvalóvá válik, az applikációk böngészgetése közben.

A friss kézi eszközöknél állandó jelleggel felmerül az akkumulátor-élettartam kérdése. A PS Vita szofisztikált energiagazdálkodási sémái több szintű készenléti időt biztosítanak. Ha csak zenét hallgatunk, állítólag 8-9 órás működést is kicsiholhatunk a berendezésből. Ha teljes pörgés mellett internetezünk, játszunk, és bömböltetjük a hangszórót, akkor 3-4 órát ígérnek a gép alkotói. Saját tapasztalatunk szerint egy töltéssel meglepően sokat el lehetett szórakozni, a rendelkezésre állási időt azonban nem tudtuk laborkörülmények között mérni. Jó közelítéssel, körülbelül két töltésnyi naftával vittük végig az Uncharted-et, ami azt jelenti, hogy játék közbeni terheléssel, néha standby üzemmódban hagyva a masinát, bizony 4-5 órát elketyegett az új hordozható Playstation. Ez kifejezetten impresszív teljesítmény a berendezéstől, azt figyelembe véve, hogy például egy izmosabb okostelefon milyen hamar lemerül egy-egy nagyobb számítási igényt támasztó játék alatt. Melegedés? Gyakorlatilag elenyésző: a játékórák végén nem tudtuk eldönteni, hogy a tenyerünktől vagy a dolgos hardveregységek disszipációja miatt langyosodott át enyhén a hátlap.

A cikknek koránt sincs vége, katt az oldalválasztóra a további részletekért!

A PS Vita komolyan veszi korunk elvárásait akkor is, ha a szoftveres alapszolgáltatásairól beszélünk. A XrossMediaBar-t felváltotta a Live Area felhasználói felület, amely hatalmas ikonjaival, húzható-nyúzható tapi menüpontjaival, lefejtős gesztúráival roppant kellemes felhasználói élményt nyújt. A teljes PSV-ergonómiába simán integrálódik a klasszikus irányítási módszer az érintőképernyő gyors és intuitív használatával, ez pedig a Live Area rendszerében is tükröződik.

Az előlapon lévő PS gombbal gyakorlatilag bármikor visszaléphetünk a rendszer főmenüjébe, a Vita pedig egyidejűleg több applikációt is kezel, parkolópályára állítva az éppen lepauzált alkalmazásokat. A több képernyőt betöltő buci ikonok, valamint a sarokban található gyorselérés-pont kölcsönöz némi Xperia hangulatot is a Live Area-nak, így a Sony-szemlélet körbeér; a masina otthonaként szolgáló főmenü pedig egyaránt ismerős és kellemes lesz mind a PS, mind pedig a mobilos vonal felől érkező Sony rajongóknak.

Az alapszolgáltatások között megtalálható a már-már alapvetésnek titulálható Music, Photos és Video részleg, csetelhetünk akár játéktól függetlenül is (!) a Party applikációban, meglátogathatjuk az accountunkhoz tartozó PS store-t (ahonnan appokat, demókat, teljes verziós Vita avagy PSP játékokat tölthetünk le), de van egy egyelőre HTML5 és Flash szabványokat nélkülöző browserünk is. Manapság úgy tűnik, nem létezhet okos-eszköz beépített térkép nélkül - a PS Vita alapfelszerelésben tartalmaz egy Google Maps applikációt, amely első körben kicsit döcögősen működött, még jóféle WiFi kapcsolat mellett is.

A gépet összekötöttük vezeték nélkül egy PS3-mal, hogy kipróbálhassuk a RemotePlay funkciót. A stream természetesen tömörített képanyagot juttat a Vita képernyőjére, így a hatás egyelőre elüt attól a kristályszerű tisztaságtól, amit a PSV többi részlegéből csapódik a retinánkba.

A Vita alkotói tanultak a 3DS egyik legfondorlatosabb alkalmazásbeli újításából: ezúttal a PSV-k is képesek egymással kommunikálni (például játékbeli tartalmakat, ajándékokat és infókat egymásnak küldözgetni) a Near applikációnak köszönhetően. Értelemszerűen ezt a lehetőséget még nem tudtuk hasznos tapasztalat céljából górcső alá venni, de amint a hazai Vita-populáció rohamosan megduzzad, nekiszaladunk a kérdésnek még egyszer.

TARTALOMMENEDZSMENT

PS3 vagy PC tulajként különböző tartalmakat mozgathatunk a Vitára. A PS3-as boltból Vita játékokat vásárolva például megkerülhetjük a WiFi vagy a 3G hálózat szükségességét. Teljes verziós Vita címet ugyanis PS3-ra letöltve később a Vitára másolhatjuk a mellékelt USB kábel segítségével.

A PSV persze a PC-vel is összecsattintható, ehhez azonban a Content Manager Assistant for Playstation programot kell telepítenünk. A számítógépünkről a memóriakártya tartalmát menedzselhetjük, és a Vita tartalmainkat is backup-olhatjuk, ha épp arra van igényünk.

*Foglaljuk össze a lényeget: a Vita továbbviszi a PSP örökséget. Technológiai kivitelezése egyedülálló, smart-világból érkező szolgáltatásaival rálicitál a konkurenciára, ereje pedig tartós munícióval bír majd a látvány-őrült fejlesztőknek és játékosoknak egyaránt. Ugyanakkor a PSV egy merész lépés így 2012 elején. Kíváncsian figyeljük majd, hogy a piac miként fogadja a kissé borsos beugró árat (tokkal-vonóval, játékkal-memóriakártyával még az alap WiFi csomag is vaskos végösszeg felé tendál). Arra is figyelni fogunk, hogy a jövő szoftverkínálata milyen arányban lesz majd képes egyensúlyt találni a letölthető olcsóságok, és nagy fejlesztési költségeket behúzó, dobozos csodajátékok között. A PS Vita sikere talán ezen a faktorokon múlik majd leginkább, mert minden más téren bizony kompromisszumoktól mentes az új kézi-Playstation.

A mai nap folyamán folytatódik a Vita bemutatónk, egy friss-ropogós Uncharted teszttel!

A tesztgépet és a tesztelési lehetőséget köszönjük a Console Corner-nek!