Halo: The Master Chief CollectionTeszt

Két fajta játékost különböztethetünk meg egymástól: aki szereti a Halo-t meg aki nem. Középút nagyon ritkán van, így ha nagyon rövidre szeretném zárni a dolgokat, mondhatnám, hogy tessék, ez itt egy Halo Kollekció , ha eddig is bejött a Halo univerzuma akkor ennek is a polcodon a helye (akár fizikai akár digitális formában). Ha eddig is felállt a szőr a hátadon az egésztől, akkor most sem valószínű, hogy ez a te játékod lesz.

De mit kapunk valójában? Kezdjük azzal, hogy csak és kizárólag vizuális „tunningot” és nem extra tartalmat kaptak a különböző részek, így tartalmilag ugyanazok, mint amikor először megjelentek. A The MCC-ben meglepő módon (ide mindenki képzeljen egy kis dobpergést) Master Chief csodálatos és fantasztikus kalandjait követhetjük nyomom, így aki esetleg a Reach vagy az ODST részeket keresné, csalódni fog, hiszen - és ezt azoknak mondanám, akik nem jártasak a HALO univerzumban - azokban a részekben nem a jó öreg MC volt a főszereplő. A játék indítása után rögtön elérhető minden - ha negyedik résszel kezded, hát azzal kezded, nem kell végigtolni hozzá az előző hármat. Minden ott van, aminek ott kell lennie, szépen lebontogatva almenükre, az összes beállítással együtt. Nehézség, irányítás, egy vagy több játékos co-op és természetesen az elmaradhatatlan koponyák.

Az első Halo a három éve megjelent, felújított 360-as Anniversary kiadás még jobban kicsinosított verziója, ami, hasonlóan a többi részhez (kivéve a Halo 2-t. de erről később) immáron 1080p-ben és 60fps-ben élvezhetünk. Ugyanúgy elérhető az azonnali verzióváltás, azaz bármikor megnézhetjük, hogy milyen volt a 2001-es eredeti - és egyben meg is hallgathatjuk, hiszen a játék teljes zenei anyaga is átdolgozásra került. A látvány összességében remek, de még is vannak zavaró kis grafikai hibák, mint recegés a tárgyak szélén, némi pop-up és hasonlók, amit a nálam sokkal hozzáértőbb Digital Foundry-s srácok azzal magyaráznak, hogy az eredeti, 13(!) éves motort soha sem készítették fel a 60fps-re, így gyárilag nem bírja tökéletesen. De mondom: ezek tényleg csak apróságok, amik csak néha tűnnek fel és a játékélmény még mindig tökéletes, sőt: sosem volt még ennyire szép, gyors és intenzív.

Térjünk rá a gyűjtemény igazi ékkövére, ami a legnagyobb ráncfelvarráson esett át: a Halo 2-re. Ezt a részt a Saber Interactive-os fiúk szinte az alapokról építették újra, kicserélve a legtöbb textúrát, effektet, bevilágítást és gyanítom még egy csomó mindent, amiről mi mezei játékosok nem is tudunk. A végeredmény pedig igazán lenyűgöző lett, főleg a (CG) átvezetőknél, amiket oly nagy szeretettel mutogattak az elmúlt hónapokban. Konkrétan mindet kicserélték az eredeti ingame grafikával készültről a vadi új CG-kre - ezek igazi filmszerű élményt adnak. Az azonnali verzióváltást itt is meghagyták - aki nézte a szombati élő sztrímünket, több tucatot is láthatott belőlük, előszeretettel kapcsolgattunk. A kapcsolgatásnak ez esetben ára is lett, a Halo 2 egyedüliként a négy rész közül nem natív 1080p-ben fut, mivel konkrétan két grafikai motort kezel a gép egymással párhuzamosan a háttérben. Probléma? Tulajdonképpen az, de nekem játék közben nem sok tűnt fel abból, hogy akkor most 900p (vagy valami hasonló), és nem 1080. Ha az első résznél említettem, itt is megteszem: a Halo 2 zenei anyaga is átdolgozásra került, a váltogatás lehetősége itt is megvan.

A 2007-es Halo 3 anno rengeteg negatív kritikát kapott mivel nem érte el a 720p-s felbontást sem. Aki annak idején ráncolta miatta a homlokát, most nagyot lubickolhat az full-HD-ben, ennek a résznek tett talán a legjobbat az 1080p. Már az első pályán olyan látvány tárul elénk, hogy akaratlanul is elkezdtem nyomogatni a verzióváltás gombot, mivel hirtelen azt hittem, hogy ezt a részt is teljesen átdolgozták, csak elfelejtették megemlíteni / reklámozni. Természetesen azért látszik rajta, hogy nem egy mai csirke, és bár technológiailag messze nem tökéletes, valahogy a Bungie legendásan jó művészi és dizájn stílusának köszönhetően simán elmondható, hogy teljesen dögösen néz ki. A harmadik rész epikus csatái és az óriási terek remekül festenek nagy felbontásban, így még tovább fokozzák a monumentalitás érzését.

A sorozat legfelemásabb része a 2012-es Halo 4 lett - ő annak idején kapott hideget és meleget egyaránt a rajongóktól. Ez volt a 343 Industries első próbálkozása a sorozattal, és egyben az első olyan Halo, amit nem a Bungie fejlesztett. Egy dologban mindenki egyetértett: a játék bődületesen jól nézett ki, igazi technológiai parádét kaptunk egy akkor már hét éves géptől.

