Véget ér az egy héten át tartó visszaszámlálás: végre kiderül, hogy melyik az a játék, amely a legemlékezetesebb volt az előző generációból a Gamer365 szerkesztősége számára. Előtte azonban jön még kilenc másik - íme százas toplistánk utolsó szelete!
Ha érdekel, hogyan született a lista, kattints ide!
- Generációs Szerelmeink (#20-11)
- Generációs Szerelmeink (#30-21)
- Generációs Szerelmeink (#40-31)
- Generációs Szerelmeink (#60-41)
- Generációs Szerelmeink (#80-61)
- Generációs Szerelmeink (#100-81)
Braid - 2008 / Number None, Inc.
"A Braid szimplán mestermű, tényleg az, számomra legalábbis. A Braid az a játék, ahol a téma, narratíva és gameplay nem különálló elemként, hanem egységes, egymásra ható egészként kerül eléd, nem tudod, és nem is lehet szétválasztani őket. Ha példát kéne mondanom arra, hogy mi az, amit csak videojátékként lehet megvalósítani, elsőként Jonathan Blow játékát hoznám fel. " (Liquid)
"Én személy szerint úgy gondolom, hogy az előző generáció volt az, amikor a videojátékos történetmesélés egy teljesen új szintre lépett. A Braid pedig azon túl, hogy az egyik első nagy indie villanás volt konzolokon, ilyen szempontból is elképesztő csattanót tartogatott: egy ártatlan platformerből egy sokkolóan mély alkotássá vált a végére." (Drag)
BioShock Infinite - 2013 / Irrational Games
"Tucatnyi emléket írhatnék a BioShock Infinite-ről, nekem valahogy mégis egyetlen dolog az, ami miatt mindenképp ott kell lennie a toplistámon. Ez volt az a játék, melynek annyira a hatása alá kerültünk, hogy befejeztével telefonon hosszasan beszélgettünk Liquiddel arról, hogy most mégis mi a fene történt. A BioShock-trilógia méltó lezárása lett, a két DLC pedig pimasz módon még egy lapáttal rá is tett az egészre. Ahogy a Beach... akarom mondani a Barbershop Quartet is énekelte: "God only knows what I'd be without you." - még mindig itt van a fülemben. (Warhawk)
"Játékmenetét tekintve talán nem ér fel az első részhez, az azonban, amit a történet köré felépítettek, minden dícséretet megérdemel. Márpedig ha minden idők egyik legintelligensebb és legtrükkösebb videojáték-sztorijáról beszélünk, akkor belátható, hogy aköré lehet bizony egyet s mást építeni. Például egy elképesztő Columbiát." (Drag)
"Egy kezemen meg tudom számolni azon játékokat, amiknél a történet igazán meghökkentő volt, ahol a befejezés után hosszú percekig, akár órákig forogtak azok a bizonyos fogaskerekek a fejemben, megpróbálva helyére illeszteni a kirakós minden egyes darabját, és egészében látni a képet. Az Infinite pontosan ilyen volt, a kezdeti rossz érzést a gameplay egyhangúsága után a vége felé folyamatosan átvette egy új érzés, az egyik döbbenetből a másikba esés, a végére pedig teljesen magával ragadott. És amikor azt hittem, ezt már nem lehet fokozni, jött a Burial at Sea, és egy csapásra megint ott találtam magam, ahol az Infinite végén voltam. Csak ezúttal jóval nagyobb volt a döbbenet." (ne5h)
"Egyszer valaki bedobta, hogy a sztorit félretéve FPS-ként nem is működik olyan jól az Infinite. Pedig dehogyisnem. Minőségi, csiszolt, akciódús játék lett a tengeralatti BioShock játékok folytatása, amely olyan remekül használta ki a térben alaposan megnyíló játszótereit, olyan ügyesen vezette fel az új mechanikáit, és mindeköré olyan sztorival toldotta meg az egészet, hogy arra nem is nagyon volt példa a generációban. Csak arra lennék kíváncsi, hogy Schrödinger macskája melyik columbiai sikátorban kujtorog..." (Mcmacko)
"Egyik generációs szerelmem, sztorimesélés szempontjából ez egy atomjó játék, az utolsó félóra simán zsebretesz mindenkit. Minden más valahol az erős közepes és a nagyon jó között mozog (a hangulatba maximálisan beletaláltak), de az egész annyira kedves a szívemnek, hogy most rögtön el is indítom a "BioShock Infinite: Booker & Elizabeth voice actors sing "Will the Circle be Unbroken" videót a YouTube-on. " (Liquid)
