Oceanhorn: Monster of Uncharted SeasTeszt

Mint minden jól tájékozott játékosnak, így nekem is az volt az első gondolatom az Oceanhorn láttán, hogy végre valaki megint hozzá mert nyúlni a Zelda tankönyvekhez - már ami az ihletgyűjtést és a játékfejlesztési praktiákat illeti. Az eredetileg IOS platformokon hódító program kimaxolta azt, amit mobilon egy indie-Zelda klónnal el lehet érni, a koncepció pedig úgy látszik nagyobb képernyőkön is működik. Gyorstesztünk ugyanis az Oceanhorn: Monsters of Uncharted Seas pécés változatát veszi célkeresztbe, amely tisztességesen emeli át számítógépre az eredetileg mobilokra szánt élményt.

Meglepő vagy sem, az Oceanhornnal teljesen jól el lehet ütni az időt a monitor előtt is. Az alapfelállás teljesen Zeldás, sőt, hogy konkrétabbak legyünk a Wind Waker és néhány korábbi 2D-s kaland jelentette a fő csapásirányt a finn fejlesztők számára. Hősünk Arcadia múltjának árnyai és jövőjének bizonytalansága között evickél, miközben a családi örökség is a vállát nyomja: a környék nyugalmát veszélyeztető monszta legyőzésének feladata úgy tűnik ebben a kalandban is apáról fiúra (azaz hősünkre) száll. Túl nagy csavarokat azért ne várjunk a sztoritól, de ne felejtsük el azt sem, hogy a program nem a történetmesélésről szól.

Dióhéjban

## Mi ez?

Színes-szagos Zelda-klón, amely a Wind Waker atmoszféráját értelmezte újra, először mobilon, most pedig PC-n.

## Mire hasonlít?

[The Legend of Zelda: Wind Waker](http://www.gamer365.hu/show-article.php?id=1313&article), [The Legend of Zelda: A Link Between Worlds](http://www.gamer365.hu/show-article.php?id=1337&article)

## Mire jelent meg?

PC (tesztelt), IOS

## Mennyibe kerül?

[Steam: 14,99€](http://store.steampowered.com/app/339200/?l=hungarian), [GoG: 14.19€](http://www.gog.com/game/oceanhorn_monster_of_uncharted_seas)

Hanem a könnyed kalandozásról, a felderítésről és a puzzle feladványokkal megzuhantott labirintusokról. A főbb helyszínek mind-mind szigetekhez vannak rendelve, a közlekedés pedig hajóval történik e pontok között. A szigeteken aztán boltokat, furcsa figurákat, rejtekjáratokat és ellenfeleket is találhatunk vastagon, a dungeonokról nem is beszélve. A világ kibontogatása és a labirintusok komplexitása kellően változatos és a kihívás fokozásának íve is megfelelő. A mókázás során hősünk tarsolyában sorozatosan bukkannak fel a Zelda sorozatra oly jellemző tárgyak és varázslatok… (Gondoltátok volna, hogy még horgászni is lehet?)

Ezzel együtt a prezentáció és a kivitelezés is különlegesnek mondható. A helyszínek mintha egy 2D Zelda epizód térképfelépítését ötvöznék mondjuk az FF Tactics vagy legutóbb a Cpt. Toad kocka-elvű építkezési mentalitásával. Ez mind a látványra, mind a pályák kialakítására jelentősen rányomja a bélyegét. Persze grafikailag sem csúnya a látvány, mert az eleve csinos IOS szintet poligondúsítással, és fincsi effektezéssel (pl. Ambient Occlusion) turbózták tovább az északi grafikusok. No azért nagy dolgokra nem kell számítani, hiszen a már említett Tódi Kapitány, vagy az ihletforrásnak számító Wind Waker (pláne a HD változat) keresztbe megeszi az Oceanhorn-t, de azért indie mércével, a 15 Eurós árkategóriában abszolút nem rossz az, amit a játék produkál. (Csak az AMD kártyákkal történő teljesítménypanaszokat tudnánk feledni…)

Hogy mégis miben marad el az Oceanhorn egy klasszikus Zelda epizódtól? Nos a játék művészeti háttere messze nem olyan erős, mint egy Link-kalandban: az ellenfelek bénák (esetlenül is animáltak), a környezeti elemek idővel jellegtelenné válnak, és a pályadesign sem ér fel a kyotói óriás által felállított ipari sztenderd szintjéhez. Ami nagyon ott van, az a zene - nem is csoda, hiszen a roppant tehetséges finn Kalle Ylitalo mellett Kenji Ito és még maga Uematsu mester keze nyoma is rajta van a játék kottafüzetén.

PC-n is kellemes élményként írja be magát emlékezetünkbe az Oceanhorn, ez a tény pedig a mobilos alapanyag eleve erős mivoltáról is árulkodik. Természetesen semmilyen szinten nem tudja megütni az ihletforrások színvonalát, de sokszor azért közel jár a mércéhez. És azt sem árt figyelembe venni, hogy konkurencia híján egyedi játékórákat is nyújthat a pécés közönségnek. A tengeri szelek azt susogják, hogy esetleg konzolokra is ellátogat majd a kaland, így zárva be a kört, ami a játék pályafutását leírja. Kiitos, Cornfox & Bros - csak így tovább!