Quantum BreakTeszt

Nem számoltam meg tételesen, hogy pontosan mik a Jack Joyce által a Quantum Break-ben leggyakrabban használt rövid mondatok, de ha tippelni kell , vulgaritás-sorrendben ezek lennének azok: "Holy Shit!" "What the hell!" és "What the fuck!". (A magyar nyelv mindezeket egy tömörebb, a férfi nemi szervet megidéző kérdésben sommázza, amit érzékenyebb olvasóinkra tekintettel most nem vezetünk elő.) A kérdés ettől függetlenül jogos: *mi a *** történik körülöttem? A rövid válasz: itt a világvége. A hosszabb válasz: itt az Idők Végezete, a szó legszorosabb értelmében, és a jelenlegi ismereteink szerint senki nem tudja megakadályozni. Azaz: Te, Jack Joyce, talán. Neked még van rá valami egészen minimális esélyed.

Jack Joyce amúgy elég problémás srác. Autótolvaj és kisstílű bűnöző, plusz valami sötét helyen még fegyverhasználatra is kiképezték. A tesója, Will elég jól teljesít (kvantumfizikával foglalkozik, géniusz), és az ifjúkori legjobbhaverjának, Paul Serene-nek (kvantumfizikával foglalkozik, géniusz) is nálánál sokkal biztatóbb sors jutott. A tanulság: jobban megéri kvantumfizikusnak menni, mint autót lopni, gyerekek. Feltételezve, hogy a lelkes kvantumfizikázásban nem találod fel az időgépet, és nem taszítod romlásba magad és az egész világot. Ebben az esetben lehet, hogy inkább a Jack Joyce-hoz hasonló agresszív fiatalemberek jelentik a megoldást. A Quantum Break erről szól. Paul Serene, a gyerekkori cimbora ugyanis valamit nagyon elront: az időgéppel végrehajtott első kísérlet, amihez Jack segédkezik, Will pedig fanatikusan ellenez, rendkívül rosszul sül el. Látszólag helyrehozhatatlan Hasadás keletkezik az időben, az általunk ismert világ pedig rohamléptékben elindul az Apokalipszis felé. Jack túléli a kísérletet, Will meghal, Paul pedig tizenhét évvel idősebben, egy dúsgazdag, komoly katonai erővel támogatott nagyvállalat vezetőjeként bukkan fel szinte azonnal, és közvetlenül felelős Will haláláért.

Mi történt? Időutazás (nyilván), a miérteket pedig egy klasszikus időutazás-koncepcióban, a kauzális hurokban kell keresni. Mielőtt felesleges karaktereket fecsérelnék a bemutatására, itt egy mindenki által jól ismert példa: a Terminátor. [VIGYÁZAT: spoilerek következnek egy több, mint harminc éves filmhez!] Szóval. Kyle Reese-t visszaküldik a jövőből, hogy védje meg a jövőbeli Ellenállás vezetőjének anyját, hogy a vezető (John Connor) megszülethessen a múltban. De: Reese lesz John Connor biológiai apja, így ha Connor nem küldi vissza az időben, nem is születhetne meg. Tessék, ez a kauzális hurok. A Quantum Break ugyanezzel dolgozik, csak háromszor (ötször?) jobban megcsavarva.

A Quantum Break sajátos formában adagolja a válaszokat: a játékban egész végig Jack Joyce szemszögéből látjuk (tapasztaljuk, irányítjuk) az eseményeket, a játék öt felvonása közé beillesztett élőszereplős mini-sorozat négy epizódjában pedig a Paul Serene (a rosszember) által uralt Monarch megacéggel, és a cég belső intrikáival foglalkozunk - ezzel párhuzamosan persze még mindig itt az Idők Végezete, és annak minden hozománya. Az élőszereplős tévé-akármi betétektől a bejelentésüktől fogva irtóztam, de (meglepetés!) a sorozat teljesen rendben van. Négy epizód, nagyjából húsz perces játékidővel, a játékból származó döntésekkel többé-kevésbé eltérő verziókban. A döntéseket mindig Paul hozza, és mindig két választási lehetősége van. Működik? Ha nem azt várod el tőle, hogy radikálisan más irányokba kormányozhasd a sztorit, akkor igen, érdemes kísérletezni a 4*2 választási lehetőséggel.

