Battlefield 1Teszt

Százéves technológia, százéves konfliktusok, százéves halálok. Úgy 15 millió. A Battlefield 1 olyan dolgokat mutat be, olyan dolgokról szól, melyek mai ésszel, egy évszázad távlatából nemes egyszerűséggel felfoghatatlanok. Tudjuk, érezzük persze, hogy az első világháború valami elképesztően borzalmas folt világunk történelmében - a DICE alkotása is már az első percekben megalapozza mindezt, ahol saját bőrünkön keresztül kell szembesülnünk alig húszéves katonák értelmetlen halálával. A Battlefield 1 azonban nem szalad bele a saját csapdájába. Nem próbál élményjáték lenni, nem próbál átadni semmit. Hogy nem tud, nem akar, vagy egyszerűen csak nem érezné erkölcsileg elfogadhatónak, az igazából lényegtelen. Ami számít, hogy a Battlefield 1 egy egyszerű háborús videójáték, az első világháború pedig nem valamiféle apropó - csupán egy eszköz, amivel új körítést adhatnak az egésznek.

A Battlefield 1-nek nem célja, hogy elrettentsen vagy éppen moralizáljon, sokkal inkább egy látványos történelemóra, amely ugyanakkor egy percig sem felejt el videójáték maradni. Hogy el tudod-e képzelni, hogy száz évvel ezelőtt tényleg így zajlott egy háború? Furán hangzik, de igazából lényegtelen. Sőt, bizonyára valamennyi "költői túlzás" is szorult a fejlesztőkbe, de az egész azért tud működni, mert nem ez a lényeg. Mint ahogy az Assassin's Creed sem azért működött soha, mert tökéletesen festette le a Szentföld keresztes hadjáratait vagy éppen a XVI. századi Konstantinápolyt. Hogy akkor mi a lényeg? Az, hogy kellett valami, amivel a Szokásos Őszi Modern Shootert - mert most ugyebár ez a változat a divatos - valahogy frissebbé lehet varázsolni. Ha kell, hát azzal, hogy visszamegyünk a múltba - méghozzá annak azon szeletébe, ahol nem sűrűn jártunk eddig.

Mindezt azért próbáltam ennyire hangsúlyozni, mert a Battlefield 1 kampányán egyértelműen érződik, hogy nem témaként használja az első világháborút, sokkal inkább eszközként, ami által ha nem is új, de az átlagosnál mindenképpen szokatlanabb szituációkba sodorhatja a játékost. Lomha puskák, pontatlan géppisztolyok és fájdalmasan hosszú újratárazások: a fegyverarzenálra és magára a harcra talán a "kényelmetlen" a legmegfelelőbb jelző. Fontos azonban, hogy ez egyáltalán nem negatív értelemben értendő, az elmúlt évek high-tech küzdelmei után mindenképpen felüdülés találkozni mindazokkal a vívmányokkal, melyek lényegében a modern harctechnika alapját képezték. Nem is beszélve a mustárgázról vagy éppen a lángszóróról, melyek a Battlefield 1-ben valóban pusztító erejűek - pedig gamer ösztöneink nem feltétlenül sugallnák ezt múltbéli játékos tapasztalataink alapján.

Mindezek tükrében talán nem is meglepő, hogy a Battlefield 1 nem a jól megszokott hatásvadász hullámvasút-sztorival vár bennünket, hanem úgynevezett Harci Történetekkel (War Stories), melyek teljesen különálló, bármilyen sorrendben teljesíthető minikampányként funkcionálnak. Az elmúlt évek Battlefield játékai nem éppen a kiemelkedő egyszemélyes kalandjaik miatt maradtak emlékezetesek, a Battlefield 1 esetében azonban nagyon szép munkát végzett a DICE. A felépítésből adódó kötetlenség miatt egyrészt nincsenek földrajzi határok, így Franciaországtól kezdve az Alpokon át egészen a Közel-Keletig több hadszíntéren is megfordulhatunk. De a játékmenetet illetően is bátran elengedhették fantáziájukat a készítők, melynek következtében vezethetünk tankot, lehetünk újonc pilóta, lopakodhatunk a sivatagban vagy éppen bádogba zárt egyszemélyes hadseregként is pusztíthatunk - mindezt anélkül, hogy az egyes epizódok egymásutánja erőltetetté válna. A 30-90 perces kis minisztorik többsége jól eltalált lett, és nem is igazából a háborúról szólnak - inkább személyes történetek, szerethető karakterekkel és aprócska katarzisokkal a végén. A DICE ugyanakkor a kontextusra is jól figyelt, így mindig megkapjuk a kapcsolódó történelmi hátteret is, extra "tanulsággal" szolgálva így az egyes fejezetek végén.

A kampányról összességében elmondható, hogy nem túl mély, nem túl emlékezetes és sajnos nem is igazán hosszú. Ugyanakkor koncepcionális szinten nagyon jól működik, éppen ezért elismerés illeti a DICE csapatát, hiszen nem a megszokott sablonok mentén próbáltak építkezni - a Battlefield 1 kampánya így utólag mégis olyan lett, mint amilyennek lennie kell. Remekül felkészít emellett bennünket a játék lényegére, a multiplayerre is. Hiszen nem elég, hogy alaposan megismerteti velünk szinte az összes szituációt, harceszközt és járművet, amik az online csatákban várnak majd ránk, de a küldetések során is folyamatosan szembesít bennünket azzal a nyitottsággal, ami a Battlefield játékok pályadizájnját jellemzi. Mert ne legyenek kétségeid: a Battlefield 1 továbbra is akkor mutatja meg igazán, mire képes, amikor 64 játékos egymásnak esik egy hatalmas mapen.

