MXGP - The Official Motocross VideogameTeszt

"És ez miben más, mint egy 20 évvel ezelőtti játék?" - hangzott el a tízpontos kérdés, miközben az MXGP - The Official Motocross Videogame tesztelésével múlattam az időmet. Tízpontos, mert bármennyire is szerettem volna, nem nagyon tudtam rá mást mondani, mint azt, hogy "igazából semmiben". Oké, a 20 év nyilván enyhe túlzás volt, de amikor egy Milestone alkotással játszom, valahogy mindig eszembe jut első meghatározó 3D-s versenyjáték-élményem, a Bizarre Creations-féle Formula-1 97, és hogy tartalmilag, valamint a funkcionalitást tekintve mennyire nem sikerült túllépnie még ezen a szinten sem az olasz stúdiónak. Pedig gyártottak ők már mindent, a túraautózástól kezdve a Superbike-on és a MotoGP-n át egészen a WRC-ig, valamennyire is említésre méltó színvonalat azonban - korához mérten persze - kizárólag utóbbi licensz támogatása mellett sikerült elérniük.

Kénytelen vagyok tehát immáron sokadszorra is elővenni kedvenc kifejezésemet, a Funkcionális Versenyjátékot - a Milestone tudniillik többségében ilyeneket gyárt, immáron egy generáció óta. Lélektelen, színtelen-szagtalan, és összességében totálisan semmilyen videojátékokat, melyekben semmi, de tényleg semmi olyan nincs, ami kiemelné azt a tömegből - vagy jelen esetben egész egyszerűen csak túlmutatna a legeslegalapabb elvárásainkon, hiszen mégiscsak egy motocross címről van szó, amikkel aligha lehet Dunát rekeszteni. Igazából lassan én érzem magam kellemetlenül, mert olyan, mintha ezek a tesztek valamiféle sablon alapján készülnek. Pedig a sablon valójában a Milestone tulajdona, hiszen tényleg a sokadik olyan játékuk ez már, ahol a Career, Championship, Single Race, Quick Race, Time Attack menüpontokon, és a licensz mellé járó kötelező tartalmakon (pályák, csapatok és pilóták) semmi, de tényleg semmi nincs a korongon.

Maga a Karrier is a szokásos fantáziamentes darab - látatlanban is kitalálható, hogyan működik. Kezdetben bekerülsz valamelyik MX2-es istállóhoz, és ahogy haladsz előre a bajnokságban (mintha egy hagyományos Championship módot játszanál), vagy éppen új szezonba lépsz, néha átülsz egy másik motorra, ideális esetben a magasabb, MX1-es osztályból. És ennyi, nincs semmiféle metajáték, átfogóbb cél, szabadság, vagy akár bármi, ami a változatosságot szolgáltatná. Csupán a legalapvetőbb szolgáltatás, amit egy hasonszőrű videojátéktól 2014-ben elvárhatsz - de annál egy centivel sem több.

Ami valamennyire megmenti az MXGP-t, az az, hogy legalább a vezetési modellel nincsenek bajok: a két keréken történő dagonyázás manapság számít annyira hiánypótlónak, hogy ideig-óráig élvezetes tudjon lenni. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a pálya körről körre deformálódik, és folyamatosan ügyeskednünk kell a testsúly áthelyezésével, ha kellő lendületet szeretnénk átvinni az éles kanyarokon, vagy éppen jó ritmusban szeretnénk eltalálni az ugratókat. A játékmenet mélységét illetően persze semmi olyan nincs az MXGP-ben, amit akár a PS2-érában ne láttunk volna - nem is beszélve az olykor megmosolyogtató fizikáról és az ütközésekről, melyeknél valahogy mindig mi húzzuk a rövidebbet. Úgyhogy igazából itt is csak annyit mondhatunk, hogy hozza a minimálisan elvártat, de nagyjából meg is elégszik azzal.

Olyan dolgokról, mint például a látvány igazából kár beszélni: a Milestone az előző generációban sem képviselt túlságosan komoly színvonalat, így PS4-en kifejezetten ciki ugyanazzal a grafikai nívóval szembesülni - egyáltalán nem számottevő a különbség a tavasszal debütált PC, PS3, Xbox 360, PS Vita verziókhoz képest, de a fenti videó segítségével erről ti is megbizonyosodhattok.

ENNYIVEL TÖBB A PS4 VERZIÓ

A játék most megjelent PS4 verziója 4 új pályát tartalmaz a korábbi változatokhoz képest, és immáron 22 versenyző húzza a gázkart egyszerre a pályán - más tartalmi változtatás nincs.

Mint a legtöbb Milestone alkotásnál, úgy az MXGP-nél sem arról van szó, hogy egy rossz játékkal állunk szemben, egész egyszerűen csak annyira nincs benne ötlet, újítási törekvés, kreativitás vagy éppen vállalkozó szellem, hogy igazából azt sem érzi kellemetlennek, hogy egy másfél évtizedes standardhoz igazítja magát. Mondhatnánk, hogy ha kedveled a témát, akkor tégy vele egy próbát, de ebben az esetben bizonyára már van a birtokodban egy-két stílusbeli cím. Márpedig ekkor miért is vetnéd rá magad egy olyan játékra, amely a valamivel szebb külsőt leszámítva bizonyára semmi érdemlegeset nem tud ahhoz hozzátenni?...