Crypt of the NecrodancerTeszt

A roguelike műfaj kétségtelenül az utóbbi idők „következő nagy durranása”, mindenki erről beszél, rengeteg indie fejlesztő próbál meg kiharapni egy szeletet a tortából, és hogy őszinték legyünk, kicsit kezdünk is besokallni már a randomgenerált labirintusoktól, meg a végtelenbe nyúló lootolásból. A Crypt of the Necrodancer szinte mindenben hozza az elcsépelt roguelike mechanikákat. Itt vannak a szokásos randomgenerált térképek, az egyre nehezedő ellenfél-seregek, a brutális nehézségű permhalálos feladatok és az ormótlan pixelekből generált látványelemek. Azonban mielőtt legyintenénk egyet, nézzünk rá a legfontosabb dologra, ami a feje tetejére állítja az eddig megszokott sémákat: a Necrodancer labirintusaiban ugyanis minden ritmusra történik, az ellenfelek lépésmintáitól, a kombózáson át, főhősünk mozgásáig bezárólag.

A ritmusra ugráló zsiványunkkal kell tehát egyre mélyebbre ásni a labirintusban, miközben egy meglehetősen sovány és érdektelen sztori bontakozik ki a hősünk előtt. A haladás és a tápolás mellett elengedhetetlen játékmechanikai elem a harc betanulása. Minden világban különböző ellenfelek várják hősünket, akiknek a mintáit és a védelmi réseit ütemre hangolva kell kisilabizálnunk. A pályákon a puha földfalakat is kiáshatjuk, valamint boltosokba, ládikókba, oltárokba és egyéb fantasy RPG sablonból kölcsönzött okosságokba ütközhetünk. A gyémántok kulcsfontosságú bónuszok, révén a HUB világban velük tudjuk permanens módon szélesíteni a lehetőségeink tárházát, de a pénz is fontos tényező - a nyert lóvé mennyisége függ a ritmusban töltött "kombó-időtől" is. A boltosok portékája nélkül sem lehetetlen boldogulni, de nagyon-nagyon sokat tud segíteni egy jó bevásárlás vagy egy ducira tömött ládikó, és mivel ugye roguelike játékról beszélünk, elhalálozás esetén kezdhetjük újra nulláról a kalandjainkat.

Dióhéjban

## Mi ez?

Egy roguelike játékokon nevelkedett nekromanta és egy midi-ritmusprocesszor szerelemgyereke. Egyedi mixtúra, ismerős alapokon.

## Mire hasonlít?

[Rogue Legacy](http://www.gamer365.hu/show-article.php?id=1270&article), [Dance Dance Revolution](https://www.youtube.com/watch?v=15tt_G_bfIE)

## Mire jelent meg?

PC

## Mennyibe kerül?

[14,99€](http://store.steampowered.com/app/247080/)

A négy, hangulatban és ötleteiben jól elkülönülő világ tartalmilag nem mondható rossznak, ám az igazi móka a sokféle főszereplő lehetőségeiben rejlik. Stílussajátosság, hogy a haladás érzete nagyon lassú; sokszor-sokszor fogunk újra nekivágni az adott szintnek, csak hogy egy kicsit messzebb jussunk, vagy néhány gyémántot bezsebeljünk. Aztán a HUB boltok egy idő után kifogynak (ebben a tekintetben a Rogue Legacyt jobban súlyozták), és marad az ügyességünk fejlesztése. A játékot amúgy könnyített módban lehet táncszőnyeggel is tolni, nekünk azonban a gamepad és a billentyűzet is elegendő kihívást biztosított, a bokánk megkímélése érdekében a dobozában maradt a Dance Dance Revolution periféria.

A játékba saját zenét is tudunk importálni, ám ennek az ütemdetektálása hangszeres muzsikák esetében hagy némi kívánnivalót maga után. Amúgy a program zenei felhozatala ügyesen teker egyet a chiptune-verklin, fogós és melodikus témák jönnek egymás után sorban - csak ne bámészkodjunk sokat a pályákon, mert amint vége a dalnak, a pályának is lőttek.

A játék grafikai teljesítménye nem túl erős, leginkább csak ráerősít a szokásos ellenérzésekre („Na már megint egy pixelhányás…”). Művészeti stílusa is inkább funkcionális, mint egyedi (furcsa keveréke a japán és a nyugati stílusnak), viszont a játékmenet audió részéhez nagyszerűen illeszkednek a ritmusra ugrabugráló, bólogató, partizó lények spritejai.

A Crypt of the Necrodancer nagy szerencséje, hogy a fő játékmechanikai eleme (a szívdobogásunk ritmusára hangolt akciózás) nagyon pöpec ötlet, és kellő műgonddal lett kivitelezve a mutatvány. Bár a prezentációjától nem fogunk elájulni, a kellemes dallamok viszik a hátán az élményt. Ha nem játszottad magad unalomig valamely korábbi stílustárssal, akkor a Necrodancer kiváló időtöltés lesz jó néhány estére. Sőt, jobbat mondunk, a ritmusos zsiványkodás a műfaj szüzei számára is remek bekapcsolódási pont lehet.