Alienware Steam MachineHardver

Azt hiszem nem túlzok azzal az állítással, hogy a Steam hardverek megjelenésük óta keresik a helyüket. Ugye a GőzGépek életre hívásának alapvetően három oka volt: egyrészt a Valve (vagy még inkább Gabe Newell) félelme, hogy a 2012-ben megjelent Windows 8-cal a Microsoft megpróbálja a saját ökoszisztémájába zárni a fejlesztőket, a szintén akkoriban dúló harc a nappaliért, illetve az a feltevés, hogy a SteamOS alapját jelentő Linuxot leginkább játékokkal és mellé egy dedikált játékgéppel lehetne hathatósabban elterjeszteni. Tekerjünk előre 2016-ba, időközben kiderült, hogy a Windows 8 felé irányuló félelmek alaptalanok voltak (bár a sors furcsa fintora, hogy a Windows 10 esetében újra felbukkantak), a nappaliért zajló csata inkább a konzolok és a különböző streaming eszközök közt zajlanak, a SteamOS pedig… nos, létezik, de meghatározó gaming platformnak azért nem lehet nevezni. Azonban mindezek ellenére a gyártók némelyike továbbra is készít Steam Machine-t, nálunk nemrég az Alienware tavalyi aprósága járt, ezen néztük meg a hardver, az OS és úgy összességében a platform jelenlegi állapotát.

Ami elsőre meglepetésként ért a viszonylag súlyos doboz kicsomagolása után az a masina mérete, ami igencsak pici: nagyjából 20x20x5 centiméteres dimenzióival egy PlayStation 4 térfogatának a felét teszi ki (Itt van ni, mutatom!), egy Xbox One pedig minden bizonnyal jóízűen meg tudná enni reggelire anélkül, hogy meglátszana az alakján. Ráadásul a kis műanyag téglatest egészen csinos is, nincs túlkomplikálva, az a csapott sarok viszont jól mutat, ahogy a Steam és az Alienware logó (egyébként állítható színű, illetve ki is kapcsolható) világítása is. A tápegység egyébként a házon kívül kapott helyet, azonban az Xboxok power brickjeitől eltérően itt egy nem túl méretes, laptopokhoz használt kis bigyó lapult a dobozban. További meglepetés volt a gép zaja, pontosabban annak hiánya, csak a gépet csúcsra járatva és a hangerőt minimálisra véve lehetett a felpörgő ventilátort hallani.

Kis méret, halk működés, laptop tápegység, a tapasztaltabbak ebből már tippelhetnek a masinában lapuló hardverek fajtájára is. És aki az alacsony fogyasztású elemekre tippelt, az most veregesse vállon magát, mert valóban, a masinában egy kis fogyasztású i5 processzor, 8GB memória és egy 2GB-os GeForce GTX GPU lapul, melynek fajtáját az istenért se akarta a masina elárulni, de az internet népe valamilyen 7xx / 8xx mobil chipet tippelt (és a későbbiekben kiderül, hogy a teljesítmény is erre enged következtetni). Kívül a már-már szokásos csatolókat találjuk, 4 USB, két HDMI (egy ki- és egy bemenet), egy ethernet és egy spdif lyukba lehet mindenféle kábeleket dugdosni, mellette természetesen a masina wifin és bluetoothon keresztül is tud kommunikálni. Dióhéjban: egy közepes teljesítményű laptop, képernyő nélkül, ízléses házba csomagolva.

Ami azonban megkülönbözteti egy laptoptól (vagy akár az Alienware saját Alpha sorozatától) az természetesen a gépen lévő operációs rendszer, a SteamOS. Ami élesben lényegében egy Steam kliens, Linux alapokon, mely alapokat jó esetben az egyszeri felhasználó nem igazán fogja látni. Bekapcsolod a gépet, kicsit tölt, majd elindul a Big Picture Mode és lehet bejelentkezni, matatni a menüben. A vakolat mögé csak akkor lehet látni, ha valami elromlik, ami velem kétszer is megtörtént - azóta se tudom miért, de egy kikapcsolás után nem akart újra bekapcsolni a masina. Ezek után egyrészt egy vicces újraindítási metódus következett (én legalábbis olyat még nem láttam, hogy egy gépet teljesen áramtalanított állapotban kell újraindítani), valamint ilyenkor bejött egy „nyomj F5-t a folytatáshoz” rész, ami mondjuk kicsit zavaró, ha az embernek mindössze a kontroller van a kezében, de egy billentyűzetet bedugva azért áthidalható. Amennyiben kedvünk tartja, egyébként kiléphetünk a Steam kliensből, de ennek nem kifejezetten láttam hasznát.