Street Fighter IV - 2009 / Capcom, Dimps
"Utáltam ezt a negyedik részt. De tényleg. Ki nem állhattam, pedig ha rákerestek, a tesztben ódákat zengtem róla. Majd jöttek a szürke mindennapok, és visszasírtam (mint amúgy sokan mások) a SF3-at. Aztán jött Juri. Egy DLC karakter, aki megváltoztatott számomra mindent, és új életet lehelt az amúgy is világbajnok játékba. Aztán 500 órával és rengeteg frusztrációval később jön rá az ember, hogy a világ ideje sem elég egy ennyire összetett és kompetitív játékra. Szóval feladtam. Viszont az a több száz óra a mai napig felejthetetlen." (Ghz)
"2009 februárjának végén engedtek ki a kórházból, befáslizott lábbal, közepes tempóban bicegve elképzelni sem tudtam volna, hogy hogyan emlékezhetnék másképp erre az időszakra, mint Életem Legroszabb Hetei. Pár nappal ezután csak találkoztam Draggel, hogy átvegyek tőle valami szerkesztőségi példányt abból a mitikus Street Fighter IV-ből. Nem vártam tőle sokat (mi ez a grafika?). Aztán egyszer csak elkezdődött az Új Életem. :D Túlzok? Az a vicc, hogy nem. Mindig is hajlamos voltam belekockulni egy-egy játékba, de amit a Street Fighter IV-től kaptam, azt nem nagyon fogom elfelejteni. Megágyazott a későbbi SCII-es esport-mentalitásomnak, megtanított veszíteni, megtanított üvölteni, mint egy IQ-hiányos sakál, megtanított megállás nélkül gyakorolni... aligha fogom elfelejteni mindezt. És az egyetlen olyan játék, amiben tényleg nyugodtan állíthatom, hogy volt egy időszak (főleg a vanilla SF vége), amikor az ország legjobbjai közé tartozhattam. Nem "a" legjobb, de egy top 10-es, neadjisten top 5-ös pozíciót akkor és ott szerintem el tudtam volna csípni. Imádtam. Tulajdonképpen máig imádom, még ha nincs is energiám vele játszani oly sokat, mint akkoriban." (Oldern)
Red Dead Redemption - 2010 / Rockstar San Diego
"Bár sohasem játszottam az első résszel (ahogy gondolom sokan mások sem), és a GTA-k világa is csak egy epizód erejéig (Vice City) kötött le, az első öt perc lovaglás után tudtam, hogy ez valami más. Az az atmoszféra, hangulat, mérhetetlen szabadság és világ, amit megalkottak a mai napig megállná a helyét. Számtalan játékkal töltöttem számtalan órát ebben a generációban, de a RDR-nek kiemelt helye lesz a szívemben, mert egy olyan felejthetetlen kalandot adott, amivel sokkal könnyebb volt átvészelni a zord valóságban a mindennapokat az otthonomtól távol." (Ghz)
"Ahhoz képest, hogy az előző generáció mennyire tele volt fantasztikus játékokkal, mégis valahol azért ijesztő, hogy a Red Dead Redemption képi világa, hangulata mégis sok játéknál jobban belopta magát a szívembe. Máig emlékszem egy-két lovaglásra, vagy a történet arckaparósabb pillanataira. Mindezt úgy, hogy nem kedvelem különösebben a western zsánert, vagy a Rockstar öncélú erőszak-fétisét. És mégis imádnivaló a végeredmény." (Oldern)
Alan Wake - 2010 / Remedy
"A megválaszolatlan rejtély marad velünk a legtovább, és ez az, amire emlékezni fogunk a végén. Ezt nem én találtam ki, ez egy Stephen King-idézet az Alan Wake-ből, amely tökéletesen körülírja, miért zseniális a Remedy akció-thrillerje. Elgondolkodtató és intelligens történet, szuper karakterek, időtálló látvány és hátborzongató atmoszféra: már pusztán ezek miatt emlékezetes lenne az Alan Wake, de a fény, mint harci elem bevetésével játékként is elképesztően szórakoztató és izgalmas." (Drag)
"Az átlagos játékmenetű, klisékből építkező és az én ízlésemnek kicsit túl “sztívünkinges” Alan Wake bebizonyította, hogy a noir után a horror műfajjal is nagyon jót tesz, ha vegyítik a hamisítatlan Remedy-s bizarrsággal, a Sam Lake-i őrületről nem is beszélve. A finn tájakat idéző Bright Falls-ba bármikor elmennék éjszakai túrázni, az pedig mennyire metál már, hogy van rock koncerttel egybekötött tömegmészárlás?" (Siklara)
