Song of the DeepTeszt

Akció, platformer, FPS. Humor, sci-fi, horror. Abban a korban, mikor a költséghatékonyság jegyében a fejlesztők megpróbálnak egyetlen hozzájuk illő stílust találni az Insomniac látszólag direkt úszik szembe az árral és cikáznak a különböző témák közt. És a próbálkozások sorának nincs vége: a Song of the Deep megjelenésével egy újabb stílust, a jobb híján metroidvaniának nevezett akció-kalandjátékot is kihúzhatják a listáról.

Méghozzá az igazi klasszikus metroidvaniát, a Song of the Deep ugyanis a környezetet leszámítva bár igazán jól használja fel a stílus alapelemeit, azokhoz nem tesz hozzá semmilyen újdonságot. A környezet pedig, ahogy a képeken is látható, a tenger alatti világ, ahova (szemben mondjuk a hasonló stílusú Aquariával) idegenként érkezünk, a főszereplő Merryn saját készítésű tengeralattjárójával indul a nyílt vízen elveszett apját felkutatni, azonban rövidesen kiderül, hogy az öreg halász által mesélt tenger, illetve a benne élő mesebeli lények és helyek nem csak kitalációk, nagyon is valóságosak és általában nagyon is veszélyesek.

Kapunk tehát egy méretes, bámulatosan hangulatos és jól kinéző világot, ahol bárhova mehetünk - feltéve, hogy rendelkezünk az akadályok leküzdéséhez megfelelő eszközzel. Nagyjából féltucatnyi fegyverrel és eszközzel szerelhetjük fel hajónkat, ezek egy része (mint a turbó vagy a radar) jellemzően az előrehaladást és kutatást segíti, de vannak fegyverek is különféle torpedók képében, illetve egy mágnesen kampó, amit fegyverként is használhatunk, de különböző tárgyak mozgatásához is jó lesz. Minden eszköz több szinten fejleszthető a világ különböző pontjain elrejtett kincsekért cserébe. Szóval ahogy mondtam: klasszikus metroidvania recept, viszont a jól működő fajta, minden egyes újdonságnak van hosszútávú haszna, van értelme visszanézni korábbi helyekre és a hozzám hasonló gyűjtögető mániásokat hosszú időre le fogja kötni a több száz eldugott kincs.

Ráadásul ez az egész egy nagyon ízléses csomagba van csomagolva. Az első képekből nem igazán érződött, de a Song of the Deep élőben és mozgásban bámulatosan szép. Csodás kézzel rajzolt környezetben kalandozunk, nagyon ügyes ahogy a tenger élővilága szó szerint körbe veszi piciny hajónkat és az előtérben, valamint a háttérben is zajlik az élet. A viszonylag méretes mélytengeri világ egészen változatos is, bár a stílus megkötései miatt markánsan különböznek az egyes területek, mindezt pedig rendkívül hangulatos zenei kíséret egészíti ki. A Song of the Deep az a játék, amire egész egyszerűen jó ránézni.

Viszont sajnos nem olyan jó irányítani. Az elején nem annyira érződik, amíg nincs túl sok ellenfél, illetve nagyobb, nyílt tereken vagyunk, addig egész szépen lehet a kis hajót irányítani, azonban amint szűkül a tér úgy válik egyre nehezebbé a dolog - és sajnos látható, hogy ez nem tudatos fejlesztői döntés, egyszerűen túlságosan légies az irányítás. Van egy rész a játék vége felé, mikor néhány halálos szörny elől kellett menekülnöm egy akadályokkal teleszórt folyosón, majd a különböző fegyvereket váltogatva kellett falakat szétrobbantanom. Azon a ponton, úgy a negyvenedik próbálkozás után, épp a falat kaparva azért elég választékosan tudtam már szidni a tisztelt fejlesztőket és azok különböző felmenőági rokonait. (Széljegyzet: kedves PC tulajok, bár elvileg nem kötelező, de erősen ajánlott a kontroller használata, a billentyűzet+egér páros egy további kategóriával rontja az irányítást.)

És a bajok itt még nem érnek véget, bár szerencsére a többi probléma ennyire talán nem komoly. Amennyire változatosak a helyszínek, annyira mérik szűken az ellenfeleket, talán ha öt-hat különféle fajtával találkoztam az egész játék folyamán (mínusz a főellenfelek). Ráadásul valószínűleg a fejlesztők is észrevették ezt, azonban az olcsó utat választották: míg a játék első felében a kék medúzák lesznek ellenfeleink, addig később a piros, majd a narancssárga testvéreik, a különböző színű lények pedig általában abban különböznek csak, hogy több lövést viselnek el, meg komolyabb sérülést okoz a támadásuk. És hogy felkerüljön a hab a tortára, valamiért elég komoly frame rate eséseket is képes a játék produkálni. Nem tartósan, általában néhány másodpercnél több ideig nem tart, viszont eléggé gyakran ahhoz, hogy zavaró legyen - ráadásul látszólag nem platformspecifikus problémáról van szó, PC-n és PS4-n próbáltam, mindkettőnél észrevehető ez.

És tudjátok mi a baj? Hogy egy kicsit feszesebb irányítással, változatosabb ellenfelekkel és a technikai problémák kikalapálásával ha nem is egy mérföldkövet, de egy bitang jól működő játékot kaptunk volna. Sőt, bevallom, hogy mikor kikapcsoltam a „hibakereső” üzemmódomat, akkor minden probléma ellenére is teljesen jól elszórakoztam, valahogy a mélytengeri kincskeresés annyira felüdítő volt, hogy miatta hajlandó voltam félrenézni a gondoknál. A Song of the Deep nem fog beállni az Insomniac meghatározó játékainak sorába, de ha éppen egy kis hasonló stílusú kikapcsolódásra vágysz és van erőd túllépni a fent felsorolt (és remélhetőleg idővel kijavításra kerülő) gondokon, akkor mindenképp érdemes egy próbát tenni vele.