Nintendo Switch, szétszedveHardver

Amikor pár éve először elindultak az internetes pletykák a Nintendo új, “NX” kódjelű konzoljáról, még semmit nem tudtunk, de minden lehetségesnek látszott: egyesek tutira vették, hogy a Nintendo előjön egy bikaerős asztali konzollal, mások inkább egy gyengébb, de hordozható gépre tippeltek. Ma már tudjuk, hogy az utóbbi tábornak volt igaza - immár mindenkinek elérhető az új N konzol, a Nintendo Switch.

Már tavaly beindult a szivárgás a hardvert illetően, hogy vajon mi van és mi nem lesz benne. A Youtube-os Digital Foundry csatorna az elsők között hozta le, hogy a gép szívét egy régi PC-s ismerős, az nVidia szállítja, azon belül is a mobilkészülék-hardware osztályba tartozó Tegra készlet a szerencsés nyertes. Bár a chipset már közel két éves, majdnem egy-az-egyben ezt találjuk a 2017-es nVidia Shield TV mikrokonzolban. A Switch változat némi változtatásokkal érkezett, ami elkerülhetetlen volt a konzol hordozhatósága érdekében.

A nyers számok önmagukban nem mondanak sokat, csavarjunk hát egy kicsit rajta, és próbáljuk összehasonlítani a jövevényt a már ismert gépekkel. FIGYELEM! Az almához, narancshoz, és más gyümölcsökhöz hasonlóan az összehasonlítgatást kéretik fenntartásokkal, és az arányok figyelembe vételével kezelni. Különböző arhitektúrák, vagy akár játékok más-más módon terhelik a rendszert, előfordul, hogy ami az ARM-ot megizzasztja, egy hasonló órajelű PowerPC-nek meg se kottyan, illetve vice versa.

HORDOZHATÓSÁG

Még valami, mielőtt nekiállunk ujjongani/szörnyülködni a számokon: a legtöbb mobil eszközt úgy tervezték, hogy bár rövid időre fel tudja pörgetni magát, azért az a normál állapota (a “malmozás”), amikor a felhasználó, vagy a hálózat üzenetére vár a rendszer. Valószínűleg mindenki találkozott már a jelenséggel, hogy egy-egy izmosabb játék, vagy benchmark közben a telefonja komolyan felforrósodott, és mégsem robbant fel (insert N7 joke here...). Ennek az az oka, hogy az eszköz is érzi, hogy gáz van, és szépen “leszabályozza” magát, csökkenti az órajelét, esetleg le is zár 1-2 magot. Normál használat közben ez nem egy nagy probléma, de mondjuk egy játék közben már igen kellemetlen lehet, ha az addigi tempós 30 fps egyszer csak leesik 10-re. A Nintendo ezt nyilvánvalóan nem engedheti meg magának, ezért az órajeleket úgy állapították meg, hogy az semmilyen körülmények között ne terhelje túl a rendszert, jobb esetben ne is termeljen túl sok hőt, és az energiafogyasztás is elfogadható maradjon.

A CPU

A telefonokból, tabletekből ismert ARM licenszű processzorok ma már gyakorlatilag megkerülhetetlenek, ha energiatakarékos megoldásra van szükség. A Switch egy modern Cortex A57-es típust kapott, 4 maggal, 32 és 64 bites móddal, NEON segéd-processzorral, és egyéb nyalánkságokkal. A már említett alacsony fogyasztás itt a legfontosabb szempont, emiatt viszont feltűnő a lemaradás a vetélytársaktól, és bizonyos tekintetben az elődtől is. Sem a magok száma, sem az órajel nem túl izmos, így sajnos esélyes, hogy a szűk keresztmetszetet a jövőben a CPU fogja jelenteni a Switch számára.

MEMÓRIA

A konzolok egyik komoly rákfenéje mindig is a relatív kevés memória volt, bár a legújabb asztali konzolgeneráció 8GB-ja már jó; akkor is, ha ebből csak 5GB elérhető a játékok számára, legalábbis egyelőre. A Switch ilyen szempontból is kicsit hátrányból indul, ugyanakkor mobil vonalon az össz 4 GB (játékok számára 3.2 GB) csúcskategóriának számít, és ezen a gépen “eszi meg” a legkevesebbet az operációs rendszer.