A színészi alakítások korrektek, a szöveg / dialógusok úgyszintén, motivációk szintjén ugyan többször is megremeg a sorozat, de így is hozza az elvárható emocionális löketet. Az alakítások frontján Aidan Gillan (Paul Serene) viszi a prímet, mondjuk a "gonoszokra" koncentráló élőszereplős epizódok neki is adják a legtöbb mozgásteret a karakter megformálására.

A másik oldalról: Jack Joyce története (ő maga mondja) egy szuperhős teremtés-történet, és ebben nagyjából ki is merül, amit Jack, mint karakter nyújtani tud. Hiába a megszokott beszédes név (Joyce = Choice), a Quantum Break főhősét nem fogjuk annyit emlegetni mint Max Payne-t, vagy Alan Wake-et. Egyszerűen azért, mert nincs sok emlegetni való rajta, annyit tudunk meg róla, hogy baromi dühős, és legszívesebben belefojtaná egy kanál vízbe egykori cimboráját, Paul-t.

A Quantum Break narratívája feszes, lendületesen halad előre, és ez jó dolog. Személyesen mégis visszasírom a Remedy kevésbé jólfésült, kevésbé hatékony és áramvonalas, buggyantabb történeteit. Ahol a "John Woo" volt a jelszó egy zárt ajtónál, ahol Mona Saxx-nak hívták a női főhőst, ahol északi mitológiát kevertek a sztoriba, ahol tobzódtak a Twin Peaks referenciák, ahol ezt a zenét dobták be egy élet-halál harc alá. A játékosra kikacsintás most sem hiányzik, de visszaszorul a másodlagosan gyűjthető információk birodalmába: a tévében Night Springs reklám megy, egy számítógépen pedig (például) egy lelkes amatőr időutazós forgatókönyvét találjuk, amiben a finn srácok önmagukat röhögik ki. Már csak ezért is érdemes összeszedni / megnézni az asztalokon elszórt doksikat, a számítógépeken az emaileket - a poénok mellett a sztori részleteibe alaposabban beleásó infókat zsákolhatunk be így. Jobban tetszett volna, ha mindebből (leginkább: a poénokból, és a szórakoztató őrületből) a fő történetszálba (szálakba) is átszivárog valami, nem így történt: a Quantum Break teljesen komolyan veszi önmagát.

Oké. elég a sztoriból, milyen maga a játék? Ha a Remedy által tizenöt éve finomított, időmanipulációt is tartalmazó third person lövöldözésről beszélünk, akkor a válasz: jó, és annyira jó, amennyit kinyersz belőle. Először is: bármennyire is annak látszik elsőre, a Quantum Break nem fedezékes lövölde. Lehet úgy is játszani, illetve: lehet ahhoz hasonlóan játszani, amikor az egyébként nagyon hatékony időmanipulálós képességeidet bevetve kinyírsz egy-két embert, aztán fedezékbe rohansz, visszatöltöd (minimum) a leghasznosabbat, az ellenfeleid köré lassítós időbuborékot varázsló Time Stop-ot, és újra nekik esel. És újra. És újra. A taktika a játék 80 százalékában működik, hatásos, győzni fogsz. És egyben roppant unalmas.

Lehet másképp csinálni. A Quantum Break a folyamatos mozgásra van kitalálva, arra, hogy az ellenfeleid helyzetét felfedezve, a célpontokat kiválasztva sorban végezz velük a képességeid ügyes, és időzített használatával. Hogy a villámgyors mozgást biztosító Time Dash-ből kijőve (bal ravasz azonnal beránt) lelassítsd az időt, és beadj egy fejlövést. Aztán újabb Time Dash, ezúttal bele magába az ellenfélbe, aki hátrarepül, te pedig arcon nyomod a sörétessel. Megfordulsz, jobbról hárman lőnek, felrántod a Time Shield-et, és a pajzs nyújtotta időleges biztonságban újratárazol. Pont marad annyi időd, hogy maximumra töltsd a Time Blast-ot. Ahogy a pajzs elporlad körülötted, pusztító időhullámmal teríted le a lábáról mindhárom ellenfelet. Még nincs vége: a távolban feltűnik egy gépágyút lóbáló, vörösen pulzáló ellenfél. Ez rosszat jelent. Vörös hullámok = valaki elszívja a képességeidet, kénytelen leszel kizárólag a fegyvereid erejére hagyatkozni. Na, MOST lehet fedezékbe vonulni.

