Strike Suit Zero Director's CutTeszt

Meglepően sok kellemes emléket őrzök a tavaly év elején megjelent Strike Suit Zeroval kapcsolatban. Nem mondom, hogy tökéletes volt a játék, ó messziről sem, de a Kickstarter pénzből összerakott űrshooter alapjai teljesen jók voltak, teli volt parázs csatával, képi és hangzásvilága is rendben volt. Ezek után kérdéses ugye, hogy akkor mégis mit tudtak javítani rajta, hogy megkapja a Director's Cut alcímet és legyen valamilyen alapjuk a fejlesztőknek újra pénzt kérni érte? A válasz: nem túl sokat, de amit mégis, az hasznos javítás.

PC-re megjelenő, nem túl nagyot pukkanó indie címként van rá esély, hogy valaki még nem hallott róla, szóval foglaljuk össze, hogy mivel állunk szemben (ha pedig bővebben kíváncsi vagy rá, úgy ajánlom figyelmedbe tavalyi tesztünket róla)! Adva vannak a jófiúk és a gonoszak, utóbbiak nyerésre állnak az intergalaktikus cicaharcban olyannyira, hogy éppen nemrég söpörték el ellenfelük flottájának úgy bő kilencven százalékát. Persze ahogy a mesékben az lenni szokott, az utolsó pillanatban jön a fordulat, ez jelen esetben egyrészt szerény személyünket, másrészt a Strike Suit névre hallgató robot / űrhajó kombinációt, harmadrészt az azt megalkotó titokzatos lényt jelenti. A tréningpályát követő egy tucat misszió annak a története, hogyan fordítjuk meg a csata állását és nyerjük meg a háborút (vagy… megnyerjük?).

A történet tehát nem változott, annak előadása azonban egy picit igen. A SSZ sztori módja minimálisan át lett alakítva, így bár a pályák között még mindig nincs túl szoros kapcsolat, már nem fogjuk magunkat annyira elveszettnek érezni a (még mindig) néma pilóta szerepében. Ez pedig hasznos dolog, végre jobban meg lehet érteni, hogy miért, kivel és ki ellen harcolunk, valamint a játék végén lévő csavar is kicsit jobban érthető lesz ezáltal. Nem feltétlen a megértéshez kapcsolódik, de jó volt hallani az átdolgozott szinkronokat, lényegesen élvezhetőbb lett általuk a játék.

Sokkal szembetűnőbb azonban a látványvilágot érintő változás. Oké, a Strike Suit Zero már tavaly se nézett ki rosszul, de ez a változat még így is köröket ver rá. A hajómodellek többsége lényegesen részletesebb, de még azok is kaptak egy új festést melyek nem estek át nagyobb vizuális fejlesztésen. Ez mondjuk néha kicsit rosszul sült el - a Fekete Flotta új színe alapján megkaphatná a jóval kevésbé hangzatos Narancssárga Flotta nevet - de alapvetően üdvözlendő minden változás. Persze nem ettől a játéktól fog vért izzadni a frissen vett konzolunk, de jó érzés, hogy a kellemes látvány relatíve fix (és magas) frame rate mellett és a start gomb lenyomásától kezdve elhanyagolható mennyiségű töltögetéssel tárul elénk. Szerencsére a játék zenéjéhez nem nyúltak, az még mindig meseszerű és kitűnően illik az akcióhoz.

A technikai frissítés mellett a tartalmi bővítés se maradt el. A sztori mód mellett megkapjuk a Heroes of the Fleet minikampány öt epizódját, valamint két új Strike Suitot is kipróbálhatunk, a Maraudert és a Raptort. Az előbbit nagyjából át lehet időre is fordítani, olyan 10 órányi játékot kapunk így - ami persze a nehézségi szint függvényében változhat. És ha már itt tartunk, az alapjátékot elég sokan és jogosan kritizálták a túltekert nehézség és a rendkívül ritkán lepakolt checkpointok miatt. Jó hír, hogy itt mindkettő javítva lett. A három nehézségi szint közül a legalsóban az is esélyt kap, aki még életében nem próbálkozott ilyen játékkal, igencsak igyekeznünk kell, ha meg akarunk halni. A normal már jóval több kihívást rejt, itt nem meglepő ha esetenként bolygóközi szemétté alakulunk, azonban a lényegesen bőségesebb checkpointok miatt szerencsére nem lesz szükségünk arra, hogy hosszas csatákat kezdjünk újra ilyen esetben.

Szóval megérdemelt a Director's Cut alcím? Úgy gondolom igen. Látszik, hogy a fejlesztők a visszajelzések alapján nyúltak hozzá a játékhoz, megőrizve annak eszenciáját, de kikalapálva az esetleges hibákat. Kapunk ezek mellé valamennyi extra tartalmat (bár én a helyükbe belecsomagoltam volna az Infinity-t is), szóval ha csak az alapjátékkal játszott valaki PC-n akkor is érdemes lehet belenéznie. Nem a Strike Suit Zero fog eladni valakinek egy új konzolt - de kitűnő választás lehet két szuperprodukció közötti űr kitöltésére.