Eredetileg szándékomban állt a memóriasebességeket is egymáshoz viszonyítani, ám a többi gépnek annyira komplex rendszere van, hogy szinte lehetetlen volt egy akár távolról is fairnek nevezhető összehasonlítást generálni. A lényeg, hogy a PS4 GDDR5-je nagyobb sávszélességgel, de rosszabb késleltetéssel jár, mint a többi, a Switch ehhez képest körülbelül 40%-ot hoz, ami ebben a kategóriában több mint kiemelkedőnek számít.

A GPU

A népharag beindulása előtt itt álljunk is meg egy pillanatra, a Maxwell magok számát - architekturális különbözőségek miatt - nyugodtan szorozzuk meg fejben kettővel a jobb összehasonlíthatóság kedvéért. Túl sok extrát nem nagyon lehet elmondani a GPU-ról, az előző, 9-es sorozatú PC-s nVidia videokártyáknak megfelelő technológia van lepasszírozva mobil szintre. Hozza a kötelezőt a lapka, van Compute* támogatás (bár nem async), a videokimenet pedig DisplayPort Alt típusú, USB-C vonalon kihajtva. A maximális felbontás Full HD, vagyis 1920x1080 képpont, 60hz-es frissítéssel, ennél nagyobb felbontás a kimenet formátuma miatt nem várható, és a GPU teljesítménye nem is nagyon tenné lehetővé.

Hasonlóan a memóriasebességhez, hordozható módban a fejlesztő választhatja ki a játéknak megfelelő teljesítmény-profilt, de itt már jóval nagyobb a dokkolt módhoz képest a különbség: még a magasabb mobil-órajel is pontosan a fele a dokkoltnak. Ezek a csökkentett értékek szépen tükrözik a két mód közötti felbontás-különbséget, így általában mind hordozható, mind dokkolt módban nagyjából ugyanazt a sebességet kapjuk.

Megjegyzés a margó szélére: Compute-nak olyan GPU-n futó programokat nevezünk, amelyek nem feltétlenül grafikai munkát végeznek, vagy legalábbis nem közvetlenül pixeleket/vertexeket érintenek. Ha ezeket a kis mini-programokat a felgyülemlett grafikai feladatoktól függetlenül, azokkal párhuzamosan tudjuk átadni a GPU-nak, akkor Async Compute-ról beszélünk. Hasznos megoldás az optimalizáció szempontjából, de nem végzetes, ha nincs.

Nem csak belülről, kívülről is érdekes a Switch, néhány egyértelmű, és kevésbé egyértelmű újítással, kompromisszummal.

A KIJELZŐ

A Switch legjellegzetesebb eleme természetesen a képernyő, és bár sokan sajnálkoztak, hogy nem az (amúgy jogosan) népszerű OLED technológiával érkezett, gyorsan szögezzük is le: a Japan Display által gyártott IPS-NEO kijelző remek darab, természetes színekkel, kiváló betekintési szöggel - színtorzulás nélkül. Az 1280x720-as felbontás bár nem tartozik a manapság elérhető legnagyobbak közé, pláne 6.2-es méreten, de jól illeszkedik a műsort hajtó GPU teljesítményéhez. Szubjektív: leginkább az iPhone kijelzőkhöz tudnám hasonlítani a kép jellegét.

HŰTÉS

Meglepő lehet, hiszen handheld konzolon ilyennel még nem találkozhattunk, de a Switch tetején tátongó szellőzőnyilásokon túl a kütyüben aktív hűtés is található egy aprócska ventillátor személyében.

Játék közben bizony fel-felpörög, és bár abszolút nem zavaró, azért nem is nagyon lehet megfeledkezni róla, hogy jelen van. Dokkolt módban a gép kifejezetten a csöndesebb darabok közé tartozik.

AKKUMULÁTOR ÉS TÁPELLÁTÁS

A gépet egy 4310mAh-s litium-ion aksi táplálja, ami olyan 2.5-3 óráig húzza komolyabb játék közben. A gyári tápegység egy igen izmos, 12V/2.6A-es darab, ami azt is jelenti, hogy bár jó ötletnek tűnik egy hordozható külső akksival, “power bank”-kel meghosszabbítani a játékidőt, érdemes jól megnézni, annak pontosan mik is a paraméterei, nehogy csalódás legyen a drága eszköz. A gyári tápegység áramkimenete (2.6 amperrel) a külső bankok átlagos kimenetét jóval felüllicitálja.