A probléma az, hogy mindebből a játék első harmadában alig látsz valamit. Ahhoz, hogy a képességeidet igazán használni tudd, fejleszteni kell őket, a fejlődési rendszer pedig elég nyögvenyelős, jól-rosszul elrejtett idő-bigyókat (csakazértsem nézem meg, hogy mi a hivatalos nevük) kell felkutatnod a pályákon, és ezek szolgálnak valutául a képességek magasabb szintre emeléshez. A rendszer nem túl jó, mert nagyjából a játék utolsó fejezetére eredményezi azt a karaktert, aki a fent leírt manővert valóban végre tudja hajtani.

A harcon kívül a Quantum Break kínál egyszerű, idő-manipulálásra építkező feladványokat, és még egyszerűbb ugrálást. Előbbiekből kevés van, és tényleg egyszerűek, utóbbiból sincs sok, és ők nyugodtan ki is maradhattak volna a játékból. Emlékszel még tavalyról a "hídnak ütközik a hajó, és neked a megvadult idő által szétszedett roncson keresztül kell eljutnod a másik oldalra" videóra? Mi igen (és te is megnézheted odafent), kellett benne ugrálni, meg időgyorsítást használni, és akkor azt hittük, hogy ez lesz a lehetőségeket bemutató alap-pálya, amit egy rakás bonyolultabb szituáció követ. Rossz hír: ez konkrétan a legkomplexebb idő-ugrálós szakasz a játékban, és láthatóan kizárólag azért van ott, hogy ne csak lövöldözni kelljen, és kitolják a játékidőt a jelenlegi nettó kilenc órára (normál nehézség, ebből úgy másfél óra mozi).

A Quantum Break vizuálisan hozza azt, ami most, 2016 áprilisában az Xbox One-ból kipréselhető. A QB helyenként elképesztően filmszerű tud lenni az akciójeleneteiben, a Remedy ide dobott be mindent (effektek, rombolás, effektek és még több rombolás), ami a rendelkezésére állt. Lassulást két alkalommal tapasztaltunk játékmenet közben, a filmezés alatt viszont többet is - az online sztrímelt átkötő epizódoknál többször is felbukkant a "várj, most töltök" felirat. Igen, a filmeket sztrímelve kapjuk, aki helyben akarja tárolni őket, készüljön fel egy masszív (75 gigás) letöltésre. A Quantum Break nagy erőssége (a többszörösen emlegetett nagyon látványos effekt-orgián kívül) a helyszínek rendkívül aprólékos kidolgozása - ez régóta Remedy-jellemző, ezen a téren igyekeztek mindig a kor színvonalán a legjobbat nyújtani, most sincs másként. A kidolgozottságnak és a folyamatosan dézsából öntött effekteknek (a játék utolsó két fejezete a totálisan összeomló idővel gyakran szájtátós látványt nyújt) ára van, a kompromisszum (nem fogjátok kitalálni!) ismét a felbontásban kötetett meg. Ez dinamikus, megy le egészen natív 720p-ig, ha szükség van rá. Milyen az összkép? Nagyon jó, a karaktermodellek egyenesen szuperek, az átvezetőkben rendkívül részletes arcmimikával, összességében a QB simán ott van az Xbox One kínálat vizuálisan legsikerültebb darabjai között.

A Quantum Break izgalmas, a sztorimesélésben új utakon járó, technológiai szempontból jól összerakott játék. Jó játék - de nem nagyszerű játék, és ez különbözteti meg a Remedy korábbi próbálkozásaitól, amik kitűnőek voltak. Lehet, hogy egy kevésbé tévésorozatos megközelítés fókuszáltabb játékot eredményezett volna, lehet, hogy sokkal jobban oda kellett volna figyelni minden olyan játékelemre, ami nem lövöldözés. Azt hiszem építek egy időgépet, és visszamegyek 2013-ba, hogy ezt elmondjam nekik, abból még soha nem volt baj.

Tegnap, a Quantum Break sokadik végigjátszása után úgy éreztem, ez nem fog menni. Nem tudom, nem akarom megírni ezt a tesztet. Lehetetlen. Nem tudok írni arról, ami tökéletes. Nem jó, nem nagyszerű, hanem TÖKÉLETES. Ezer gondolat kavargott a fejemben, szavak, érzések, öröm, fájdalom, boldogság, éhség, szomjúság, vágy, rettegés. Leírhatatlan, megfogalmazhatatlan érzelemfelhő, most mégis megpróbálom pontokba szedve összegyűjteni, hogy miért a Világ Legjobb Játéka a Quantum Break.