"Valahogy mindig jobban vonzódtam a sötétebb hangvételű játékokhoz és filmekhez, így jól emlékszem még az első néhány AW gameplay-re, hogy mekkora löket volt az a pár képkocka a noire-szerű megvalósításával, amely láthatatlanul hajít bele a thriller műfaj sötét bugyraiba. Elveszve az erdőben, elveszve a múltban, elveszve a csavarok szőtte kusza jövőben, még az Old Gods of Asgard is az asztalra csap, hogy a racionalitás minden szabályát semmibe véve repítsen tova az ismeretlenbe. Tipikusan az a játék, ami felnőtt fejjel játszva még izgalmasabb..." (Stinger)
"Alan, ébredj! A Remedy játéka többnek indult, mint ami végül lett belőle. Ám a túlélő-horroroknak így is egy olyan egyedi variánsát kaptuk a finn csapattól, amely a generáció legfontosabb, legmarkánsabb élményei közé tornászta fel magát. Bár az eredeti vízióért a mai napig fáj a szívem, az Alan Wake játékidejének java maximálisan emlékezetes marad számomra. A folyosón kialvó lámpák? A szigetre való megérkezés? Madarak? A hátborzongató színpad? A fatelep? A gát? Huh, újra elő kellene venni a játékot..." (Mcmacko)
"A látvány, az akció és a borzongás mesteri keveréke." - eddigi munkásságom egyetlen idézete, ami egy videójáték plakátjára került, és tartom magam hozzá!" (Liquid)
Portal 2 - 2011 / Valve Corporation
"A minap telepítettem Xbox One-ra, és a hideg rázott, ahogy újra és újra végignéztem a főmenü közben pörgő trailereket. Az első rész volt az innováció, a második rész pedig olyan tartalmat, univerzumot, karaktereket, sztorit, helyszíneket és vérbeli puzzle-feladványokat tett le az asztalra, melynek bármelyik elemét vizsgálva is közel járunk a perfekcióhoz. GladOS pedig - az egyik (ha nem A) legjobban megírt videojáték-karakter - a Portal 2-ben teljesedett ki. Koronát a Valve kopaszának a fejére!" (Mcmacko)
"April Ryan óta nem pipáltam olyan elképesztően jó női főszereplőt, mint GlaDOS, már ha szabad nőnek titulálni egy szadista személyiséggel felvértezett, ám rendkívül szellemesen alázó mesterséges intelligánciát. Ez persze önmagában édeskevés lenne a hibátlan játékmenet nélkül, hiszen ki gondolta volna, hogy ilyen élvezetes portálokban gondolkozni, és úgy lövöldözni, hogy abba a legrosszabb esetben is csak én halok bele? Hab a tortán, hogy a Portal 2 a nagyszerű előd szebb, hosszabb, és letisztultabb változata." (Siklara)
Dark Souls - 2011 / FromSoftware
"A megannyi titkot, rejtekutat, emlékezetes szörnyet, eposzi küzdelmet, és fura alakot rejtő Lordran legutolsó szegletét is fel akartam fedezni. A haldokló világ titokzatossága volt számomra a legfőbb vonzerő, és így közvetetten a nehézség is hozzájárult a függőséghez, hiszen addig nem nyugodtam, amíg le nem küzdöttem az újabb bosst vagy rémálomföldének beillő területet. A kötetlen karakterfejlesztésből adódó újrajátszhatóság, az egyjátékos módba ágyazott multiplayer és a fantasztikus zenék szintén hozzájárultak, hogy menthetetlenül a sorozat rabjává váljak." (Siklara)
"A legjobbkor érkezett. Hitevesztett, kegyetlen világával visszaadta a hitemet a játékvilágban - ironikus, nem? Az, hogy hogyan néz ki, mennyire újrajátszható, mennyire grandiózus, az már csak hab volt a tortán." (Oldern)
"Már-már giccsesen hangzik, de a Dark Souls számomra visszaadta azt, ami azt hittem, hogy már rég kiveszett a mainstream gamingből. Azt, ami valójában a videojátékok lényege: hogy ne csak megélni kelljen őket, hanem legyőzni is. A Dark Souls nem adja magát könnyen, ennél nagyobb jutalomérzetet azonban sosem éltem még át videojátékban." (Drag)
Prince of Persia - 2008 / Ubisoft Montreal
"Nem is olyan piciny szerkesztőségünkben mindenki egy kicsit mást szeret a játékokban - mint minden ember, úgy mi is különbözőek vagyunk. Ezzel persze semmi gond nincs, ám pont ezen okból adódóan nem túl gyakran fordul elő, hogy szinte egy emberként vagyunk képesek rajongani egy játékért. A Prince of Persia azonban egyike volt ezen ritka eseteknek - ha más nem, hát ez biztosan jól mutatja, hogy mindenképpen különleges alkotásról van szó." (Drag)