Ennek tükrében a full-HD verzió nem igazán igényelt felújítást, a Halo 4 a gyűjtemény legjobban, legdögösebben kinéző darabja. Kis túlzással (nagyon kicsivel!) simán megállja a helyét a jelenlegi lövöldék között is. A kor elvárásaihoz igazított felbontás, és a 60 fps áramvonalasította annyira a játékmenetet, hogy eszünkbe sem jut, hogy egy két éves játékot nyomunk. Még jobbá tehették volna az élményt, ha vették volna a fáradságot (értsd: még több időt és pénzt), és lecserélik az alacsony(abb) felbontású textúrákat.

A már megszokott kiegészítő lehetőségek ugyanúgy megtalálhatóak itt is, mint az előző részekben. A Halo 2 Anniversary kiadásához mellékeltek egy új Forge-t, vadi új funkciókkal és lehetőségekkel. Megszerkeszthetjük a saját videóinkat, lehet fotózkodni, avatart választani (100+ darab van belőlük!) és megnyitásuk különböző kihívásokhoz lett kötve. Külön öröm, hogy ha anno nagyon vágytál egy menő páncél-darabra, hogy az egymás elleni küzdelmekben még menőbben nézzél ki, de soha nem sikerült megszerezni, akkor nagy eséllyel most magadra öltheted majdnem az összeset. A megkötés annyi a Halo 4 esetében, hogy az előre kiválasztott szetteket nem tudod külön kombinálni, viszont átszínezésre most is van lehetőség.

Apropó: multiplayer. Sajnos e sorok pötyögése közben (november hetedikén) még mindig nem mennek a szerverek, így nem tudtam kipróbálni ezt a részt élesben. Az elsőnapos, 15 gigás patch lejött ugyan, de a multi (gyanúm szerint) a jövő heti megjelenésig nem lesz működőképes.

A tények: több, mint 100 pálya áll majd rendelkezésünkre a végleges játékban, ezek között olyan is, ami anno a Halo 1 PC-s verziójában volt játszható kizárólag. Teljesen átdolgoztak hat pályát a Halo 2-ből, amik nem csak vizuális, de lényeges tartalmi átalakítást is kaptak, megváltoztatva, és egyben kiegészítve a már meglévő taktikákat. Emellett megmaradtak az eredeti pályák is természetesen, sőt, az eredeti látvánnyal is játszhatóak.

Az összes valaha megjelent DLC is rögtön elérhető lesz. Meccs kereséskor lehetőségünk van (illetve inkább: lesz) kiválasztani, hogy melyik játék (sőt: annak is melyik verziójának) pályáin szeretnénk összecsapni a többi harcossal.

Az extrák sorát a már jól beharangozott HALO: Nightfall tv sorozat exkluzív elérése nyitja, ami a „HALO Channel” alkalmazás segítségével lesz elérhető november 11-én. a játék megjelenésével egyidőben.

Ugyanennek az alkalmazásnak köszönhetően elérhető lesz sok más, a HALO univerzummal kapcsolatos videó is. ahol többek között „Easter eggeket", és hasonló nyalánkságokat tudunk majd meg a világról. A fejlesztők megígértek, hogy egy ingyenes letöltés keretei között decemberben megkapjuk a negyedik részből már ismert Spartan Ops összes évadát, aminek én személy szerint külön örülök, mert annak idején javarészt kimaradt.

Plusz, aminek még ennél is jobban örülök: december végén elindul a Halo 5 zárt bétája, amihez a Halo MCC-vel kaptam hozzáférést.

Érdekes volt újra végigjátszani/megnézegetni a Halo-szériát, sok kellemes emlék köt hozzá, és nagyon kíváncsi voltam rá, hogyan öregedett. Az első két rész igazi mérföldkő volt a konzolos FPS-ek világában, ezért örökre kijár nekik a tisztelet.

Tény: ennyi év után eléggé fapadosak ezek a játékok. Nincs futás, pedig manapság már mindenhova rohanunk. Nincs dupla ugrás, nincs semmilyen speciális képességünk.

Ja és: a Halo 2 normál fokozata mai mércével a very hardnak felel meg, nagyjából. Röhögött rajtam mindenki, amikor sztrímeltem a játékot, ahogy falevélként hullottam percenként - pedig csak vissza kellett zökkennem 2014-ből tíz évvel korábbra. Az más világ volt. Tényleg.

Nem segített, hogy az irányítás mai fejjel nagyon furcsa, és igencsak szokni kell. Persze csak akkor, ha nem állítod át a menüben valamelyik újfajta kiosztásra. Tökéletes példája annak, hogy a 343 Industries mennyire beletette szívét-lelkét, hogy egy valóban teljes értékű, mindent, minden szinten lefedő gyűjteményt kapjunk.

A Halo: The Master Chief Collection egy közel tökéletes gyűjtemény. Nyilván: leginkább a rajongóknak. A cikk első mondatát utólag megcáfolva: lehet, hogy pont ettől kedveled meg a Halo-t, még akkor is, ha eddig nem érdekelt. Meglehet.