Ezzel át is térhetünk a lényegre, vagyis a multiplayerre, hiszen a Battlefield 1 társaságában töltött játékórák többségét ebben a menüpontban fogjuk leélni - ez aligha lehet meglepetés bárki számára is. Hogy miről szól a Battlefield multiplayere? Leginkább az óriási pályákról, a járművekről (a ló is az!) és az egymással párhuzamosan zajló, akár 64 játékost megmozgató csatákról. Hogy hozott-e bármi mást a Battlefield 1? Nos, ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor nem, csak a kezdetleges harceszközök miatt mindenki sokkal bénább, mint eddig.

Mindez persze erős sarkítás, de olyan szempontból talán igaz, hogy a Battlefield 1 jó eséllyel az eddigi leginkább "skill-alapú" epizód, már ami a fegyveres harcot illeti. A gunplay azon túl, hogy baromi élvezetes, remekül átadja a kor technológiájának nehézkességét és kiforratlanságát, így a megszokottnál nehezebb a mesterévé válni egy-egy fegyvernek - ellenben ha sikerül, annál nagyobb lesz a játékélmény. Fontos szerepet kap emellett a körülményekhez való alkalmazkodás is, hiszen a fényviszonyok és a látótávolság változása - mondjuk egy homokvihar esetén - könnyen kihatással lehet egy-egy csatára. Nem is beszélve a rombolhatóságról, ami talán a Bad Company 2 óta nem volt ennyire részletes, így elég gyakran elő fog fordulni, hogy ami a meccs elején még tuti menedék vagy éppen tökéletes camper spot volt, abból az összecsapás második felére nem marad több törmeléknél. Ezek a "változók" egyfajta természetes balanszt visznek a játékba, hiszen előbb-utóbb mindenki ki lesz zökkentve a komfortzónájából. Arról nem is beszélve, hogy ezek az extrém körülmények igazán látványos momentumokat tartogatnak - na nem mintha a Battlefield 1 egyébként ne lenne csúcstermék audiovizuális szempontból.

Ami a játékmódokat illeti: visszatért a két legnagyobb klasszikus, a Conquest és a Rush, melyek közül előbbi a pályán kitűzött ellenőrzőpontok elfoglalásáról és őrzéséről, utóbbi pedig a támadó csapat folyamatos előrenyomulásáról szól. Kár is ennél jobban részletezni őket, hiszen igazi újdonságot nem jelentenek - az Operations már annál inkább, amely leginkább a két említett játékmód felturbózott, nagyszabású kombinációjaként jellemezhető. Az egész már attól különleges, hogy a küzdelmek történelmi háttérrel is rendelkeznek, arról nem is beszélve, hogy két-három mapen keresztül húzódó összecsapásokról van szó. Az Operationsben mindig van egy támadó és egy védekező csapat, akárcsak a Rush-ban, a frontvonal előretolása pedig kitűzött helyek egymással párhuzamos elfoglalásával lehetséges - innen a Conquest párhuzam. Mindezt azonban számos egyéb tényező bonyolítja, amiktől valóban magasabb szintre lép az egész. Ilyen például az, hogy a támadók számára meghatározott mennyiségű respawn áll rendelkezésre, így ebből kell gazdálkodni. Akkor sincs azonban vége, ha nem sikerül elfoglalni egy szektort, ekkor ugyanis egy Behemoth "szuperjármű" fogja segíteni őket a második hullámban. Lényegében egy olyan szisztémáról beszélünk tehát, melyben van egy beépített handicap rendszer - ez biztosítja, hogy egy több mapen át zajló küzdelem végig izgalmas maradjon, és akár egy órán át is eltartson.

A multiból természetesen nem hiányozhat a fejlődés és a testreszabás lehetősége sem. Utóbbira leginkább a Battlepackek nyitogatása ad lehetőséget, melyekből különböző ritkaságú fegyverskineket bonthatunk. Míg a fejlődési szisztéma lehetőséget ad arra, hogy bővítsük a rendelkezésünkre álló fegyverek tárházát, ezáltal még inkább a saját játékstílusunkhoz igazíthatjuk arzenálunkat.

Igazán komoly fogást nem nagyon lehet találni a Battlefield 1-en: aki egy minőségi online háborús játékot várt némi adalék sztorival, az megkapta. És... ennyi, ha van hibája a Battlefield 1-nek, akkor leginkább az, hogy "kiszámítható", összességében ugyanis nem nagyon gördíti előre azt a műfajt, amit képvisel. A rajongóknak ez bizonyára bőven elegendő lesz, a szokatlan körítés azonban inkább csak egyfajta friss érzetet nyújt, mintsem új impulzusokat, és ezt mindenképpen érdemes tisztázni. De ha ilyen szívonalon kapjuk mindezt, mint most, akkor ez legyen a legnagyobb bajunk...

A Battlefield 1 nem csillogtat innovatív szikrákat, az első világháborús körítéssel azonban éppen annyit tud frissíteni a recepten, ami miatt ismét érdemes fejest ugrania a grandiózus csatákba az online háborús játékok szerelmeseinek. Emellett - rövidségén túl - ezúttal a kampányra sem lehet panaszunk, így összességében egy színvonalas darabbal tért vissza az FPS-piacra a DICE szériája.