Nem túlzás azt mondani, hogy a Resident Evil 7első demója játékosok tízezreit mozgatta meg. Pedig nem csináltak semmi különlegeset a Capcom háza táján, csak éppen kihasználták az egyik legalapvetőbb emberi tulajdonságot, a kíváncsiságot - senkit sem hagyott nyugodni, hogy mire lehet jó az a fránya ujj, vagy hogy ki lehet-e nyitni valahogy a padláson lévő ajtót. A 'Beginning Hour' jött, látott és győzött, anélkül, hogy bármi lényegeset is elárult volna a játékról. Ez utóbbin pedig szerencsére az új 'Lantern' demó sem változtat - a Gamescomon volt alkalmunk kipróbálni.
Míg a Beginning Hour egy "játékon kívüli" kóstoló volt, mely a megújult Resident Evil alapjait hivatott bemutatni, addig a Lantern egy új elemre fókuszál: a bújkálásra. Ez a tizenöt perc már ténylegesen a játékból van kivágva, a valódi cselekményről és a főhősről azonban továbbra sem derül ki semmi, egy újabb videófelvételt nézhetünk ugyanis végig. Pontosabban irányíthatunk, nekünk kell ugyanis menekülnünk egy lámpással bóklászó őrült nőszemély, Marguerite elől.
Maga a játékmenet viszonylag egyszerű: a tereptárgyakat kihasználva mindig látómezőn kívülre kell kerülnünk, így amikor Marguerite elhalad mellettünk, mi továbbszaladhatunk a következő szobába. A feszültség tapintható, amire a romos, omladozó, mindenhol bedeszkázott ház csak rátesz egy lapáttal - az atmoszféra hasonlóan elsőteljes, mint az első próbaverzióban, az apró részletek, rések és fény-árnyék játékok pedig még jobban feltűnnek bújkálás közben. A klasszikus Resident Evil játékokban hangsúlyos puzzle-ökből is jutott egy kis kóstoló a rövidke demóban: egy szobor árnyékával játszadozva nyithattuk meg a továbbvezető utat.
Sokkal tovább nem jutottunk: ahogy a Beginning Hour szalagjában, úgy itt is jött a kivédhetetlen vég. Na meg persze a sokat sejtető "Welcome to the Family" üzenet, melyen keresztül kirajzolódni látszik valami háttértörténet-szerűség - pláne úgy, hogy Marguerite a Beginning Hour "főgonoszának" felesége. A Lantern demó (amiből egyébként nem lesz publikus verzió) teljesen más aspektusból mutatta be a Resident Evil 7-et, a kíváncsiságot pedig sokkal inkább a félelem váltotta most fel. A kettő azonban nem is áll olyan távol az egymásról: valójában mindkettő az ismeretlenről szól. Egy jó horrorjáték pedig éppen az ismeretlentől lesz jó - hogy aztán félünk tőle, vagy kíváncsiak vagyunk rá, az már részletkérdés. Egy biztos: a Capcom eddig jól csinálja azt, amit csinál - két hónap alatt két demót is lerakott elénk, mégsem tudunk igazából semmit. Remélhetőleg ez a sejtelmesség kitart a megjelenésig is!
RESIDENT EVIL 7 + PSVR = TÉNYLEG CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK
Lehetőségünk volt kipróbálni a játék 'Kitchen' névre hallgató VR-demójának legfrissebb verzióját is: igazából ezzel indult minden, és már tavaly is mutogatták a sajtónak - csak akkor még senki sem tudta, hogy Resident Evil 7 lesz belőle.
Hogy milyen? Röviden: elképesztően félelmetes. Pedig igazából nem történik benne semmi, csak végignézzük kikötözve, ahogy egy ocsmány nő meggyilkolja egy barátunkat, majd bennünket is. Az a feszültség azonban, amit a kiszolgáltatottság és a VR-élmény együttese teremt, semmihez sem hasonlítható. A Resident Evil 7 realizmusra törekvő, kissé szemcsés képi világa tökéletesen illik a VR-hoz, és bár hardveres teljesítményben hiába van egy szinttel az Oculus Rift alatt a PlayStation VR, az egész így is valószínűtlenül hihető és realisztikus. Éppen ezért tud működni. Ahogy a fejemet forgatva kerestem a bajlós csörömpölések forrását, az életem egyik legnyugtalanítóbb horrorjáték-élménye volt. Ha pedig arra gondolok, hogy lesz itt egy komplett játék is, ami eköré lett építve, mindennemű túlzás nélkül állíthatom: nem vagyok benne biztos, hogy ezt így, ebben a formában végig merném játszani.
***Resident Evil 7: Biohazard | PC, PS4, One
Fejlesztő: Capcom | Megjelenés: január 24.***