A DOKKOLÓ

A konzol jellegzetessége, hogy nem csak hordozható, hanem asztali, “dokkolt” formában is használható. A várakozásokkal ellentétben a dokkoló nem tartalmaz semmilyen hardware elemet, ami a gép teljesítményet befolyásolná - egyszerűen egy USB hub, ami a műanyag dobozon lévő csatlakozókat illeszti a gép USB-C portjához. Kívül két USB 2 csatlakozó látható, ezeknek sok szerepük egyelőre nincs, de már most is pakolható Ethernet illesztő a rendszerhez, ha esetleg a WiFi sebességével nem lennénk megelégedve. A dokkolón belül található a tápcsatlakozó, a HDMI kimenet, és egy USB 3 port, ami egyelőre semmilyen célt nem szolgál, valószínűleg csak előre gondolkodott a Nintendo.

Természetesen nem beszélhetünk a Switch-ről az újfajta, JoyCon-nak becézett minikontrollerek nélkül. A gép két oldalára kattintható kis mütyürök tele vannak pakolva minden jóval. Lássuk csak, melyek ezek!

18+4 digitális gomb (a két kontrolleren összesen),

2 analóg kar (a két kontrolleren összesen),

525mAh, kb 15-20 órára elegendő akkumulátor mindkét kontrollerben,

Gyorsulás/elfordulásmérő mindkét kontrollerben,

Az általánosnál több, precízebb aktuátor motor mindkét kontrollerben (rumble),

Infravörös kamera a jobb JoyConban,

NFC olvasó a jobb JoyConban (Amiibo támogatás).

A Nintendo-tól, és a JoyConoktól meglepő módon a mozgásérzékelő részben semmi újítás nincs, gyakorlatilag ugyanaz a gyroscope/accelerometer szenzorfúzió, mint bármilyen mobiltelefonban, vagy a SixAxis kontrollerben.

A HD Rumble-nek is becézett vibrációs technika lényege, hogy a szokásos kettőnél több, és precízebb motor van a kontroller testébe helyezve, ezek pozíciója a software számára ismert, így lehetőség van igen érdekes taktilis hatások reprodukálására. A 1-2-Switch című játék “jégkockás” jelenete jól demonstrálja ezt.

Az infravörös kamera mellett két infravörös led is található a jobb JoyConban, így a kontroller a saját maga által kibocsátott fény alapján tudja megtippelni az útjába kerülő tárgy távolságát, egy nagyon alacsony felbontású Kinect szenzorként funkcionálva. Az így kapott információkkal rengeteg érdekes ötlet megvalósítható: a legtriviálisabb, és már el is lőtt “gimmick” az ujjak relatív helyzetének meghatározása, vagyis a kézjelek felismerése. Sajnos a kamera egyszerűsége, az extra elektronika hiánya, és a bluetooth kommunkáció sávszélesség (átvitt adatmennyiség) korlátai miatt Wii-szerű mozgáskövetésre nincs lehetőség. Még egy apró érdekesség: a játékoknak lehetőségük van lekérni a géptől a kontrollerek színét, így aki a kék/piros verziót vette, ne csodálkozzon, ha a Switch Psycho Mantis módjára a megfelelő színben jeleníti majd meg a karakterét egy játékban.

A gyárilag mellékelt JoyCon Grip csak egy támaszték, töltésre nem képes, a kis világító pontok rajta nem ledek - optikailag van bevezetve a JoyCon szélén világító fény, ügyes megoldással. Kapható töltésre alkalmas Grip is, de vigyázat, a markolatoknak saját akkumulátoruk nincs, így tulajdonképpen csak a tápegységből jövő delejt vezetik át a JoyCon-okba.

Sajnos úgy tűnik, a JoyCon-ok beépített Bluetooth antennája nem épp a legsikeresebb konstrukció, így most a Nintendo-nál pattog a labda - én remélem, firmware frissítéssel megoldható a dolog, akár némi kis üzemidő árán is.

