Skyshine's BedlamTeszt

Egészen jó ez az őszi időszak azoknak, akik a posztapokaliptikus környezetben játszódó játékokat kedvelik. Nemrég jött a Mad Max, nemsokára jön a Fallout 4, ha pedig a köztes időszakot akarjuk kitölteni valamivel, akkor esetleg lehet tenni egy kört a Skyshine's Bedlammal. Nem véletlen azonban a feltételes mód: a Skyshine Games játéka sajnos nem kifejezetten lett olyan, melyet nyugodt szívvel mernék mindenkinek ajánlani.

A témát tehát már belőttük, stílus kérdésében pedig jobb híján nevezhetjük rogue-like játéknak, de talán pontosabb, ha úgy jellemezzük, mint a Banner Saga, FTL és mondjuk az Oregon Trail valamilyen fura keveréke - a nukleáris háború utáni pusztaságban. Célunk az, hogy a kontinens egyik sarkából elszállítsunk ezer embert a másik sarokba - a kettő közt pedig természetesen az életveszélyes pusztaság terül el. Hatalmas Dozerünk tehát elindul, onnantól pedig nekünk kell minden döntést meghozni, onnantól kezdve, hogy merre menjen egészen addig, hogy tegyen-e egy kitérőt kivizsgálni a pusztaság egy-egy környékbeli érdekes pontját.

Aki ismeri a fent megnevezett inspirációs forrásokat annak ismerős lehet a fenti játékmenet. Minden egyes megálló egy-egy döntés, minden egyes döntés egy-egy lehetőség arra, hogy egy pici előnyre tegyünk szert, de arra is, hogy olyan hátrányba kerüljünk, mely jelentősen megnehezíti, vagy akár éppenséggel lehetetlenné teszi a utunk folytatását. És bár úgy is dönthetünk, hogy amennyire csak lehet megpróbálunk a legrövidebb úton haladni célunk felé, néha mindenképp kell egy kis kitérőt tennünk, ha másért nem, feltölteni a készleteinket. Üzemanyag és élelem, ez az a két dolog, melyek hiányában tuti nem jutunk el a célunkig és amelyekből természetesen sosem pakolnak eleget.

A folyamatos veszély ellenére azért is érdemes lehet kicsit letérni az útról, mert a Bedlam által bemutatott világ egészen érdekes lett. Útonállók, mutánsok és őrült robotok nehezíthetik meg az életünket, fura vallásokat találhatunk, érdekes lényekkel léphetünk kapcsolatba - bár részletességben és kidolgozottságban a Skyshine Games játéka nem ér fel a Banner Sagához (még úgy se, hogy ez a játék is a Stoic által készített motort használja), azért a téma rajongói bőséggel találhatnak finomságokat benne. Érdemes még említést tennem a játék zenéjéről, mely abszolút profi munka lett, nagyon hangulatos, nagyon jól illik a témához és a környezethez.

Valószínűleg senkit sem lep meg a tény, hogy a legtöbb konfliktust kénytelenek leszünk erővel lerendezni - és sajnos ez az a pont, ahol a Bedlam hajlamos durván elvérezni. A Banner Sagából megismert négyzetrácsos terepen, de egy teljesen sajátos (és nem feltétlen jól működő) harcrendszert használva kell lerendeznünk a vitás ügyeket. Maga a rendszer egyszerűnek tűnik: a felek felváltva „léphetnek”, minden körben két akciónk van, de az teljesen rajtunk áll, hogy azt hogyan használjuk fel. Léphetünk valamelyik katonánkkal, vagy támadhatunk, ha az ellenfél megfelelő közelségben (vagy távolságban van) - nagyjából ennyi az egész. A problémám az, hogy ez az „egy kör, két lépés” megoldás megpróbálja kicsit a klasszikus körökre osztott, illetve az „akciópontos” harcrendszert vegyíteni, de nem igazán sikerül neki, egyszerűen az előbbihez túl sok ez a bármire használható két lépés, utóbbihoz pedig kevés, hogy csak kétszer léphetünk.

Ha pedig ez nem lenne elég, az ellenfelek mesterséges intelligenciája viszonylag könnyen kiismerhető és ezt kihasználva viszonylag gyorsan lehet olyan brutálisan erős egységeket létrehoznunk, melyekkel hurrikánhoz hasonlóan pusztíthatjuk végig a pusztaságot. Ameddig azonban nincs meg ez a technika, addig a fenti harcrendszer „garantálja”, hogy tíz esetből kilencszer legalább egy emberünk otthagyja a fogát - ez pedig súlyos gond, mert itt nincs a katonákból gyorsan rendelkezésre álló utánpótlás, egy-egy félresikerült csata megpecsételheti az egész túra sorsát.

Persze valahol pont ez a lényeg, hiszen az FTL-hez hasonlóan a Bedlam is brutális, sokszor eltúlzottnak tűnő nehézségével próbál magának vásárlókat találni. Ha pedig valaki vevő az ilyenre, ráadásul a témaválasztás se hagyja hidegen, akkor igazából nem egy rossz választás a Bedlam - igen, a harcrendszer kicsit furára sikerült, de megszokható és feltéve, hogy nem zsigeri szinten taktikai zseni az illető azért benne van a játékban tíz-húsz nekifutás, mire a tökéletes taktika kikristályosodik. A Skyshine's Bedlam nem fogja új szintre emelni a taktikai-utazós rogue-like stílust, de kellemes kikapcsolódás lehet két komolyabb posztapokaliptikus játék között.