"Ha azt mondjuk, hogy az Ezeregyéjszaka meséi játék formában, akkor ez az a játék, amire azonnal asszociálok. Mint egy megelevenedett mesekönyv, ami szépségével, dinamikájával és a főszereplők közti kitűnő kémiával a mai napig újra és újra le tud nyűgözni." (Warhawk)
"Bár a Sands of Time trilógia is előkelő helyen szerepel kedvenc játéksorozataim között, de amikor egy spinoff már az ötödik percben kigúnyolja azt, aminek köszönheti, hogy létrejött, azt nem tudom nem imádni. Az új "herceg" és Elika párbeszédei remek aláfestést adnak a mesebeli kalandnak, miközben csodálatos helyszíneken pusztítjuk a sötétséget. A mágiával kevert platformer pedig a generáció egyik telitalálata. " (ne5h)
Mass Effect 2 - 2010 / BioWare
"Stílusának mestere, a generáció legjobb akció-RPG hibridje és minden idők legjobb űroperája a legnagyobbak áldását élvezve és a nagy öregek tapasztalataiból építkezve rengette meg a science-fiction műfaját. Fantasztikus hangulata és a galaxison átívelő hihetetlen szálai a második részben csúcsosodnak ki igazán, amely aztán a videójáték-történelem egyik legemlékezetesebb küldetésével vetíti előre a fojtogató dráma megjósolhatatlan kimenetelét. A XXI. század Star Wars-a? Nekem mindenképpen az." (Stinger)
"A Mass Effect 2 nem árul zsákbamacskát: már viszonylag korán tisztázza veled, hogy öngyilkos misszió vár rád a játék végén. A BioWare űreposzának második felvonása azonban pont ettől válik egyedi és felejthetetlen élménnyé: mert mindent eköré épít fel, és mert - pont ezen oknál fogva - itt kerül előtérbe a leginkább a társainkkal ápolt kapcsolatunk. A végkifejlet mindenki számára személyre szóló lesz - kevés játék volt eddig képes hasonlóra." (Drag)
"A trilógia legjobb darabja. Pont. Nem pusztán a karakterek háttértörténeteinek behatóbb megismerése és személyes küldetéseik miatt, nem csak a jól balanszolt akció-RPG gameplay miatt, hanem az egész öngyilkos küldetés miatt is, mely neve ellenére kellően földhözragadt tudott maradni, ugyanakkor bőven kínált epikus pillanatokat. " (ne5h)
Portal - 2007 / Valve Corporation
"Azért a franc se hitte volna, hogy pont az a játék fog ide, az első helyre kerülni, ami egy olyan csomag hármas számú versenyzője volt, melyben ott volt például egy Half-Life 2 Episode 2 is... Pedig ez történt, a Portal ugyanis azon ritka játékok egyike, amiben minden klappol, a sztori, a karakterek, a játékmenet, kinézet, irányítás, és még sorolhatnám... Egyiknél se érzed, hogy bármi hiányozna, hogy ezen még lehetett volna valamit javítani. És ha belegondolunk, akkor pont ez a Generáció Játékának kritériuma is, nem?" (Warhawk)
"Volt szerencsém úgy leülni elé, hogy nagyjából semmit nem tudtam róla. Az egyszerű, de mély mechanikák és a pályadizájn azonnal megmarkolták a szívem - de ezt el is vártam tőle. Azt viszont nem, hogy a steril akadálypályák idővel (szó szerint is) egy bizarr örvényben szétessenek, majd végül egy világ és történet részévé álljanak össze, mindezt olyan kivételes érzékenységgel adagolva, hogy életem egyik legnagyobb videojátékos meglepetését kapjam a végére. Lőjük ki az űrbe a Beatles mellé." (Rehynn)
"Messze ez a játék érdekelt legkevésbé a HL2 EP2 csomagban, aztán a barátaim, és a húgom is elájult tőle, szóval kipróbáltam, és... a Portal vegytiszta, minden elemében tökéletesre csiszolt élmény, az, amiért a videójátékokat kitalálták. Izgultam, agyaltam, nevettem, kérem a tortát!" (Liquid)
"Ha valaki azt mondaná nekem, hogy ajánljak neki egy videojátékot, mert utoljára valamikor még az előző évezredben látott olyat, akkor gondolkodás nélkül a Portalt mondanám. Akkora alapvetés, amekkora évtizedenként alig egy-kettő születik csupán." (Drag)