TorenTeszt

A Toren az a játék, melyről sokkal egyszerűbb lenne írni, ha picit jobb, vagy picit rosszabb lenne. Előbbi esetben nyugodtan dicsérhetném bizonyos pontjait, utóbbi esetében pedig lelkiismeret furdalás nélkül húzhatnám le. De nincs így, a Toren tipikusan az a játék, ami se nem túl jó, se nem túl rossz, csak… olyan közepes.

Vannak persze pozitívumai, ilyen például a története, mely bár több forrásból táplálkozik és komolyan oda kell figyelnünk, hogy ne legyen az egész egy nagy maszlag, azért egészen egyedi, megkockáztatom, érdekes tud maradni. Egy apró gyermekként kezdünk egy hatalmas torony aljában és igazából semmit se tudunk azon kívül, hogy valahogy meg kellene azt másznunk és ki kellene szabadulnunk. Aztán ahogy sorra kapjuk az apró, titokzatos verseket úgy tárulnak fel a torony titkai, nevet kapnak a szereplők, kiderül, hogy kit is alakítunk és miért kell neki kiszabadulnia.

Aztán ott van a Nagy Ötlet, a fícsör, amivel a játékot reklámozták: hősünk fejezetenként lesz egyre idősebb, az apró gyerek szép lassan érett nővé cseperedik, mely nem csak külalakban, de képességekben is megmutatkozik. Valljuk be, ez nem is hangzik olyan rosszul és ügyesen megvalósítva tényleg komoly fegyvertény lehetett volna.

A probléma: nincs ügyesen megvalósítva. Hősünket nagyjából négy-öt életkorban irányíthatjuk, ebből az első kettő szinte teljesen haszontalan (és viszonylag gyorsan át is lépünk rajtuk), a későbbiekben pedig nincs semmi különlegesség, egy sztenderd főhősnőt kapunk. És akkor még nem is nyafogtam olyan apróságok miatt, hogy hősünk ruhája mágikusan minden úgy alakul, hogy az adott életkorhoz passzoló legyen. Jó ötlet lett volna, ha a feladatok úgy épülnek egymásra, hogy minden életkorban meg tudjuk egy részüket oldani, de ilyen csak nagyon ritkán és nagyon bénán tárul elénk. A többi feladat pedig vagy olyan, mint amilyet már ezerszer láttunk, vagy olyan egyszerű, hogy gond nélkül megoldjuk őket - jól mutatja ezt, hogy a nagyjából két órás (nekem szinte percre pontosan ennyi kellett, a történet alatt igazából nem volt olyan pont, ahol megakadtam volna).

Legalábbis a feladványok miatt nem. Azoknál lényegesen komolyabb akadályt gördít elénk a játék technikai része, mely bizony erősen kritizálható. Van itt minden: az irányítás és kamerakezelés valahol az elviselhető és a rémisztően rossz határmezsgyéjén egyensúlyoz, a kisebb-nagyobb programhibák (kezdve a tárgyak egymáson történő átcsúszásától a láthatatlan falakba beakadásig) viszonylag gyakori vendégek és bár az elénk pakolt látvány határozottan stílusos, technikailag bőven letagadhatna egy-két generációt. Utóbbit ráadásul még tovább rontja, hogy a nem túl acélos látványvilág igen durva v-sync és esetenként frame rate hibákat is kap a nyakába. Ráadásul nem kevés opcionális, kihagyható álom van a játékban, melyekben viszont vannak olyan utalások a történetre, melyek nélkül tuti, hogy azt nem fogjuk megérteni. Mondanom sem kell, a Toren újrajátszási faktora is gyakorlatilag nulla, így semmi újdonságot nem jelent egy friss végigjátszás.

Szóval értitek, a Toren az a játék, melyet nem igazán lehet nyugodt szívvel gyűlölni, de túlságosan gyenge eresztés ahhoz, hogy komolyan vehessünk bárkit, aki rajong érte. Érződik, hogy a fejlesztők próbáltak egy különleges mesét különleges módon elmesélni, csak valahogy nem sikerült az egészet egy kedvelhető, komolyan vehető játékba csomagolniuk. Egy tipikusan közepes, szürreális kétórás kalandot kapunk, melyre másnap már jó eséllyel nem is fogunk emlékezni - maximum morogni, hogy miért adtunk pénzt ki rá.