WRC 5Teszt

Aligha mondhatjuk, hogy a ralis műfaj reneszánszát éltük át az évtized első felében, hiszen hiába termelt ki magából sorozatban négy WRC játékot is a Milestone csapata, ezek sokkal inkább voltak hiánypótló címek, mintsem különösebben jók. A rali-világbajnokság hivatalos licence most új kezekben próbálkozhat a kiteljesedéssel: a Kylotonn Games versenyjátékokra szakosodott részlege vette át a stafétát, akik eddig csupán a kínosan gyenge Motorcycle Clubot tették le az asztalra. Sebaj, két év alatt éppen kiéheztünk annyira, hogy ez ne jelentsen akadályt, így kíváncsian vetettük bele magunkat a WRC 5 remélt örömeibe...

Hogy ezek az örömök végül tényleg reméltek csak, vagy ténylegesen is jól szórakoztunk, arra nehéz röviden válaszolni. Nem tudunk eltekinteni ugyanis attól a ténytől, hogy - legalábbis az újgenerációs konzolon - jelenleg ez az egyetlen rendelkezésre álló ralijáték, így a WRC 5 hiánypótló léte ebben az esetben sem kérdőjelezhető meg. Ha oldalra pillantotok, akkor nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom: a Kylotonn alkotása sem vezetési élményben, sem látványban, sem pedig tartalomban nem képes az átlagos szintnél komolyabbat felmutatni. Ezzel együtt azonban mégiscsak ott van az, hogy aki - hozzám hasonlóan - komolyan vonzódik az autósport ezen erősen elhanyagolt virtuális ágazatához, az mégiscsak kap most valamit, amivel csillapíthatja az étvágyát.

A gond csupán annyi, hogy a WRC 5 - ha maradunk az étkezésnél - nagyjából az általános iskolai menzás kaják szintjét hozza: nem túl bizalomgerjesztő, íztelen, itt-ott pedig kicsit rágós is. A vezetési modell tekintetében nagyjából azt hozza, amit az elődök: nem teljesen árkád, de a szimulátortól is távol áll, és összességében nem különösebben mély. Az ilyen jellegű autóversenyek esetében az "oké, de akkor mennyire szórakoztató?" kérdést szükséges általában felvetni, ami ugyan szubjektív műfaj, de ha választani kellene, én a Milestone-játékok fizikáját választanám, ami ugyan szintén távol állt a parádéstól, de alapvetően tudott szórakoztató lenni a megfelelő szakaszokon. Ez utóbbi pedig fontos kitétel, hiába vannak ugyanis a megszokottnál hosszabb (átlagban 6-7 kilométeres) pályák a Kylotonn játékában, ezek többsége rendkívül unalmas és fantáziátlan, és sokkal kevésbé adják át a sportág sajátos hangulatát, mint mondjuk a Milestone-féle WRC 4. Mindez felejthető technikai megvalósítással párosul: a látvány érezhetően az előző generációból lett átmentve, a látótávolság és a környezet kidolgozása kifejezetten gyenge, komolyabb sebességnél pedig rendkívül zavaróak tudnak lenni a rendszeresnek mondható framerate-problémák.

Ami igazán szomorú, az az, hogy a WRC 5 mindezek mellett mindent megtesz annak érdekében, hogy ne is lehessen komolyan venni, olyan illúzióromboló elemek vannak ugyanis benne, amiket egy professzionális videojáték egyszerűen nem engedhet meg magának. Nevetségesnek tartom például, hogy egyetlen (!) kivételt (meg persze a totálkáros állapotokat) leszámítva nem fejeztem még be úgy szakaszt, hogy néhány tizedmásodpercnél nagyobb különbség lett volna az első két helyezett között. A másfél- és a hatperces szakaszon is; könnyű és zehéz fokozaton is; akkor, amikor tökéletesen vezettem, és akkor is, amikor tíz másodpercet bóklásztam a susnyásban. Ennek tükrében lényegtelen is, hogy a játék az etapok közben semmilyen visszajelzést nem ad arról, hogyan is állunk a többiekhez képest - igazából úgyis mindegy. De hogy tartalmi furcsaságokat is említsek: a karrier elején több csapat közül választhatsz, melyek különféle célokat fogalmaznak meg a szezonra, ezek azonban szinte semmilyen módon nincsenek visszacsatolva magába a játékba. Az itt-ott előforduló itinerhibákon pedig azért nem akadtam már fenn különösebben, mert ezek úgymond szériatartozékok: az elmúlt 5 évben sajnos mindegyik WRC játékban jelen voltak.

Csak hogy bizonyítsam, hogy a sok nemtetszés ellenére nem hánytam visítva a WRC 5 tesztelése közben: akadtak említésre méltó pozitívumok is. Az egyik ilyen a versenyekben rejlő kihívás, amely némileg magasabb a megszokottnál. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy (megfelelő beállítások mellett persze) sokkal könnyebb olyan sérüléseket szerezni, melyek aztán hatással vannak a menetteljesítményre. Másrészta hibázás következménye is nagyobb, hiába van jelen ugyanis az idővisszapörgetés lehetősége, nem próbálkozhatunk újra minden egyes elrontott kanyarral. A rewind funkció használata ugyanis a legutóbbi részszakasz elejére tesz vissza bennünket, amely akár 50-60 másodpercnyi vezetést is kukázhat, így sokkal inkább meg fogjuk fontolni a használatát, ami egyben óvatosabb vezetésre is sarkall bennünket. Kíváncsian várom emellett, hogy mit takar majd a főmenüben kacsingató eSport menüpont, ahol elviekben a valódi szezonnal párhuzamosan zajlanak majd a versenyek jövő januártól. Addig is kisebb egymás elleni kihívások keretein belül csaphatnak össze az online versengésre vágyó játékosok, méghozzá pólókért és egyéb WRC-relikviákért.

Aki tehát sokat várt a fejlesztőváltástól, annak csalódnia kellett: a Milestone ugyan nem remekelt az elmúlt években, némileg mégis ügyesebben és - a maguk szintjén - profibban ültették át virtuális formába a rali-világbajnokságot, mint a Kylotonn csapata. A WRC 5 ennek ellenére nem rossz, ideig-óráig elüthetjük vele az időt, ha már nagyon éhezünk a sárdagasztásra, ám összességében azt kell mondanunk, hogy semmilyen szempontból sem közelíti meg azt a színvonalat, ami a 2015-ös videojátékok sajátja.

A WRC 5 hiánypótló alkotásként áll oda a rajtvonalra, hogy a hangulatos raliélményre vágyók kegyeiért versenyezzen, unalmas pályái és illúzióromboló játékelemei azonban hamar lerontják az esélyeit. Ha megelégszel a funkcionális és tartalmi minimummal, illetve az itt-ott kifejezetten amatőr megoldásokkal, akkor a Kylotonn játéka ideig-óráig akár szórakoztató is tud lenni, a WRC 5 azonban összességében meg sem közelíti azt, amit ki lehetne hozni ebből a műfajból.

***WRC 5 | PS4 (tesztelt), PS3, Xbox One, Xbox 360, PC

Kiadó: Big Ben Interactive | Fejlesztő: Kylotonn Games***