The Legend of Zelda: Breath of the WildPróbakör

Minden nagy franchise életében eljön egyszer A Nagy Változás ideje: amikor az alapkoncepció eljut arra a pontra, hogy csak egy nagyobb csavarral lehet megtartani az élmény frissességét. A The Legend of Zelda számára most jött el ennek az ideje, az új epizód, a Breath of the Wild szinte mindent a nyitott világú megközelítésnek rendel alá. És hogy mi a legjobb az egészben? Az, hogy hiába voltak már eddig is open world-elemek a Zelda játékokban, és hiába beszélünk napjaink első számú videojátékos trendjéről, a Nintendo tálalásában valahogy mégis frissnek hat az egész. Ez nem csak egy teljesen új Zelda, hanem egy kicsit új élmény is egyben.

A Breath of the Wild gamescomos demója a történetbe is engedett egy parányi betekintést, hiszen végignézhettük a cselekmény első negyedóráját. Link sok-sok éves álomból ébred az "új" Hyrule-ban, amely - a sorozattól nem megszokott módon - valamiféle modern technológia nyomait is mutatja: egyik legfőbb segédeszközünk például egy tabletszerű kűtyű, amiből többek között a világtérképet is elérhetjük. Megnéztük, és nem hittünk a szemünknek. A demó egy hatalmas fennsíkon játszódik, amely telis-tele van felfedeznivalóval, rengeteg játékórát tudtunk volna eltölteni rajta, ha van rá lehetőségünk - amikor azonban megtudtuk, hogy valójában csak a térkép két százaléka, teljesen átértékeltük az egészet. Így per pillanat csak annyit tudunk mondani, hogy a Breath of the Wild egy Zelda játék léptékével szemlélve felfoghatatlanul nagy - csak a végleges játékból fogjuk tudni leszűrni, mit is jelent igazából ez a hatalmas világtérkép.

A nagy ámuldozás követően nem is nagyon tudtuk, merre induljunk, hiszen a rövid bevezetőt követően - amely egyébként több ponton is arra utal, hogy a Wind Waker után járunk az idővonalon - a játék elengedte a kezünket. A Zelda-formulához már hozzászokott szervezetünket hirtelen annyi új impulzus érte, hogy hamar eltűntek azon félelmeink, miszerint a Nintendo nem biztos, hogy meg fog tudni tölteni egy ekkora világot. A teljes választ nyilvánvalóan csak a végső produktum lesz képes megadni, a Breath of the Wild társaságában eltöltött szűk óra azonban nem azt bizonyítja, hogy untuk a kalandozást. Sőt, az az igazság, hogy valójában semmi túlzás nincs abban a viccnek szánt dobozképben, amely egy gigantikus videojáték-mixtúraként vázolja az új Zeldát. Tényleg az.

Ezen a ponton nagyon könnyen beleeshetnék abba a hibába, hogy vad felsorolásba kezdtek, ám miután egy előzetesről van szó, ezért megpróbálok inkább a lényegre koncentrálni. Az pedig szerencsére egyszerű és letisztult, a Breath of the Wildban ugyanis megvan az a három dolog, ami tán a legnagyobb erénye lehet egy videojátéknak: jutalmaz, meg tud lepni, és el is tud szórakoztatni. A legfőbb jutalom talán maga az újdonságérzet: az, ahogy a más játékokban már csontig lerágott az elemek itt mennyire fel tudják dobni az egész koncepciót. Az, ahogy begyűjthetsz bármit a világból, legyen szó alapanyagokról, fegyverekről vagy éppen öltözékekről, hogy aztán szelektálj belőlük, kombináld vagy éppen fejleszd őket. Az, amikor egy közönséges tisztáson hirtelen felbukkan egy óriási kőszörnyeteg és máris egy trükkös minibossharc kellős közepén találod magad. Vagy az, amikor rájössz, hogy a tűz, a szél, és igazából minden egyes tárgy, elem és képződmény éppen olyan természetességgel "működik", ahogy igazából minden videojátéktól elvárnád, valójában azonban kevéstől kapod csak meg. Az új Zelda hiába tűnik óriásinak, közben mégis olyan míves és aprólékos részletekkel van tele, ami tényleg csak a legnagyobbak sajátja. És nem, tényleg nem fogok belekezdeni a felsorolásba - inkább pörgessétek végig ezeket a gifeket, többet mondanak minden szónál.

Csak hogy valami "rosszat" is mondjak: a Breath of the Wild jól néz ki, de talán nem olyan jól, mint arra előzetesen számítottunk. Félreértés ne essék: a képi világ és a színek használata első osztályú, és összességében minden jól harmonizál a hatalmas nyitott világgal, a nyers grafikai színvonalat tekintve azonban mintha gyengült volna valamelyest a Wii U verzió az eredetileg mutogatott változathoz képest - talán majd NX-en! Na de ez legyen a legfőbb baj: az új Zelda így is szívmelengető és - talán még ennél is fontosabb - friss élmény, rengeteg ötlettel és kismillió új játékrendszerrel, értékekkel és tulajdonságokkal bíró felszerelésekkel, craftolással, mélyebb harcrendszerrel, gyűjtögetnivalókkal és még ki tudja mivel. Na tessék, csak nem bírtam ki a felsorolás nélkül. Pedig a Breath of the Wild nem azért ígéretes, mert tele van mindenfélével. Sok open world játékban azért vannak dolgok, hogy legyenek. Hogy ne legyen üres a világ. Az új Zelda azonban az első benyomások alapján pont ettől az öncélúságtól tudott megszabadulni. A Breath of the Wildban ugyanis nem egyszerű dolgok vannak, hanem eszközök és lehetőségek, melyek között éppen a játékos fantáziája, kíváncsisága és leleményessége jelenti majd a különbséget. Ezek után pedig én bizony maximálisan tudok reménykedni - ezt javaslom nektek is, mert valami nagy van készülőben. Nem csak méretekben.

***The Legend of Zelda: Breath of The Wild | Wii U, NX

Fejlesztő: Nintendo EPD, Monolith Soft | Megjelenés: 2017***