1. Elképesztően jól néz ki, a Remedy Northlight motorja köröket ver a konkurenciára. Nem, nem a PC verzióról beszélek, hanem az Xbox One változatról.

2. Lehet, hogy nem fogod elhinni, de mégis igaz: a Quantum Break úttörő felhő-alapú rendszere gyakorlatilag high-end pécét varázsol az Xbox One-ból. Ne kérdezzétek, hogyan, a nagymamát sem szoktuk kérdőre vonni, hogy miért olyan finom az almás pite.

3. Ravaszul bonyolítja a történetét, mindig okoz meglepetéseket. Soha (mondom: soha) nem született még ilyen csavaros, meghökkentő, de mégis intelligens és tudományosan pontos történet semmilyen médiumban.

4. Azt hitted, hogy nem tudnak újat mondani a third person akciójátékok műfajában. Tévedtél, és a helyedben erősen elgondolkodnék azon, hogy szégyenkezzek egy kicsit. Nem vagy te véletlenül PS4 tulajdonos?

5. Barátilag mondom, tényleg: add el azt a konzolnak csúfolt izét, most még talán találsz rá vevőt, jövőre úgyis jön a következő, méregdrágán, LOL. XD :---)) Van rajta Quantum Break? Nincs rajta Quantum Break. Ennyi!

6. Olyan jól sikerült az Xbox One verzió, hogy pécétulajdonosoknak is erősen javaslom a cserét. Ha van VR szemüveged, hajítsd ki azt is, a pszichiáterem mondta, hogy előbb-utóbb mindenki bele fog őrülni ezekbe. Ismerem, nyolc éve kezel, mindig igaza van.

7. Lehet, hogy a harc elsőre kaotikusnak tűnik, a helyes szó inkább ez: tökéletes. A Remedy 15 éve csiszolja a lövöldözős játékmechanikát, és a QB-vel elértek arra a pontra, amikor szinte már túl jó, túl élvezetes a harc.

8. Tökéletes, nem tudom, nem bírom elégszer leírni a szót a Quantum Break kapcsán. Eddig tizenháromszor játszottam végig, nagyítóval kerestem a legapróbb hibákat. Nincs. Nincs ilyen. Még az options menün is rendszeresen elbőgöm magam, annyira fájdalmasan perfekt az egész.

9. Amikor először megmutattam a QB-t a srácoknak a PUA Akadémián, nem akarták elhinni, hogy ez tényleg játék, és nem az Avatar 2. "Viccelsz, bolondozol!" - mondták, és nagyokat kacagtak. Ritkán látom ilyen boldognak őket.

10. Kicsit félek a bohócoktól.

11. Hogy mennyi játékórát lehet kinyerni a Quantum Break-ből? Én ezer felett járok, egy átlagos játékosnál szerintem 500 óra környékén áll majd meg a dolog.

12. Ezer óra, tényleg? Mi ez, MOBA? Dehogy, azokat utálom. Akciójáték, barátom, az igazi férfiak zsánere. Az autóson kívül persze. Az autósok is az igazi férfiaknak valók.

13. Leszel a feleségem, Sam Lake?

14. Pszichiáterem mondja, hogy most már fejezzem be, megárt ez a sok okos gondolat, ha ilyen gyorsan adom ki magamból. Annyit azért még szeretnék elmondani, hogy a játék tökéletes.

15. ! Felkiáltójel, mert szeretem felkiáltójellel befejezni a mondandómat. Búcsúzóul itt egy, a Quantum Breakkel kapcsolatos érzéseimet jól összefoglaló idézet kedvenc írómtól, Oravecz Nórától.

"Azt akarom, hogy úgy nézzen rám, hogy igen, ő hozzám tartozik, de tudja azt, hogy mennyire törékeny minden, ami mögöttem lapul. Tudjon róla, tudjon mindenről, és pont ezért ragyogjon a szeme. Éreztesse, hogy több vagyok, mint aminek érzem magam. Jóval több, mert így fog arra ösztönözni, hogy igenis, menni kell előre. Egy ilyet nem tudnak szétszakítani, senkinek sincs hatalma felette."