Jön a nagy kérdés: de mivel lehet játszani rajta? Nos, általánosságban elmondható, hogy a Windowsos Steam játékválasztéknak nagyjából egyötödével, ez olyan 2500-2700 játékot jelent jelenleg. Nálam a sok indie játék miatt ez az arány 30% fölé mászott, ami jól mutatja azt is, hogy jellemzően milyen játékokat találhatunk ebben a választékban. Aki a legfrissebb AAA címeket (urambocsá' az Origin, Battle.net vagy Uplay klienseket) keresi, az itt ne is próbálkozzon, a kisebb, független játékok viszont igen szép számban megjelennek ezen az operációs rendszeren is, mellettük pedig néhány régebbi nagyobb címet is kipróbálhatunk.

Igen ám, de itt jön a nagy probléma: a viszonylag kis teljesítményű hardver, illetve a nem túl tökéletes operációs rendszer miatt nem érdemes arra számítanunk, hogy a grafikai kánaánba csöppenünk, lényegében a magasabb beállításokat érdemes alapból elfelejteni, ráadásul azért néhány játéknál érezhetően döcögős már az alapvető stabilitás kérdése is. Hasonló specifikációjú gépet nem tudtam szerezni, de megtették mások és a tesztek alapján több tíz százalékos eltérések tapasztalhatók frame rate-ben és nem a Steam Machine javára. A gépen egyébként működik a "házon belüli" streamelés, hasonlóan a Steam Linkhez, tehát mondjuk ha van otthon egy erősebb PC, akkor onnan átlőhetjük ide a játékokat, azonban itt ugye felmerül a kérdés, hogy ehhez miért nem a lényegesen olcsóbb Linket használjuk, valamint pont úgy, ahogy annál a masinánál is, itt is érdemes figyelni arra, hogy csak kábeles hálózati kapcsolattal érdemes próbálkozni, wifin rémisztően labilis a streamelés.

A csomag legérdekesebb pontját a végére hagytam, ez pedig a Steam Controller. A néhány hetes tesztelés után arra jutottam, hogy abban mindenképp elérte a Valve a célját, hogy ezzel a kontrollerrel egyszerűbben lehet azokat a játékokat irányítani, melyeket egérre és billentyűzetre terveztek - viszont cserébe lényegesen nehezebb azokat, melyek „tradicionális” kontrolleres támogatással készültek. Példának okáért a verekedős játékokat érdemes alapból elfelejteni, a kar még csak-csak, de a „lapos” D-pad egyáltalán nem kényelmes hozzájuk, ahogy FPS játékoknál is erősen szokni kell, autós játékoknál pedig a meglepően rövid utat bejáró ravaszok lehetnek zavarók. Másrészről viszont például a Civilizationhöz hasonló stratégiai játékok kis gyakorlás után kényelmesen irányíthatók voltak, ott jó szolgálatot tesz a jobb oldali trackpad, valamint nagyon mókás tud lenni, hogy totálisan újraprogramozható a kontroller gombkiosztása, azaz ha mondjuk egy billentyűzetre tervezett játék egyik billentyűjét akarjuk a kontroller egyik gombjára beállítani, azt is nyugodtan megtehetjük - akár játékonként külön-külön. Ergonómiában nem tűnt rosszabbnak mint a jelenlegi konzolos társai, mondjuk utánuk a gombok elhelyezkedését és kiosztását eléggé szokni kellett.

A Steam Machine rendszer útkeresése kitűnően tetten érhető ezen az apró masinán. Asztali gépnek, konzolt kiváltó eszköznek hardverben gyenge és behatárolt a szoftver választék, streameléshez pedig viszonylag drága (a jelenleg elérhető változatok olyan 270ezer forinttól indulnak felfelé). Érdekességnek persze tökéletes, de kötve hiszem, hogy az Alienware üzleti stratégiájában oda próbálnák pozicionálni.