A külön megvárásolható Pro controller bár kényelmes, és abszolút hozza a “normál” konzol-kontrollerek színvonalát, technikailag semmi különleges nincs benne, így ezzel most külön nem foglalkozunk.

Bár évekig (és még ma is) az optikai adathordozók voltak a leggyakrabban használt tároló eszközök, egy hordozható gépnél ez sosem volt praktikus - ugye emlékszünk még a PSP UMD-kre. A Nintendo most sem változtatott ezen, így a Switch játékok a digitális terjesztés mellett kis, SD-re hasonlító kártyákon is elérhetőek. FIGYELEM! Ne nyalogasd őket, direkt van szörnyű ízük! (Hehe!)

ZELDA - BREATH OF THE WILD

Már rengeteg elemzés, összehasonlítás, és egyéb cikk jelent meg a Switch húzócíméről - innen sem maradhat ki a Zelda - Breath of the Wild. (A játék kritikájára még várnotok kell, igen masszív darabról lévén szó. - a szerk.) Technikai oldalról rendkívül érdekes, hogy a játék nem csak Switch-re, hanem WiiU-ra is megjelent, így first-party címként egy elég megbízható alapot ad egy kis összehasonlításra.

Grafikailag a két verzió teljesen azonos, semmilyen különbség nincs köztük, minden látható eltérés a Switch dokkolt módjának nagyobb felbontásából fakad. Anti-aliasing egyáltalán nincs, így sajnos gyakori látvány a zsizsgés és a recésedés, ezt a grafika jellege némileg ellensúlyozza, de nem rejti el.

A legnagyobb különbség egyértelműen a teljesítmény. A Switch verzió hordozható módban egész simán fut, nem teljesen betonstabil 30 FPSsel, de mindenképpen kevesebb szaggatással, mint a másik két mód. A kisebb felbontás fel sem tűnik a konzol amúgy gyönyörű képernyőjén. Szubjektív vélemény: így a legélvezhetőbb a játék. A WiiU és a dokkolt Switch verzió már nem ilyen remek, gyakoriak a framerate esések, főleg kamerforgatás közben/után, ennek streaminghez és/vagy úgynevezett “occlusion query” alapú láthatóság-vizsgálathoz lehet köze (azaz, hogy mit mutasson a motor a játékos számára), bár ez bevallottan spekuláció részemről. A WiiU verzió lemaradása a dokkolt Switch verzióhoz képest jól megfelel a hardware-ek számaiból adódó különbségeknek.

Érdemes megjegyezni, hogy mindhárom verzió dupla-bufferelt, vsync-kel működik a képtörés elkerülése érdekében, ami továbbá annyit tesz, hogy a játék mindig a 60 egész osztóit veszi fel frissítésnek, tehát ha a 30-at nem bírja, azonnal 20-ra esik - nincs 25 meg 28 FPS skálázódás.

DRAGON QUEST HEROES 2

A már említett Digital Foundry készített egy nagyon érdekes összehasonlító videót egy másik multiplatform, illetve immár multivendor (Nintendo és Sony gépeken is elérhető) játékról, a Dragon Quest Heroes 2-ről. Röviden összefoglalnám, mire jutottak.

A játék szépen skálázódik öt éves mobilhardvertől egészen a legújabb konzolokig, ami szép teljesítmény. Sajnos mindhárom verzió ledobja a szíjat, ha harcra kerül a sor, ami azért nem túl szerencsés egy ilyen játéknál - még a PS4 verzió is képes 40 fps-ig süllyedni, a másik kettő pedig sajnos gyakrabban tanyázik a 20-as, mint a 30-as vonalon.

A számok megint egész jól tükrözik a már tárgyalt hardware különbségeket, ami - ha feltételezzük, hogy a hordozható mód is hasonló értékeket hoz 720p-ben - nem számít rossz teljesítménynek.

Mindent összevetve a Nintendo Switch technológiája igen érdekes, néhány megoldását biztos másolni fogják a jövőben. Megfelelő-e a teljesítménye? Már hetek, hónapok óta ezen pörög a fél internet, és igazából nincs jó válasz, vagy inkább úgy mondanám, minden nézőpont nagyon szubjektív.

Van ennél erősebb asztali konzol? Van, jóval.

Van ennél erősebb hordozható konzol? A közelben sem.

A többit mindenki döntse el magának.

reptile