One Piece: Burning BloodTeszt

A hidegzuhany azonban nem sokat váratott magára. A Spike Chunsoft munkásemberei ugyanis látszólag egy koncepció nélkül, ám annál tartalmasabb játékot akartak letenni elénk. Ha pedig ez volt a tervük, azt sikerült hibátlan teljesíteniük. Az elsőként minket fogadó sztorimód például nemcsak hogy meglehetősen rövid (amivel még nem is lenne önmagában akkora probléma), de mellé még teljesen önismétlő is. A fejlesztők ugyanis fogták a sorozat egyik kulcsfontosságú eseményét, nevezetesen a Marineford arc végét és e köré húzták fel a történetet. Ráadásul rögtön négy szemszögből. Így tehát ugyanazokat az eseményeket élhetjük át nem kevesebb mint 4 egymást követő alkalommal, mindössze az általunk irányított karakterek változnak.

És ennyi. Nincs tovább, nincs később megnyíló újabb történetalapú ütésváltás. Ha ezzel végzünk, lehetőségünk lesz kipróbálni a további játékmódokat, melyek közül természetesen nem hiányozhatnak az online és offline egymás elleni meccsek, de ezeken túl is akad még tennivaló. Ha inkább a gép ellen gyakorolnánk, a training mellett szerencsét próbálhatunk a Wanted menüpontnál, ahol előre megadott karaktereket kell elpáholnunk, néha pedig még azt is megszabják nekünk, kivel vívjuk meg a harcokat. A különböző nehézségi kategóriákba sorolt meccsek végén a játék értékel minket, a győztes párharcok végén pedig a virtuális bankszámlánk is gyarapodik, amiből új harcosokat és segítőket is vehetünk. Igen segítőket, ugyanis az aktív harcosok mellett passzív társakat is megnyithatunk, akik valójában különféle buffokat adnak nekünk. Karakterekből pedig akad bőven, ráadásul a riválisnak tekinthető Naruto játékokkal ellentétben itt nem foglal el egy karakter kettőnél több helyet a rosteren (kivéve az extra DLC harcosok). Ha pedig az „egyszerű” online ranglistánál komolyabb kihívásra vágyunk, csak bele kell vágnunk a Pirate Flag Battle módba, ahol egy frakcióhoz csatlakozva képviselhetjük választottunkat és küzdhetünk meg a többi legénység tagjaival, hogy aztán a szezonok végén a mi kompániánk legyen a legerősebb.

Jótól lopni nem szégyen, tartja a mondás, valószínűleg így gondolhatták a Spike Chunsoftnál is, ugyanis a nagy bunyós szériák sajátosságai mellett a CyberConnect2-féle Naruto játékok egy-egy megoldása is visszaköszön. Ezzel pedig önmagában semmi probléma sincs, hiszen ezek az elemei valóban jól működnek a Burning Bloodnak. A probléma inkább a harcrendszernél keresendő, ami azért mégiscsak az alapját jelenti mindennek egy ilyen játéknál. A One Piece: BB bevallottan lightcore verekedős játék, vagyis nem kell bonyolult kombókat napestig gyakorolnunk, ha sikeresek akarunk lenni, viszont azért némi változatossága van a játékban, köszönhetően a különleges képességeknek és a tag team opció kombinálásának. A valódi probléma ott üti fel a fejét, hogy a már említett speciális képességekből adódó kő-papír-olló felállás még az univerzumot kívülről ismerőknek is okozhat egy-két kellemetlen percet, nem is beszélve azokról, akiknek fogalmuk sincs arról, mit jelent a Haki vagy hogy Logia.

A koncepciótlanság nem csak a történeti mód, illetve a harcrendszer kapcsán érhető tetten, hanem a karakterkínálatnál is. A csekély sztorimód dacára a választható harcosok között a legújabb, Dressrosa arcig bezárólag mindenkit megtalálunk, legyen szó irányítható támogatóként vagy irányítható karakterként való szereplésről. Ennek okát pedig nem tudtam megfejteni. Ugyanilyen némileg értelmetlen húzás az amúgy is kurta sztoriba beleerőltetett időhúzó és sosem látott összecsapások.

Technikai oldalról sem teljesít hibátlanul a játék. A cel shaded dizájnnak és a folyton felvillanó effektfeliratoknak hála úgy érezhetjük, mintha egy mangafüzet lapjai elevenednének meg előttünk, mindez azonban csak ügyesen igyekszik elfedni, mennyire elnagyoltak is tudnak lenni bizonyos karakterke és textúrák kidolgozottságai. Audiós oldalról viszont mindenképp piros pontot érdemelnek a fejlesztők azért, mert a teljes szinkronstábot alkalmazták a játék kedvéért. Ez valószínűleg a büdzsé komoly szeletét elvehette, így a licenszelt betétdalokra már vélhetően nem maradt pénzmag. A zenék szerencsére így sem rosszak, csak hiányérzetet hagynak maguk után, főleg az ismerős orgánumok meghallása után.

A One Piece: Burning Blood mindent tartalmaz, amit egy rajongó elvárhat egy ilyen feldolgozástól és ami miatt a zsáner szerelmesei valószínűleg el fogják kerülni. Dicséretes, hogy a konkurenciához képest kicsit komolyabbat akartak lépni, azonban a jövőre talán nem ártana szem előtt tartani, hogy a kevesebb néha több. Narutonak például már hatszor bejött.